MY LITTLE WALHALLA

Kiss Annamária független újságíró szerzői oldala, 2014 óta

TRAVEL BLOG: Tíz dolog, amivel külföldre utazás előtt érdemes foglalkoznod

2018. február 16. 17:47 - Kissancsa

Hasznos tippek #1

Mielőtt külföldi vakációra indulnánk, nem ússzuk meg az általános előkészületeket – vegyük hát sorra a legfontosabbakat.

1. Utasbiztosítás: minden utazás alkalmával kössünk baleset biztosítást – ez a legfontosabb felkészülési szabály! Kis összeget kell befizetni, de annál nagyobb anyagi biztonságban tudhatjuk magunkat, ha netán orvosi ellátásra szorulnánk.

2. Kommunikáció: tájékozódjunk a roaming díjakról, a telefonálás, illetve az e-mail- és internethasználat lehetőségeiről, olvassunk össze minél több hasznos tudnivalót a témában.

3. Személyes iratok lemásolása: a biztonság kedvéért másoljuk le fontos úti okmányainkat (útlevél, személyi igazolvány stb.), és nem árt, ha az e-mailben kapott, utazásra vonatkozó visszaigazolásainkat, vouchereinket kinyomtatjuk.

4. Biztonsági mentés: ha magunkkal visszük a laptopunkat, táblagépünket (és nyilván a mobilunkat), készítsünk mentéseket, hogy egy nem kívánt, a gépeinket érintő probléma esetén ne veszítsünk el számunkra nélkülözhetetlen tartalmakat.

5. Bank és bankkártya: döntsük el, váltunk-e pénzt még itthon, ha igen, akkor mennyit, akarunk-e bankkártyát használni kint, és azt is, hogy egyáltalán dollárra vagy euróra lesz-e szükségünk.

Kattints, ha a további öt előkészületi tippre is kíváncsi vagy.

 

(Fotó: Wanderlustvlog)

Szólj hozzá!

Edek, te bitangó!

2018. február 11. 14:48 - Kissancsa

Mrožek Tangója a Bethlen Téri Színházban

A nappaliban ülünk – és ebben nem is lenne semmi különös, ha nem egy színházi előadáson volnánk nézők. Az első sor székei a szoba szőnyegét érik, előttünk kártyáznak, ha előre hajolnék, az asztalon pihenő pakliból én is oszthatnék. De inkább hátradőlök, a lábamat minél jobban behúzom, és várom, hogy a Vendégváró Fesztiválon, a Bethlen Téri Színházban, a nagyváradi Szigligeti Színház előadásában Mrožek Tangója felkapjon és megpördítsen.

Ez Sławomir Mrožek leghíresebb műve, 1964-ben, egy történelmileg és szellemileg pezsgő időszakban született. A cselekményt nem árt átfutni, bár politikai beágyazottságára nem térek ki, az előadás is hanyagolja ezt az aspektust, és közvetetten bármelyik újkori évtizedre lehetne aktualitásokat találni benne. Artúr (Hunyadi István), mint a legtöbb ifjú, lázad, és forradalminak szánt kísérletét családján kezdi, ami kicsit belterjessé teszi a történetet. Célja, hogy visszahozza az általa eszményinek tartott, nagyszülei korabeli hagyományokat és rendet. Szó szerint rendre vágyik a káoszban, amit szülei teremtettek, élén édesapjával. Az apa ugyanis (Stomilt Kovács Levente játssza) folyton filozofál, pártolja az anarchiát, elméletei szemléltetéséhez kísérleteket csinál. Az egész házat belengi az alkimista hangulat, mely a nagypapa ravatalozójában csúcsosodik ki.

A következő párbeszéd jól érzékelteti apa és fia alapvető nézeteltérését:

„Artúr: (…) semmi sem működik, mert mindent szabad, sem elvek nincsenek, sem kihágások.

Stomil: Csak egyetlenegy elvünk van: senki se feszélyezze magát, és azt csinálja mindenki, amihez kedve van. Mindenkinek joga van a saját boldogságához.”

Stomil akkor érzi magát szabadnak, ha mackóalsóban, kigombolt ingben, hasát kibuggyantva, fennkölt gondolatok közt lófrálhat a lakásban. A szebb napokat látott nagymama, Eugénia (Fábián Enikő) és a lecsúszott nagybácsi, Eugéniusz (Dobos Imre) naphosszat kártyáznak. Artúr hiába esik szerelembe unokahúgával, Alával (Trabalka Cecília), a sikeres lánykérés után nem képes belefeledkezni boldogságába, továbbra is meg akarja reformálni a körülötte élőket, az étkezésben szó szerint is reformétrendet vezetne be. Hogy a családból választ társat magának, a belterjességre rímel – viselkedése, habitusa provinciálisabb nem is lehetne. A szülők szerelmi háromszögében a termetes családi barát, később szolga, Edek (Sebestyén Hunor) a harmadik szög, vele csalja meg férjét Eleonóra (Firtos Edit). Az utolsó felvonás csattanóit is tőle kapjuk; az igazi zsarnok nem Artúr, régies ideáival, hanem Edek, a nyers erőszak megtestesítője.

(...)

A teljes színikritika itt, a Prae-n jelent meg.

(Fotó: Vígh László Miklós)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Bali az ínyencek Mekkája

2018. február 08. 18:56 - Kissancsa

A balinéz konyháról

bali_gyumolcs.jpgHa Balin nyaralunk, garantáltan megismerkedünk az indonéz konyha sava-borsával. Nem ússzuk meg az egészséges étkezést, szinte korlátlan a zöldség- és gyümölcskínálat – itt új értelmet nyer az „all you can eat”.

Trópusi gyümik közül jól ismerjük az ananászt, banánt, citrusféléket, mangót, papaját, sárga- és görögdinnyét, de még több olyat találni, amilyent még sosem láttunk – nemhogy a nevét tudjuk!

 

dragon_fruit.jpgIlyen a sárkánygyümölcs: érdes felületű és élénk ciklámen színű, utóbbi tulajdonsága miatt legalább olyan óvatosan bánjunk vele, mint a céklával, mert ez is mindent összefog. A salak íze nem hasonlít a homokéra – bocsánat a rossz szóviccért –, az ananászéra viszont nagyos is. Külsőre – hámozás után – a gesztenyét juttatja az eszünkbe. Hamis licsinek is hívják a szőrös-bozontos, hámozás után tényleg licsire emlékeztető rambutánt, zamata inkább a kiwi-alma-uborka kombóját idézi – ha valaki kóstolta ezt az egyveleget. A mangosztán a barackra hajaz, és a „ronda, de finom” kategóriában indulhat. Ha ez a gyümölcskosár nem volna eléggé egzotikus, ott van még a keserű dinnye: kicsi, keserű és ronda. De finom is?

bali_tavaszi_tekercs.jpgHúsos különlegességek közül a babi guling neve kelti fel a figyelmet. Nyárson sült szopós malacot jelent, rizst érdemes hozzá választani. Ez az étel nemcsak különleges fűszerezése miatt értékes, de azért is, mert Bali az egyetlen muszlim többségű ország, ahol nem tilos a disznóhús fogyasztás. Népszerű helyi eledel az aprópecsenye jellegű lawar rizzsel, ami készülhet disznóból, kacsából vagy marhából. A semur lidah rizses marhanyelv, szerecsendiós, cukros szószban. Sok helyen kínálják a megunhatatlan tavaszi tekercset.

Kattints, ha kíváncsi vagy a legnépszerűbb indonéz fogásra és tovább olvasnád a cikket, vagy ha elutaznál Balira!

(Fotók: Pelsőczi Andrea)

Szólj hozzá!

"MINDENNEK ÚGY KELLETT LENNIE, AHOGYAN LETT"

2018. január 30. 19:53 - Kissancsa

Interjú Kamarás Ivánnal

Kamarás Ivánnal először találkozom személyesen, a való életben legalább olyan jóképű, jó kiállású, ahogyan filmekben és más szerepeiben megszokhattam. Beszélgetésünkből az is kiderül, Iván tudatos, felelősségteljes, családcentrikus, érzékeny és – ugyan ki gondolná – félénk férfi.   

kamaras_ivan_foto_csaszar_balint.jpgOlvastam valahol, hogy gátlásos fiú voltál, aki majdnem rockzenész lett, de közbeszólt anyukád. Anyai szigor volt otthon? Ami nem lenne meglepő, hiszen édesanyád Uhrik Teodóra Kossuth- és Liszt-díjas táncművész, balettpedagógus és tudjuk, a balettvilág szigorú.

Színésznek készültem, a rockzene is vonzott. Zenélni kezdtem egy iskolai zenekarban, közben jártam színjátszókörbe, de nem volt kérdés, hogy a Színművészetire jelentkezem. A zene a mai napig része az életemnek, a Vígszínházban sok zenés darabban játszottam, az Idegenek az éjszakában című szving-dzsessz koncertünkkel pedig lassan bejárjuk az egész országot. Félig-meddig a színházban nőttem fel, hároméves koromtól jelen voltam próbákon, hurcoltak ide-oda, öltözőkben, kulisszákban ténferegtem – korán megfertőzött a színházi élet. Egy percig sem volt kérdés, milyen jövő felé visz az utam, amikor színész lettem, úgy mentem a színházba, mintha hazajárnék. Szüleim biztos szakmai hátteret adtak véleményformálásukkal, kritikai érzékükkel, a hihetetlen művészi vénájukkal. Nagyon odafigyeltek rám, talán kicsit túlzásba is vitték a gondoskodást. De szigorúak is voltak, a két fiamon látom, mennyire: amint anyámék szigorúságával lépnék föl, egyből tiltakoznak, mondják, hogy „azért, mert téged szigorúan neveltek, még nem biztos, hogy minket is így kell.” Örülök, hogy a szüleim fegyelmezetté tettek, és megtanítottak a munka tiszteletére.

Meddig tartott a gátlásosságod, mikor és hogyan kezdődött, hogy a csajok bomlani kezdtek utánad? Vagy mindig is bomlottak?

Tinédzserkoromban nem mertem odamenni a lányokhoz, félszeg voltam. Nemcsak a csajozásban, mindenféle emberi kapcsolatomban, pályám elején még a színpadon is. Kitörni vágyás, ugyanakkor mértékletesség is van bennem. Alapvetően kerülöm a kényelmetlen helyzeteket, extrovertált műfaj a miénk, hatással van a gátlásosságunkra, félénkségünkre. Egyfajta terápia. Fejlődik a kommunikációnk. Bármiben jó lehetsz, ha eleget gyakorolod.

kamaras_ivan_edesanyjaval.jpgFiatalabb korodban drámát, novellát és verset írtál. Nem véletlen, hogy később egy hiánypótló műsorsorozatot csináltál Moblivers címmel.

Az M1-en ment, a Radnóti-emlékév apropóján készült, Seres Tamás rendezésében. Ötven Radnóti és ötven szabadon választott verset gyűjtöttünk össze, színészek mondták el mind a százat. Később csináltam a Vers M-et, mindegyik részt mobiltelefonnal vettem fel, még a korabeli technikával, nem HD-vel vagy 4K-val. Különböző szakmákból kértem föl szavalókat, a taxistól kezdve a vízvezeték szerelőn át Bárándy György ügyvédig. Horváth Charlie, Somló Tamás szintén szavaltak, azok szerepeltek, akikkel valamilyen kapcsolatom volt abban az időben. A taxis Cocteau-verset szavalt, a szeniorvilágbajnok díjbirkózó mindenes vízvezetéket szerelve mondta el a Még nyílnak a völgyben a kerti virágokat. Volt, aki karate formagyakorlatot mutatott be, miközben József Attilától mondott, és olyan is, aki Petőfi verse közben téglát tört. Egy vécésnénit is kameravégre kaptam János Vitéz részletekkel – furcsa műsor volt (nevet).

Sármos macsó hírében állsz, és ezt közösségi életed is alátámasztja. Profin kezeled a Facebookot, rajongók sokasága vesz körül a cybertérben is. Hogy indultál el az úton: barátaid, kollégáid biztattak, vagy egy ügynökség javaslatára vetetted bele magad a közösségi médiás szereplésbe?

2008-ban Anger Zsolt rakott föl a Facebookra, mikor a Figaro házasságát játszottuk a Vígszínházban. Anyámtól nem sokkal korábban kaptam egy laptopot, hogy bárhonnan tudjuk tartani a kapcsolatot – innentől datálódik a cyber életem. Menedzseremmel, Stern Évával való munkám is meghatározta az új irányvonalat, amit immár húsz éve konzekvensen követünk. De a sármos macsó, ahogy te fogalmazol, nem hangsúlyos, a humorra és az aktuális munkáimra fókuszálok.

kamaras_ivan_sport.jpgA médiában gyakran népszerűsíted a sportos, egészséges életmódot. Te magad is aktív életet élsz: jógázol, úszol. „Minden mentesen” táplálkozol, bioleveket iszol stb. Hogy jött az egészségtudatosság?

A sport szerves része az életemnek, ha kevés az időm, napi húsz percet jógázom otthon, ha belefér, elmegyek úszni. Két kilométereket szoktam leúszni. Gyógytornázom, hogy karbantartsam magam, és hogy a vázizmaimat megerősítsem. Két és fél éve derült ki, hogy laktóz- és gluténérzékeny vagyok. Amikor mondta az orvos, hogy életem végéig fog tartani, bepánikoltam, hogy mit fogok ezek után enni. Nagy volt a kontraszt a korábbi étkezésem között, el sem tudtam képzelni, hogyan fogom tudni beilleszteni a diétát az életembe. Meglepően hamar ráálltam a megfelelő étkezésre, és amióta tudatosan táplálkozom, kerekebb az élet. Húszévesen tombolunk – ami a csövön kifér –, nem foglalkozunk feltétlenül az egészségünkkel, hacsak valami erős hatás nem ér. Művészvilágban nőttem fel, a főiskolán láncdohányosok voltunk az osztálytársaimmal, hat-nyolc kávét ittunk egy nap. Ma már egészségtudatos hedonista vagyok, finom, de tápláló, jó ételeket és italokat viszek be a szervezetembe. A zöldség- és gyümölcslevek ivása a mindennapjaim része, már tíz éve fogyasztom a Dr. Steinberger termékeket, a márkának immár négy éve nagykövete is vagyok. A táncosoknak, színészeknek, akik a testükből élnek, a testükkel dolgoznak, a jó kondíció és megfelelő forma alapkérdés. Az idő előrehaladtával egyre jobban igyekszünk megőrizni egészségünket, gyakrabban nézünk tükörbe, és próbáljuk megtartani a formánkat, vonásainkat – közhely, de idővel tényleg olyan arcot kapunk, amilyent megérdemlünk. Tudatosan fordítok időt a mindennapokban az egészséges életmódra. Igényességet jelent, ha egészségtudatosan élsz, tested-lelked meghálálja a gondoskodást.

kamaras_ivan_szinesz.jpgPletykaoldalakon nem igazán látni téged, nem magánéleti botrányokból élsz.  

Hiszek a munkámban, nagyon szeretem csinálni. Nem kívánok a bulvárlapokból folyni, de az ismertségemnek jó oldala, hogy ha egy ügy mellé odaállok, annak súlya van. Olyan ügyeket választok, amelyek számomra is lényegesek, olyan partnerekkel dolgozom, akiknek törekvései egyeznek életstílusommal, vagy azzal, amilyen életmód felé törekszem. Ehhez alapvető a hitelesség.

Vígszínház-beli, illetve Pesti Színházbeli sikeres pályádat – többek közt Shakespeare, Csehov, Goldoni, Kleist darabjaiban játszottál – adtad fel a filmes karrier érdekében. Ráadásul 2009 óta Los Angeles és Budapest között ingázol. Megérte?

Nem adtam fel a színházat, csupán nem vagyok állandó tagságban a Vígszínházban. Kizárólag filmes karrierről sincs szó, hiszen sokféle színészi munkát csinálok. Például a korábban említett Idegenek az éjszakában című koncerttel idén áprilisban egykori anyaszínházamban, a Pesti Színházban is felléptünk. Amikor kikacsintottam Amerikába, itthon a filmszakma leszálló ágban volt, nem találtam annyi lehetőséget, mint most. Idén nyáron hat hazai produkcióban forgattam.

kamaras_ivan_gitar.jpgAz Idegenek az éjszakában elnevezésű koncerteden Sinatra és kortársai dalait adod elő. Két éve a New York Kávéházban én is láttalak, amint gitárral kísérve magad énekled a Rainbow című slágert – jól áll neked a szvingkorszak eleganciája. Mi a terved a projekttel?

Három formátumban létezik ez a produkció. Van egy zenekaros forma, ahol az Idegenek az Éjszakában Band kísér, egy szólógitárossal kiegészülve, illetve én is gitározom és persze éneklek. Van egy trió verzió, ahol két gitár egy zongora és ének felállásban játszunk, a harmadik változat pedig a két gitár és ének. A duófelállással felléptünk már öt-hatezer néző előtt, de kis klubkoncerten is. A zenekaros formáció nagyobb térben hangzik jól, a Budapesti Nyári Fesztiválon debütáltunk vele. A New York Kávéházban még a koncertsorozat előtt énekeltem, ennek már két és féléve, és szörnyen izgultam. A puding próbája volt, ahogy kiálltam egy szál gitárral. Rá kellett jönnöm, édeskevés, amit tudok, el kell kezdeni kőkeményen gyakorolni (nevet). Óriási élmény volt fellépni a különleges akusztikájú debreceni Református Nagytemplomban is, ahol adventi koncertet adtunk, de játszottunk nagy fesztiválokon, csodás szabadtéri színpadokon. A számok között saját történeteket, anekdotákat mesélek stand-up jelleggel, nem feltétlenül az előadókról, hanem arról, mit jelentenek nekem az előadott nóták, hol kapcsolódnak az életemhez. Kötetlen a légkör, de meg kell küzdeni a közönség figyelméért, főleg az idősebb korosztályért, hiszen ez az ő múltjuk, természetes, hogy elvárásokkal telve érkeznek. A következő koncertünk Győrben lesz, aztán rákanyarodunk a karácsonyi-szilveszteri időszakra, amikor még különlegesebb „jelentést” kapnak ezek a dalok. A My Way, a Fly Me To The Moon és a többi világsláger különösen kedvelt ebben az időszakban, hiszen valódi léleksimogatók.

kamaras_ivan_fiaival.jpgHa most visszamehetnél az időben, és találkozhatnál tinédzserkori önmagaddal, milyen tanácsot, útbaigazítást adnál neki?

Ugyanazt mondanám, mint amit a gyerekeimnek szoktam: vigyázzanak magukra. Mindennek úgy kellett lennie, ahogyan lett. Talán egy-két helyzetben másképp viselkednék. David Bowie mondta, hogy a kor olyan embert farag belőlünk előbb-utóbb, mint amilyeneknek mindig is lennünk kellett volna. Anyámmal rendszeresen beszélgetünk arról, miféle bölcsességet ad a kor, milyen irányba változik az ember. A régen nagy jelentőséggel bíró problémák elhalványulnak, relativizálódnak, újabbak jönnek a helyükre. Ahogy korban megyek előre, úgy érzem, színesebb az életem, a személyiségem is sokat gazdagodott. Bár lehet, hogy csak homályba vesznek az emlékek (kaján mosoly). A gyermeki lelkesedésem, a pozitivizmusom viszont megvan és arra törekszem, hogy meg is maradjon.

Az interjú eredetileg a Sikeres Nők 2017. októberi számában jelent meg.

(Fotók, a megjelenés sorrendjében: Kamarás Iván, Ridikül, nlcafe, Filmtekercs, kulturjunkie, 24.hu)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Maldív halpiac

2018. január 30. 17:26 - Kissancsa

Male Fish Market

Ha van szerencsénk meglátogatni a Maldív-szigeteket, a fővárosban, Maléban (Északi Male-atoll) ne hagyjuk ki híres halpiacát. Hatalmas területen halféleségek, amerre a szem ellát – persze orrunk is megkapja a magáét. Sokan nem rajonganak a halszagért, én mondjuk kimondottan bírom – ha az itthoni, szerény méretű halas pultnál (kivéve kedvenc halbeszerző helyemet, a nagyobbacska Budaörsi Halpiacot) megcsap az illat, az egész évben hiányolt tengerparti élet jut az eszembe.

Ha megismernéd a világ egyik leghíresebb halárusító helyét, eggyel több ok, hogy a Maldív-szigetekre utazz. Kattints a részletekért, vagy ha tovább olvasnád a cikket.

(Fotó: Park Hotel Group)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Kihagyhatatlan desztinációk 2018-ban

2018. január 19. 13:14 - Kissancsa

Bemutatjuk, mely úti célok vannak a levegőben utazási irodai körökben mint 2018 várhatóan legnépszerűbb egzotikus desztinációi. Ön is vegyen egy nagy levegőt, és ne habozzon repülőre szállni, hogy a top öt ország valamelyikében megpihenjen. A szakértők ismerik az utazási trendeket, le ne maradjon; utazzon Ön is a legtrendibb helyekre! Bővebb információért forduljon irodánkhoz!

5.  Costa Rica

Costa Rica a Karib-térség gyöngyszeme, buja növényzete ámulatba ejt. A Csendes-óceán a partközelben zöldeskéken átlátszó, kristálytiszta, érdemes kipróbálni az éjszakai búvárkodást is. Esőerdők, krátertavak, gejzírek szabdalják e térséget – igazi Paradicsom.

4. Bali

Az Indonéziához tartozó Bali szigetén a vulkánok, teraszosan művelt mezőgazdasági földek és fantasztikus tengerpartok miatt ejt rabul a természet. A luxusvillák kényelmesek, szuperek, jól fog esni, ha bérlünk egy kismotort, bemegyünk a városba, és elvegyülünk a helyiek közt. Szállásunk környékén fedezzük fel a még érintetlen természeti tájakat, biztosan akad egy-két eldugott szurdok, lagúna vagy vízesés. Érdekesség, hogy a sziget bármely szegleténél járva az emberek társasága mellett számolnunk kell kissé elszemtelenedett majmokkal is.

Kattints, ha kedved támadt elutazni, vagy kíváncsi vagy az első három ajánlott úti célra!

(Fotó: Janni Deler)

 

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Top 10 egzotikus nászút

2018. január 12. 12:13 - Kissancsa

Íme az első tíz legnépszerűbb egzotikus országbeli nászutas desztináció 2017-ben, az Exkluzív Utazás a toplistát szubjektíven állította össze. Vajon lesz meglepetés a helyszínek közt, vagy mindegyik papírforma? A felsorolás inspirációs forrásként is szolgálhat, nem csak az épp esküvőt tervezők számára.

10. Thaiföld

Mert nem túl drága, ráadásul változatos programok közül válogathatunk. A magyarok legkedveltebb egzotikus célpontja, senki ne számítson arra, hogy odalátogatva a sztereotípiákat felülírja.

9. Malajzia

Mert az ultramodern, nagyvárosias hangulat tradicionális, keleti szubkultúrákkal keveredik, izgalmas elegyet hozva létre. Buja parkok, impozáns épületek, meghitt sétányok a hátterei andalgásainknak.

8. Costa Rica

Mert a Karib-térség háborítatlan szépségeiben gyönyörködhetünk; szervezett módon esőerdőkben túrázhatunk, dzsipes szafarin iguanákkal barátkozhatunk – százféle természetközeli élményben lehet részünk, ha párosunk a vadon szerelmese.    

7. Bora Bora (Francia Polinézia)

Mert gyönyörű kék az óceán, sok a luxusszálloda, és szállóige a sziget neve mint a „hova utaznál legszívesebben?” kérdés adekvát felelete.

6. Fidzsi (Melanézia, Óceánia)

Mert minden képzeletet felülmúló lagúnái felcsigáznak (nem véletlen forgatták itt a Kék Lagúnát), de csókolózni a káprázatos vízeséseknél sem semmi, az óceán fölé, cölöpökre épített overwater bungalóban pedig extra érzés lehet heverészni…

5. Dubaj (Egyesül Arab Emírségek)

Mert a város a luxus szinonimája. Ultramodern, érdekes, lüktető – nem kifejezetten pihentet, annál inkább izgalomba hoz, nem mintha élénkítésre amúgy szükség volna életünk egyik, ha nem a legjobban várt utazásán. Nem lehet kifogás, hogy a térségben magas az átlaghőmérséklet, a csúcsteljesítményű klímaberendezések mellett még fedett sípálya is hűsíthet minket, környezetvédelmi aggályainkat kicsit tegyük félre.

 

Ha házasodni készülsz, mézesheteidet tervezed, ha a házassági évfordulót szeretnéd méltó módon megünnepelni, vagy csak simán új úti célon töprengsz, esetleg passzióból érdekelnek a nászutas útirányok, kattints! A cikk befejező részét ITT találod.

(Fotó: Lydia Ellis Millen)

 

Szólj hozzá!

Csillagok peremén

2018. január 08. 15:54 - Kissancsa

Mikrokozmosz a Bartók Színházban

tokes_nikoletta_gasparik_gabor.jpgPöttöm világba csöppenek, egy igazi mikrokozmoszba, köröttem csak gyerekek, ráadásul mind engem néz – néző vagyok én is.  Négy kíváncsi ember végigszalad az élet fő állomásain, gonddal kiválogatott hazai kortárs gyerekversekkel és Bartók zenéjével kísérve – tartalmas, színvonalas, szórakoztató gyerekelőadás a Mikrokozmosz a fiatal színész, Csadi Zoltán rendezésében, a dunaújvárosi Bartók Színházban.

Rég nem láttam gyerekdarabot, nem tudom, mennyire lehet megszokott, hogy maga a rendező fogadja a bejáratnál barátságos mosollyal és rövid köszöntéssel – szinte egyesével – a gyerekvendégeket, s ők veszik is a lapot, kedves természetességgel. Én a sarokban olvadozom – mondták, várjam meg, míg az osztályok elfoglalják helyüket a nézőtéren, azután üljek csak le a fenntartott székre. A terem közepére irányítanak, ennél furábban nehezen érezhetném magam; kicsiny világba csöppenek, annak is a közepébe, körül vesznek a gyerekek, ráadásul az elején – mivel nem ismernek – mind engem néz. Több szinten süllyedek el a mikrokozmoszban.

kiss_attila_simenfalvy_agota_gasparik_gabor.jpgKezdésnél hárman vannak a színpadon, köztük egy összecsavart szőnyeg gyanúsan viselkedik: kígyózik, tornázik, ugrabugrál – talán nyöszörög is? Kilóg a lóláb, mikor kilátszik a görgetegből két láb, a gyerekek izgatottan be is kiabálják, hogy ember van a szőnyegben – és körülbelül ilyen formán végig narrálják az előadást. Bevonódnak, engem már észre sem vesznek, nem zavartatják magukat, hangosan félnek, nevetnek, meglepődnek, de el is csendesednek – mindent előírás szerint csinálnak. Pedig nincs semmi előírva. Ha nem érteném a kicsik nyelvét, a jelekből akkor is levenném, hogy kisiskolások számára jól megkoreografált a produkció.

csadi_zoltan.jpgAmi a szó szerinti koreográfiát illeti, a szépen kidolgozott mozgás- és táncelemek még érthetőbbé teszik a zenével és verssel elmondottakat. A különböző művészeti ágak felől egyszerre érkező ingerek nem hagyják elkalandozni az ingatag figyelmet. Tőkés Nikoletta kislányos mozdulatai bájosak és harmonikusak. Alaposan kizökkenünk, mikor egy kisfiú váratlanul bekiabálja, hogy a színésznőnek kilátszik a bugyija. Amolyan teniszező hölgyeknél használatos kisnadrág van rajta – felkészült ő a szó szerint nyakatekert jelenetekre és a kiskorúak szemfülességére.

(...)

A teljes cikk itt, a Prae-n jelent meg.

(Az első kettő a Bartók Színház fotója, a harmadik a sajátom.)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Kalandtúra haladóknak

2017. december 15. 20:50 - Kissancsa

Omán

Arab-félsziget délkeleti pereme, szultanátus az államformája és a világon az egyetlen hely, ahol a lakosság ibádi muszlim többségű – aki ismeri, már tudja, ez Omán. Nézzük meg közelebbről!

Területének nagy része sivatag, az Arab-tengerrel sivár partszakasz köti össze, vad sziklás hegyek övezik, legmagasabb pontja a 3004 méteres Dzsebel-es-Sam („a Nap hegye”). Ellenpontként turistacsalogató oázisai mint megannyi paradicsomi „mikrokozmosz” ejtenek ámulatba. Wadi ash Shab („sziklák közötti kanyon”) az egyik legizgalmasabb ománi település, látványos viaduktja, kristálytiszta hegyi patakokat rejtő szurdokjai barangolásra és megmártózásra csábítanak. A datolyától roskadozó, buja oázisok mellett marsbéli tájra hasonlító kiszáradt folyóvölgyeket, vádikat is találni. Azonban a tenger felé szépen zöldellő vádik sorakoznak, ahol pálmafák, sások, banánültetvények, leánderek burjánzanak.

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Fotocommunity)

Szólj hozzá!

Az élet Grover's Corners-ben

2017. december 04. 20:43 - Kissancsa

A mi kis városunk a Karinthy Színházban

eskuvo_lovas_rozi_baronits_gabor.jpgA képzeletbeli New Hampshire-i falu, Grover’s Corners lakóinak átlagos napja olyan, mint mindannyiunké. A postás csenget, szomszédok beszélgetnek egymással kertészkedés közben, egy ismerős beköszön a biciklijéről, gyerekek iskolába mennek, a templomi énekkar éjszakába nyúlóan próbál és a többi. Látszólag semmiségek, lényegtelen események történnek A mi kis városunkban, mégis Thornton Wilder rádöbbent, hogy az élet a maga egyszerűségében csoda(szép). Rebecca Gibbs sajnos későn ébred rá, halála után bánja, hogy nem figyelt szeretteire eléggé, és nem élte tudatosabban az életét. Mi viszont hátra dőlhetünk, hogy bepillantsunk a Karinthy Színház három felvonásos előadásában – egy másik remek alkotás címét kölcsön véve a mások életébe (Ld. A mások élete című film – a szerk.).

lengyel_ferenc.jpgA felvonások a közösség egy-egy napját mesélik el, szó szerint egy mesélővel, Lengyel Ferenccel. Robosztus alakját földig érő kaftán húzza le, szépen csengő orgánumával végigvezet a történeten, leír, magyaráz és véleményt is mond. Habár játékát alárendeli mondanivalójához képest, Karinthy Márton rendező néhány játékos megoldással bevonja a sztoriba, ráadásul a darab szerint Lengyel nemcsak narrátor, hanem amolyan rendező is. Mókás ahogy egy nagy faliórán tekergeti a mutatókat, attól függően, hogy épp mikor csöppenünk a sztoriba, ám a kronologikus sorrendet megtartja – kívülről nézve élet-halál ura. 

(...)

A teljes cikk itt, a Librarius-on jelent meg.

Köszönöm a fotókat Gergely Beatrixnak.

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: A Maldív-szigeteken mindenki mosolygós

2017. november 24. 12:19 - Kissancsa

Ha egzotikus utazásra vágyunk, exkluzív utat keresünk, ráadásul imádjuk a szörfözést, a Maldív-szigeteknél nem is választhatnánk jobbat. Hajóval kedvünkre felfedezhetjük a szigeteket. Thulusdhoo és Sultans lenyűgöző, édeni helyek – 100% Paradicsom – utóbbi helységnév eszünkbe juttatja, hogy tizenegy évig szultanátus volt az ország államformája, élén Mohammed Farid Didivel. Érdekesség, hogy habár jelenleg köztársaság, nincsenek politikai pártok, atollvezetők irányítanak (az atollok a helyi közigazgatási felosztást jelentik), őket az elnök választja. Kuda Huraa és Landaa Giraavaru is gyönyörűek, Four Seasons Resort szállodájukról híresek. Nádtetős bungalókban lakhatunk, hatalmasra nőtt pálmafák közt. Ne ijedjünk meg, de szigetelés híján – ami a nagy meleg miatt felesleges – többlábú vendégek simán meglátogathatnak minket. A hotel konyhája, wellness- és spa részlege kimagasló színvonalúak, viszont éjszakai életre, animációs programokra ne nagyon számítsunk.

A cápatámadásoktól nem kell tartani, számos cápafigyelő állomást helyeztek ki. A viharjelzés is profi szinten működik. Izgalmas tény: ha a Maldív-szigeteken nyaralunk, átmehetünk az Egyenlítő vonalán! De szerelkezzünk fel jócskán fényvédővel, mert a térségben süt legélesebb szögben a nap.

Kattints, ha elutaznál, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Robb Report)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: A part, ahol az "isteni Bardot" is nyaralt

2017. november 15. 17:56 - Kissancsa

Buzios

Brigitte Bardot filmes pályája csúcsán, 1964-ben fürdőruhában pózolt a kameráknak brazíliai nyaralásán, megalapozva Buzios, a halászfaluból lett fürdőváros hírnevét. A helyiek a tengerparton felállított bronzszoborral emlékeznek BB náluk eltöltött két hónapjára, amint egy bőröndön ül, és a távolba néz. Ha mindig is szerettünk volna fényképezkedni a francia színésznővel, szobra mellé ülve megtehetjük. Ezután jól fog esni egy cappuccino a stílszerűen Bardot nevét viselő, szomszédos kávézóban. De róla nevezték el az ottani mozit is: Gran Cine Bardot. Csarnokában világhírű színészek és színésznők dedikált arcképeit láthatjuk.

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

Szólj hozzá!

AZ ARTISTA ÚJRA DIVATBA HOZTA A DIVATOT

2017. november 14. 14:50 - Kissancsa

Interjú Imre Katival

Az első magyar divatkollektívát tizenhét éve alapították, azóta igazi legendának számít a hazai divatéletben. Az Artista márka állandó szereplője a bécsi divathétnek, a folyamatosan érkező ruhakollekciók mellett ma már a kiegészítők is meghódították a vásárlókat. Jelenleg Imre Kati, Stampf Katalin és Rácz Nóra alkotják a csapatot.

Az Artista mögött egy dizájnerközösséget találni. Kikből áll a csapat? Hogyan indult útjára a márka?  

1994 őszén, a főiskolai-, illetve mesterdiplomák megszerzése után hatan, divattervezők összeálltunk. Nem volt tőkénk, low budget divatbemutatóval kezdtünk. A modellek a körúton, az Örökmozgó mozi előtti zebrán mentek át mikor a lámpa zöldre váltott, és a következő zöldjelzésre jöttek vissza, a moziban öltöztek át. Felbuzdulva a sikeren, mindjárt csináltunk egy másik bemutatót a Gellért Fürdő aulájában. Nagyjából nyolcszázan jelentek meg, pedig csak plakáton hirdettünk, nem volt Facebook, sem internet vagy kereskedelmi csatorna. Artista márkanév alatt szerepeltünk, a közös lógó mellett a saját nevünk is rákerült a ruhákra. Mindegyikünk egyenként tíz-tizenöt öltözékkel készült, amiből összejött egy nyolcvan-kilencven darabos kollekciót. Hiába az elkülönülés, a hat kollekció összeforrott: egy műhelyben, egy inspirációs szál mentén folyt a munka. Ezt a felállást, ezt a fajta műhelymunkát ma már sehol nem látom.

Hol volt lehetőség divateseményen megjelenni? Hol lehetett kapni a márka ruháit?

Független lelkes szervezők (például Szigeti Szilvi) számos divatperformance-t rendeztek, többek közt a Műcsarnokban és az Iparművészeti Múzeumban. Megengedhettünk magunknak egy-egy szezonális, saját szervezésű bemutatót is. Akkori menedzserünk segítségével szponzorokat szereztünk, fizettük a modelleket. Csatlakozott egy angol befektető, támogatásával nemzetközi irányt vettünk. A márka brit piacon nem lett igazán sikeres, mert befektetőnk nem nagyon értett a nemzetközi márkaépítéshez, viszont Ausztriában már a 90-es években megvetettük a lábunkat, és azóta szezonálisan részt veszünk a bécsi divateseményeken. Van már egy divatüzletünk is ott. Itthon 1994-ben nyitottuk meg első üzletünket a Petőfi Sándor utca egyik kapualjában. 1995-től egy Párizsi utcai udvarban kávézó és ruhaüzlet viselte a nevünket. Hatalmas helyiség volt: százötven négyzetméteres üzlet alul, fölötte ugyanekkora kávézó. A két szint között lyukat vágtunk a födémbe, hogy át lehessen járni a „különböző művészeti ágak” között. A kávézót csendes, szolid kulturális térnek képzeltük, ahol irodalmi esteket tartunk, de annyira népszerű lett, hogy hamarosan a főváros egyik elhíresült éjszakai szórakozóhelyévé változott. Nem tudtunk bezárni, hajnali kettőig-háromig nyitva volt a ruhaüzlet is. Érdekes színfolt volt, a kávézókról szóló budapesti kalauzban is feltüntetik. Két év után végleg be kellett zárni, mert a lakók panaszkodtak a zajra, de sokan szívesen emlegetik.

Az Artistát a klasszikus stílus újragondolása, a meglepő részletek, a különleges anyaghasználat, a fekete-szürke színek dominálása jellemezi. Annak idején leginkább az „alternatív” jelzővel illették. Hogyan változott a dizájn az idők során?

Eleinte a sokszínűség és egyediség mentén haladtunk. Boldogok és fiatalok voltunk, az értékesítés nem volt elsődleges szempont. Persze örültünk a befolyt pénzeknek, de szinte az egészet visszaforgattuk. Az volt fontos, hogy minél több produktumot hozzunk létre, minél több kreativitást szórjunk ki magunkból a világba. Mindez sokáig megfelelt, de mikor jött az angol befektető, más irányba mentünk – az egyedi artista műalkotásokra általában nem voltak vevők a befektetők. Felmerült az igény, hogy csináljunk közös kollekciót, ne egyesével tervezzünk – Artista Classic néven hoztuk létre – a meglévő mellé – az új vonalat. Ez egy tanulási folyamatot indított el. Elkezdtünk különböző méreteket is gyártani. Sokszor kellett változtatni a dizájnon, mert nagy méretben nem mindig mutattak jól a számunkra kedves darabok. Az anyagvásárlás is változott. Itthoni anyagcégektől vásároltunk, később azonban – mivel megrendelésre kezdtünk dolgozni, és utángyárthatónak kellett lenni – nagy európai textilgyáraktól rendeltünk. Egy évre előre dolgozunk a mai napig. Az Artistára még mindig jellemzők a korábbi stílusjegyek, az alternatív jelző most is megállja a helyét, csak letisztultabb lett a dizájn. Önmagunkból nem vetkőztünk ki, de kicsit lenyugodtunk. És jobban odafigyelünk a minőségre. Fontos lett, hogy az Artista ruha ne csak kreativitást, individualitást és extravaganciát jelentsen, nyugodt eleganciát is nyújtson viselőjének a mindennapokban. Tiszteljük a klasszikus, tradicionális szabásvonalakat, melyeket gyakran elvonatkoztatunk és párosítunk egyszerű, olykor távol-keleti vonalakkal, létrehozva a városban élő, független nő ruhatárát.

Mi inspirálta akkor, és mi motiválja ma a társaságot?

A képzőművészet, a festészet fő inspirációs forrás. Például táskáink illusztrációi mind képzőművészek alkotásai. Nem akarunk a tömegtermelés irányába elmenni, a Non growth! (Ne növekedj!) szellemiségünk része. Igyekszünk megtalálni az egyensúlyt a növekedésben. Alapvető számunkra a környezettudatosság: valamennyien – a varrónőket is beleértve – szelektíven gyűjtjük a szemetet, sőt, a direkt újrahasznosítás elvét valljuk, és vidékre hordjuk a komposztot. Jelenleg hárman képviseljük a márkát, mindnyájan jógázunk, közel áll hozzánk a keleti gondolkodás, a kertészkedés, a vidéki élet. Érdekel minket, hogy mi lesz a Földünkkel, hová tart a világ. Filozófiánk a kezdetektől beépült a kollekciókba.

Az interjú eredetileg a Glamour 2017. októberi számában jelent meg.

(Fotó: Imre Kati, a fotón középen)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Földünk két felének találkozásánál

2017. november 06. 18:02 - Kissancsa

Panamai Köztársaság

Izgalmas úti cél a két óceán, a Csendes és az Atlanti találkozási pontja – ez (is) Panama. Van abban valami természetfeletti – ha élhetek ezzel a képzavarral –, hogy Földünk két legnagyobb természeti képződménye ember alkotta helyen egyesül.

Hogy áthajózhassunk a Panama-csatornán, speciális csatornahajózási adót kell fizetnünk, vízi járművünknek motorral is rendelkeznie kell, és az átkelést külső parancsnoki utasítás szerint tehetjük csak meg. Ha romantikus kiránduláson vagyunk, ne felejtsük a szóbeszédet: a csatorna felett átívelő híd, a Bridge of the Americas alatt csókkal ünneplő párok kapcsolata tartós lesz.

De Közép-Amerika legdélibb államába, a Panamai Köztársaságba nem csak a csatorna miatt érdemes ellátogatni, lenyűgöző szigetvilága és fővárosa, Panamaváros is turistacsalogató. Mindkettő a maga módján színes; a szigetek bujaságát el tudjuk képzelni, Panama City-ben a modern felhőkarcolók keverednek a spanyolok építette falakkal és a francia csatornaépítők XIX. századi házaival.

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Anthony John Coletti)

Szólj hozzá!

HELLÓ, KENGURU!

2017. október 30. 14:11 - Kissancsa

Interjú Mayer Balázs Kenguruval

Polgári neve talán keveseknek mond bármit, pedig Mayer Balázs igazi budapesti legenda. A kilencvenes évek éjszakai életének lexikonában külön fejezetet érdemelne az alakja, ahogy a modern divat történetében is.

A Kenguru-kreációk nemcsak a hazai partik sztárjai voltak, a tervező nemzetközi szinten is ismertnek számít, a legendás Fashion TV több alkalommal bemutatta kollekcióit.

A rendszerváltozás utáni időszak meghatározó divattervezőjeként hogy emlékszel vissza a hazai divatélet felpezsdülésére? Hogyan indultál el a pályán?

A szakmát 1994-ben, pólók tervezésével kezdtem. Fekete alapszínre ezüstmintákat találtam ki. Ez a kombináció éppen trend volt Nyugaton, segített, hogy felfigyeljenek a munkámra. Exkluzív felkérést kaptam, hogy csináljak a pólókból kollekciót, és mutassam be a Fortunában. A klub kifutóján péntekenként híres külföldi márkákat – Chevignon, Kookai stb. – lehetett látni, olyan extra programokkal, mint a Hajas- és Zsidró haj-show. Az első bemutatókat baráti segítséggel rendeztük meg, hihetetlen csapat jött össze! Marlon Ungaro Extravaganca New Yorkban élt, cirkuszban dolgozott, transzvesztitaként performance-okat adott elő, Angéla rendszeresen fiúruhában indult el otthonról, a Nyugati Pályaudvaron öltözött be lánynak. De megemlíthetem Maróy Krisztina és Mándy Zsófia modelleket is. Zsófi a barátnőm volt, jó sok modellt ismert. Barátnőjének, Krisztának a barátja, Richweisz Péter tehetséges fotós, ő készítette az első komolyabb képeket a kollekciómról, különleges látásmódja iránymutatónak számított. Jelentős underground-élet folyt, partiszervezők bontogatták szárnyaikat. Acid-partikkal kezdődött, de akkor jött be szinte az összes ma létező zenei irányzat: techno, drum and bass, rave, jungle. A számomra meghatározó goa szintén kezdett terjedni – goapartik szervezésébe fogtam.

Volt akkoriban a divattervezők közt együttműködés? Figyeltétek egymás projektjeit? Kik voltak rád hatással?

Király Tamás nagy hatással volt, korán hallottam róla, ráadásul, 1992 környékén együtt dolgozhattam vele több projektben. A divattervezők nem voltak ismertek, csak páran, fiatalok tudtunk egymásról. Körünkben volt többek közt az Artista csapata, Zoób Kati. Náray Tamást mint divatbemutatók szervezőjét ismertük, önálló kollekcióval 1997 körül jelentkezett. A 80-as évektől alkotó generációról fogalmunk sem volt – fiatalok és idősebbek között nem volt átjárás. Nagy nemzetközi – főleg francia és olasz – tervezőket tekintettem példaképnek: Jean-Paul Gauthier-t, Yves-Saint Laurent-t, Pierre Cardin-t. 1994 januárjában néhány hetet New York-i barátomnál töltöttem. Olyan erősen hatott rám a hangulat, a rengeteg üzlet és divatirányzat, hogy ott és akkor megrajzoltam a Kenguru-logót.

Elejétől fogva kreációid a Kenguru márkanév alatt szerepelnek, téged is így becéznek.

A 87-es szilveszteri bulin egyik barátomtól kaptam a becenevet. Szerinte úgy táncoltam, ahogy egy filmben a Kenguru néven szőnyegre lépő bokszoló, akinek annyi a jelenete, hogy bemegy a ringbe, és kiütik. Azokban az években ismerkedtem meg rengeteg haverral, a Vörösmarty téren és a Felszabadulás téren (ma Ferenciek tere) bandáztunk minden nap. Megláttak, és jött a „helló, Kenguru!” – hamar rám ragadt, ezzel a névvel azonosítanak.

Az avantgard és underground jelzőket használják a munkáidra legtöbbször, de militaris elemeket is találni nálad – elnézve a mai divatot, megelőzted vele a korodat –, a 90-es években készült divatfotóid futurisztikus, sci-fibe illő formákról is tanúskodnak. Nekem a Balde Runner ugrott be az egyik szettről, amit egy ázsiai modell viselt. Hogyan jellemeznéd a stílusod?

Folyamatosan változott, volt heavy metalos, indiai ihletésű stb. – próbáltam egy-egy korszakra vagy témára felfűzni a bemutatót. Meghökkentést keltettek lakk-és műszőrme kreációim. Filmezni kellett volna 1994. december 16-án a Fortunában a közönség döbbent arcát – mondjuk erről van is tévés felvétel (nevet). Kedvelem a terepanyagot. New Yorkban már terepben jártak, bevásároltam hat-nyolc színben, a következő divatbemutatóra abból készültek a ruhák. Nálunk főleg sötétzöld-barna-fekete árnyalatút lehetett látni, nekem volt belőle kék, piros, zöld, sárga – amilyen színt csak el lehet képzelni. Rendszeresen jártam New Yorkba, Londonba, figyeltem az ottani tervezőket, dizájnerüzleteket, később lehetőségem nyílt kollekciómmal részt venni kinti divateseményeken. Utazásaim inspiráltak, segítettek egyedi arculatot találni. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a 90-es évek közepén sikk és kuriózum volt Kenguru-ruhában megjelenni a partikon.

Annak idején hordtál egy ikonikussá vált kétszarvú, amolyan „ördögös” sísapkát.

Gaulthier egyik sapkája ihlette. Hasonlóan ördögsapka volt, másmilyen kivitelben. „Kétszarvúm” az első darabokkal jött ki – és micsoda döbbenetet keltett! Rasztafrizurámat is állandóan megbámulták. Izgalmas volt kvázi úttörőként részt venni a hazai divatéletben!

Mikor térsz vissza tervezőként?

Mostanában nem volt időm foglalkozni ezzel, minden energiámat a Budapest Fashion Week szervezése köti le. Tervezni csak szívvel-lélekkel, maximális odafigyeléssel lehet. Célom, hogy kijöjjek új kollekcióval, szeretném eljuttatni a márkát a húszévesekhez, miközben korábbi vásárlóimról sem feledkezem meg.

Az interjú eredetileg a Glamour 2017. októberi számában jelent meg.

(Fotó: Recorder)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Aktív pihenés Thaiföldön

2017. október 27. 16:00 - Kissancsa

Ha Thaiföld kerül szóba, általában thai masszázsra, finom ételek kóstolására és más kényelmes időtöltésre gondolunk. De mit csináljunk, ha ott is aktív pihenésre vágyunk?

Vitorlázzunk a kristálytiszta Thai-öbölben vagy az Andamán-tengeren. A sziklamászás talán keveseknek jutna az eszébe, pedig Krabi mészkősziklái a kezdő mászóktól a profikig, mindenki számára tartogatnak kalandot. Az oktatók segítenek kiválasztani a szintünknek megfelelő mászóútvonalat, köteles biztosítás mellett tanítanak meg a fortélyokra. Ne hagyjuk ki a dzsungel túrát sem! Ha Phuketen nyaralunk, a Mangrove vízesés kötelező kirándulóhely.

Izgalmas vállalkozás elrepülni a dzsungel felett: Chiang Maitól egyórányi autóútra, nagyjából ezer méter magasan, a hegyek között él a Khamu törzs. Nomádok, rizst, kávét és teát termelnek, vadásznak és gyűjtögetnek. Ha kötélen elrepülünk falujuk felett, időutazásban lesz részünk; visszapillantunk a mezőgazdasági forradalom időszakára, kb. 10.000 évvel korábbra. Angol nyelven beszélő idegenvezetőnk két égi hídon is átvezet minket.

Kattints, ha kedvet lett Thaiföldön nagyon elfáradni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Janni Deler)

Szólj hozzá!

ANYA-LÁNYA DIVATBIRODALOM

2017. október 24. 15:23 - Kissancsa

Interjú S. Hegyi Luciával és Sümeghy Claudiával

Ki mondta, hogy a magánélet nem keverhető a munkával? Mindenesetre vannak üdítő kivételek. Például, ha harmonikus, inspiráló élettér alakul az otthon és munkahely egybeeséséből. Esetünkben anya és lánya szomszédok, egy épületben, együtt vezetik a lassan harminc éves, töretlen sikerű divatházat, a Luan by Luciát. Életük nemcsak jó példa a kivételes helyzetre, hanem példaértékű anya-lánya munkakapcsolat is – S. Hegyi Luciával és Sümeghy Claudiával beszélgettünk.     

Claudia, törvényszerű volt, hogy édesanyád nyomdokába lépj?

sumeghy_claudia.jpgClaudia: Kezdetben nem akartam divattal foglalkozni. Kiskoromtól a szervezés és a pénzügyek érdekeltek, közgazdásznak tanultam, nemzetközi kapcsolatok szakon, az egyetem mellett gazdasági vonalon dolgoztam különböző cégeknél. Öt év után specializálódni akartam, beiratkoztam a Mod’Artra. Addigra már bevontak a vállalkozásunk pénzügyeibe és szervezési folyamataiba. Szerettem volna jobban megismerni a divatipart, de világos volt, hogy a marketingkommunikáció, a PR, a közösségi média, illetve a stratégiai márkaépítés lesz az én asztalom, ezeken a területeken amúgy is erősíteni kellett a divatházat.

Lucia, jelenleg milyen munkamegosztás szerint dolgoztok Claudiával?

Lucia: Claudia a brandmanager, ő határozza meg az üzletágak stratégiáját. Én foglalkozom az egyéni ügyfelekkel és a szakmai gyakorlatos diákjainkkal. Nemcsak a szakmát tanítom nekik, odafigyelek a lelki fejlődésükre is. Kapcsolatot ápolok a partnerekkel, személyes konzultációkat tartok, stílustanácsadással foglalkozom, és viszem az haute couture részleget. Az elmúlt huszonöt évben kreatív káoszban dolgoztam, Claudia öt év alatt segített kialakítani egy átlátható rendszer.

Mi számodra a legfontosabb, amit a lányodtól tanultál meg a közös munka során?

Lucia: Hit, alázat, ősbizalom. Hitet abban, hogy a gyereked valamiben bölcsebb lehet, nagyobb tudással bírhat, mint te. Amikor Claudia az egyetem mellett dolgozott, láttam, hogy kialakult az értékrendje, maximálisan megbízhatok benne. Munkáján érződött az alázat és a türelem. A tudatos, felelősségteljes felnőtté válásban segíthette, hogy kicsi korában is egyenragú partnerként kezeltem. Nyári szünetekben dolgozott; fodrászkodott, takarított, hoszteszkedett, a varrodánkban is besegített. Nem derogált neki a munka, mindig szerette magát kipróbálni valami újban. Én is ilyen voltam. Tizennyolcéves koromtól sokféle feladattal próbálkoztam, míg rájöttem, alkalmatlan vagyok alkalmazottnak, vezetőtípus vagyok. Erre Claudia is rájött. Két dudás egy csárdában nem férne meg, ha nincs bennük szeretet és bizalom egymás iránt – ez lehet az eredményes munkánk titka.

Mit tartotok a legjobbnak és mi a legnehezebb a közös munkahelyen?

s_hegyi_lucia_ferjevel.jpgLucia: Nincs igazán nehézség, mert amit elhatározunk, azt következetesen végig visszük, a másik tiszteletben tartásával. Kommunikációban fordul elő fennakadás, mert családi vállalkozásoknál nem mindig lehet jól időzíteni. A fontos információkat szeretném gyorsan átadni, Claudia nem biztos, hogy épp befogadó rá, ha valami más foglalkoztatja. Megértő próbálok lenni, de nem mindig megy könnyen. Idősebb vagyok, vehemens és impulzív. Ő türelmesebb, strukturáltabb, üzleties gondolkodásának köszönhetően jobban látja, mi az, ami ráér, mi az, ami valóban fontos.

Claudia: Sokban hasonlítunk és jól ismerjük egymást – szerintem ezért nincs igazi konfliktus köztünk. Mindig meggyőzhetők vagyunk, tudjuk a másikról, hogy a maximumot nyújtja, egyikünk sem ellenőrizgeti a másikat. Anya nem feltétlen csak a szakértelmet tiszteli, a munkához való hozzáállást is. Ő gyakran a megérzéseire hallgat, én inkább analitikus fajta vagyok. Szerintem azért vagyunk kölcsönösen könnyen meggyőzhetők, mert nekem is vannak intuícióim, és neki is van elemző, objektív oldala – jól kiegészítjük egymást. Elmondja a megérzéseit, én pedig hiszek bennük, annak ellenére, hogy kutatok, olvasok, utánanézek. Mind ehhez összhangban, szinte szimbiózisban kell lennünk.

Lucia, mi az, amiben lányod a legnagyobb segítséged?

Lucia: Kreatív, intuitív, a természet feletti síkokat figyelembe vevő személyiségnek tartom magam. Sokaknak nem vagyok mindig érthető. Claudia le tud „fordítani”. Érzékelek valamit, kezdem mondani, és ő azonnal veszi a lapot. Ha egy másik munkatársamnak mondanám a jövőre vonatkozó elképzeléseimet, nem értené, miről beszélek, hiszen a jelenben annak még nyomát sem látni.

Claudia: Sok mindenben igyekszem segíteni: összefoglalom a főként angolul elérhető szakmai anyagokban szereplő információkat, vagy intézem a közösségi médiával kapcsolatos teendőket. Erre a feladatra van egy munkatársunk is, de eleinte én csináltam. Nálunk minden úgy épült föl, hogy az elején magunk csináltuk, csak akkor delegáltuk, ha a legapróbb részleteket is ismertük. Az alkalmazottak sem állnak úgy hozzám, hogy „na, ő a főnök gyereke”. Magabiztossá tesz, hogy mindazt meg tudom csinálni, amit elvárok másoktól. Az akadémiát én indítottam el, ezzel bővítettük a gyakornokképzést, ami anya vezetésével már évtizedek óta működik. Kialakítottunk egy kurzuspalettát, igyekeztünk minél koherensebb brand-et építeni az oktatási üzletágból.

Közismerten nem a divatvilágban megszokott szellemben dolgoztok. Mesélnétek erről?

Claudia: Sokan furcsának találják a holisztikus hozzáállásunkat, van, hogy össze is keverik az ezoterikussal. Holott ez annyit jelent, hogy az emberrel egészében foglalkozunk. Nem is gondolnák, hány vezérigazgató, hány racionális, materialista ember jár jósnőhöz, pránanadizni vagy thetahealingre. Az emberek keresik önmagukat, igényelik, hogy a kérdéseikre válaszokat kapjanak, kötődni szeretnének valakihez, akiben hisznek. Mi ezzel évtizedek óta foglalkozunk. Létrehoztuk a Luan Lélek-Forma Stúdiót, ahol például csoportos jógaórákat- és olyan egyéni foglalkozásokat kínálunk, mint a kineziológia, masszázs vagy pszichotréning.

s_hegyi_lucia.jpegLucia: Folyamatosan dolgozunk magunkon és környezetünkön, mi is járunk foglalkozásokra. Mert először magunkon kell kezdeni a személyiségformálást. A soul branding megvalósítására törekszünk, ami annyit tesz, hogy a legjobb personal brand az önazonos, boldog ember. A diákokat is ebben a szellemben oktatjuk. Néhányan önbizalomhiánnyal, önértékelési problémákkal érkeznek, de két-három hónap alatt megváltozik az egész személyiségük. A divat érdekes, kreatív nyelvén könnyebben meg lehet oldani a személyiséggel kapcsolatos problémákat. Aki verbálisan nem jól kommunikál, az alkotáson keresztül megnyílik. Az akadémia ars poeticája, hogy nem erőltetjük a divattervezést vagy, hogy valaki mondjuk styliste legyen. Hosszútávon nem lesz boldog, aki olyan szakmában dolgozik, ami nem neki való. Mielőtt bárki vehemensen beiratkozna egyéni kurzusra vagy haute couture képzésre, egyhetes orientációs, szintfelmérő héten vesz részt, és irányított feladatok mellett kielemezzük, való-e neki a választott divatszakma.

Energikus, dinamikus, mindig megújulni kész a márka, és ez nemcsak a kollekciókra igaz. Beszéltetek a Lucia Divatakadémiáról, a Luan Lélek-Forma Stúdióról, de van kozmetikátok, szerveztek nyaranta gyerekeknek divattábort is. Mivel folytatjátok a sort?

Claudia: Van egy újfajta energia a családban: tavaly megszületett Elin Inez, férjemmel közös kislányunk. Anya meg édesapám nagyszülői szerepbe léptek, egészen átformálja őket. A levegőben van a babaenergia, a gyerekekkel való foglalkozás igénye. A ház legutóbbi divateseményén a második vonalunkat, az LBL legújabb kollekcióját mutattuk be – az LBL élére minden évben másik iskolában végzett divattervező párost kérünk föl, hogy gyakorlati tapasztalatszerzésként tervezzenek két kollekciót a fiatalabb generáció számára –, az idei anyák napja és gyereknap közé esett, amire anya-lánya rendezvényt találtunk ki. Mindenkit az édesanyával együtt hívtunk meg. Az egyik szobát berendeztük játszóháznak egy-két éves körüli babáknak. Egészen más energiákat lehetett érezni, mint ami fashion event-en megszokott. Családias, önfeledt, gondtalan együttlét volt. Nagymamák, anyukák és a babáik – együtt, szép ruhák közt.

Az interjú eredetileg a Glamour 2017. októberi számában jelent meg.

(Fotók: OVB Vermögensberatung, designhet.hu, Luan by Lucia)

 

Szólj hozzá!

Meccset játszva

2017. október 20. 10:32 - Kissancsa

Ivan Viripajev Illúziók című darabja a Rózsavölgyi Szalonban

Ezt a tavasszal a Prae-n megjelent színházi ajánlót főleg kedves barátnőm, Gergely Beatrix kiváló fotói miatt osztom meg a blogon.

toth_ildiko_debreczeny_csaba_varga_maria.jpgIvan Viripajevtől a Részegek című darab a Nemzeti Színházban több mint furcsa. Profizmus, tehetség, de mintha valamiféle trendi szektás találkozón vettem volna részt, ahol suba alatt a lelkemre pályáznak. Még a nézők is csupa egyformán hitgyülisnek kinéző, jól fésült fiatalok voltak: ha a kifigurázás volt a cél, miért nem vette a lapot a közönség? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek után nem előítélettel ültem be az író egy másik darabjára, az Illúziókra a Rózsavölgyi Szalonba, a székesfehérvári Vörösmarty Színház vendégszereplésére. Nem voltak illúzióim. És jól megkaptam újra: ne légy előítéletes!

Elsőre a díszlet lep meg: méteres teniszpálya illúzióját kelti az optikai csalódásnak köszönhetően, valójában minigolfozásra lenne alkalmas. Tíz perc után egyre jobban csodálkozom, hogy hiába a pálya, a sportolójelmezek, tenyeresek, fonákok és szervaröpték, izzadás és lihegés, az egésznek semmi köze a teniszhez. Ez is jó! Aztán van maga a történet, amiből kiderül, semmi és senki sem az, aminek és akinek látszik. Meg vagyok vezetve – már megint! Másik optikán át nézem az előadást.

varga_maria_toth_ildiko.jpgMeccset játszva, mímelve két ismerős házaspár tagjai emlékeznek vissza monológokkal elmúlt ötven évükre. A férj vagy a feleség halálos ágyán házastársaik végre őszinték lehetnek egymáshoz. Egymás után halnak meg, „a végén csak egy maradhat” – mintha a Tíz kicsi néger groteszk változatát látnám. Tóth Ildikó Sandraként erősen (és kimelegedve) kezd, felidézi beszélgetését férjével, Dannyvel, aki őt látszólag nagyon szerette, aztán azt, mikor férje halála előtt megvallja, hogy legjobb barátjába, Albertba volt igazából szerelmes. A legjobb barát is odavolt a nőért, de leplezte – nem tudtak egymás vonzalmáról –, ám Albert is bevallja haldokló feleségének, Margarite-nek, hogy kit szeretett. Lehet követni? Most jön az, hogy a másik feleség pedig férjének barátjába, Dannybe volt szerelmes. Páros teniszmeccs, itt az a játszma, hogy légvárakat építenek.

debreczeny_csaba.jpgEgymás szomszédjai, sok időt töltenek együtt, mégis mindnyájuk egyedül van az érzéseivel. Magányosak, boldogságuk látszat. Albert gyerekként is zárkózott volt: ufót látva nem merte elmondani, senki nem hitt volna neki, csak felnőttfejjel, avatja be Sandrát a titkába. Danny egy ausztráliai nyaraláson érzi magát elszigeteltnek: egy tengerparti sziklán (óriás teniszlabdán) megtalálja tökéletes helyét a világban, ám Sandra nem érti meg: ő közben egy rózsaszín csíkot kémlel az égen. Az ehhez hasonlóan játékos jeleneteknek és a szerelemmel kapcsolatos optimista közhelyeknek köszönhetően reményteli az üzenet: a mindennapi drámák és az elkerülhetetlen elmúlás ellenére sem elviselhetetlen az élet.

hirtling_istvan.jpgA szerelem bonyolult ugye, a szeretet is az lehet, és ezek keveredhetnek. Mikor s hol megy át egyik a másikba, ilyesmi kérdések merülnek föl, miközben – túlzottan is – szabad folyást engednek az érzelmeknek. Egyre csöpögősebb szövegek követik egymást, egyre jobban folyik a játékosokról az izzadtság. Ahogy a jó teniszező menti meg a vonalon belül a labdát, a rendező Hargitai Ivánnak sikerül azért megmentenie a drámát. Angolszász területeken egy love-val elintéznék a témát: itt és most az előadás terjengősen érzelgős, a már-már erőltetett lelkizés miatt került át a „nagyon jók” kosárból a „jók” közé. Ha nem látom az említett Részegek lelki manipulációját, a jobbak közé sorolom ezt a produkciót. (Előbbit a Katona József Színház is műsorára tűzte, ráadásul a Nemzetivel majdnem egy időben, kíváncsi lennék arra az interpretációra, ahogy arra is, miért kaptak rá ennyire Viripajev munkáira.)

(...)

A teljes ajánló a Prea oldalán olvasható.

(Fotó: Gergely Beatrix)

Az előadás november 10-én tekinthető meg utoljára a Rózsavölgyi Szalonban.

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: A többarcú Kuala Lumpur

2017. október 19. 17:55 - Kissancsa

Malajzia

Malajzia fővárosa a Távol-Kelet olvasztótégelye: összemosódnak régi civilizációk, a gyarmatosítók kultúrái és a modernség elemei, keverednek benne a különböző származású emberek, a különféle zenék, ízek, imák – és igen, szerelmek is. Rengeteg a vegyes házasság, az utcán sokféle nyelvet hallani. Mindez színes, egzotikus, különleges hangulatot ad Kuala Lumpurnak.  

Kezdésnek a jelképnek számító Petronas iker felhőkarcolókat érdemes megnézni. 450 méteres magasságból jogosan mondhatjuk, hogy a városra van „némi rálátásunk”. A két egyforma építmény emlékeztet, hogy a lakosság többsége kétféle vallású; mohamedán vagy buddhista. A tornyok a Briliáns csapda című filmből is ismerősek: a két főszereplő, Sean Connery és Catherine Zeta-Jones az egyik itteni kitalált vállalat szerveréről akar több milliárd dollárt leemelni, majd izgalmas menekülést hajtanak végre az összekötőhídon.

Az iszlám kultúra hangsúlyosságát mutatja az Iszlám Művészetek Múzeuma is. Ultramodern épületében található az első és legnagyobb mohamedán művészeteket bemutató kollekció: textilek, fémtárgyak, festmények, kerámiák, kézírásos tekercsek és könyvek garmadája. Ráadásul itt kapott helyet el a világ legnagyobb Korán-gyűjteménye is.

Kattints, ha elutaznál, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Travel Blog)

Szólj hozzá!

Bemutató Ráhel-napon

2017. október 15. 10:02 - Kissancsa

József és testvérei az Örkényben

Azzal, hogy az Örkény Színház Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezte József és testvérei című előadása megéri az ötórát, ráadásul indokolt a hosszúság, szinte mindent elmondok. Persze nem marad el a hosszabb vélemény, melyet szívesen írtam meg a Prae számára – véletlenül Valentin-napon. A bemutató idejét mindenesetre nem bízták a véletlenre: Ráhel napját írtuk.
***

A bibliai színek sorban – ha nem is időrendben – következnek, és egyre színesebbek, kidolgozottabbak, ahogy a történet megy előre. A nyitószínben a fiatal József (Patkós Márton) kút szélén ül félmeztelenül, és apja, az öregedő Jákob (Gálffi László) aggódva inti őt. A szereplők életkora folyamatosan játékba van hozva: látjuk őket fiatalon, középkorúan és öregen is. Több generáció keveredik: színre lép majd az érett József, Polgár Csaba és a fiatalabb Jákob – szintén Polgár Csaba. Olykor valamelyiküknek két énje van jelen egyszerre. Az elején az idős Jákob fiatal önmagát figyeli a tetőről, ami elég misztikus. Hogy a misztikum a koncepció része, azt már a figyelemre méltó plakát (Nagy Gergő grafikája) és színlap is igazolja: József a félbevágott Földgolyó peremén egyensúlyoz, körülötte a kozmosz fekete háttere. A motívum az előadáson visszaköszön, József a kútkévén balanszíroz, később egy aranylabdával zsonglőrködik. Jellemző az arany és a minimáldizájn. Izsák Lili díszlettervező a forgószínpadra egy jászolhoz hasonló, fából készült, elől nyitott, sátortetős, félszobánál kisebb (sok jó ember kis jászolban is elfér) puritán díszletet tervezett, a fölötte kifeszített vásznon különböző égi jelenségek és galaktikus ködök, víziók váltakoznak. A faház az egész előadás centruma, külsőre nem változik, a környezetét viszont kiszínezik. A harmadik felvonásra már minden sejtelmes kék derengés. Egy-egy rész végén a házacska megfordul, takarásba kerül, a következő jelenetre a szereplők más felállásban, más helyzetben kerülnek a nézők szeme elé – a mutatvány a gyerekkor varázslatos átváltozásait idézi.

A darab Thomas Mann négykötetes regényét követi. A dramatizálás Gáspár Ildikó munkája. Az első felvonás (az első két könyv) amolyan bibliaórai gyorstalpaló, a színek szinte jelzésértékűek. Fölelevenítik a főbb cselekményt. Jákob becsapja ikertestvérét, Ézsaut, hogy apjától, Izsáktól megkapja az elsőszülöttség jogát és az atyai áldást. A haragos testvér elől Háránba, nagybátyjához, Lábánhoz menekül, aki meg őt csapja be: ahelyett, hogy Jákob a hétéves munkájáért megkapná szerelmét, Ráhelt, mit sem sejtve Lábán idősebb lányával, a lefátyolozott Leával hálja el a nászt a sötét fülkében. Jákobnak újabb hét évet kell dolgoznia, hogy a húgot is feleségül vehesse. Lea fiúkat szül Jákobnak, Ráhel nehezen esik teherbe, közös gyermekük lesz József, a kedvenc, az igaz szerelem gyümölcse. Ráhel belehal második gyermeke, Benjámin szülésébe. A második könyv a fiatal József életéről szól. Benjámin, az édestestvér az egyetlen, akivel jóban van, terveibe is beavatja, bátyjaival azonban ­– akik irigyek, hogy apjuk kivételez vele ­–, viszonya elmérgesedik: mély kútba vetik őt. A regény klasszikus nyitósora – és egyben az előadásé – előre vetíti mindezt, ahogy Jákob a kút szélén ülő ifjú Józsefnek mondja: „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?”

(...) A teljes cikk a Prae-n jelent meg, tavasszal.

(Fotó: Horváth Judit – a képen Patkós Márton, a fiatal József szerepében)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Amit tudni akartál a sushiról, de sosem merted megkérdezni

2017. október 11. 13:17 - Kissancsa

Ismered a mondást: valaki vagy imádja a sushit, vagy nem bírja, középút nincs. De győztek a japán konyha kedvelői, mert ők vannak többen. Ha csak most szántad rá magad, hogy elindulj a sushi tekercsekkel és nigri költeményekkel kirakott úton, ez a kisokos biztosan segíteni fog.  

Hogyan egyél pálcikával?

Egyik pálcikát a gyűrűsujjra helyezd, szorítsd a hüvelykujj tövéhez, másikat a középső ujj hegyéhez támaszd, miközben a mutatóujjad és a hüvelyked közrefogja – a két fadarab máris pálcikaemberke módjára táncol kezedben.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: „Most akkor a wasabit bele kell keverni a szójaszószba, vagy külön kell rákenni a falatra?”

Sokáig hittem tévesen, hogy az erejéről híres zöld vizitormát – leánykori nevén: wasabit – a szójaszószba mártott sushira szokás kenni, de nemrég japán fanok felvilágosítottak, hogy étkezés előtt, miután tálkába öntöttem a szójaszószt, fél teáskanálnyi pasztát fel kell benne oldani. Mi több, a gyömbért sem kell külön kezelni, az is mehet a lecsóba – micsoda képzavar! –, vagyis a szószba. Ám ha túl sósnak érzed a makit, ráteszed a gyömbért, így veszít sósságából.

Az egyik tálban lévő gyömbér miért piros, a másikban meg miért sárga? Hogyan csinálják ezeket?

A gyömbérgumókat meghámozzák, vékonyra reszelik, egy percre forróvízbe dobják, majd cukros ecetben pácolják. Sárga a természetes színe, rózsaszín akkor lesz, ha bébi gyömbért használnak, vagy ételfestékbe mártják (de ettől ne kenődj el).

Milyen rizsből készülnek a fogások, és miből van a haragoszöld, ehető „csomagolás”?

Ne a nálunk gyakran használatos „rizsát” képzeld el, hanem rövid szemű speciális japán szusirizst, ami rizsecettel, cukorral és sóval kombinálva, főzés során áll össze, szó szerint, hisz a japán rizs legfőbb ismertetőjegye ragadóssága – a noriból, azaz tengeri növényekből, főleg vörös algából készült zöld lap is jól rátapad.

Milyen sorrendben fogyaszd a sushit?

A gurmanok tojásossal kezdenek, ez az egyszerű feltét mutatja meg leginkább a séf hozzáértését. Ha a kóstolás meggyőző, jöhetnek a kockázatosabb halas ételek. A tofus édeskés, desszertnek is beillik, de nekem nem helyettesíti az igazit, a mochit (ami viszont nem sushi).

(...) Kattints, ha tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: iStock)

Szólj hozzá!

Amitől Lenin kiugrik a koporsójából

2017. október 04. 15:06 - Kissancsa

A Gulag virágai a Nemzetiben

hobo.jpegTragikus eseményektől gyakorta nem áll távol a keserédes hangulat – a lágerélettől sem. Ez innen nézve rejtélyes. Rejtői. Bohókásnak nem mondható. Hobósnak viszont igen. Legalább itt és most: helyszín a Gulág, szovjet munkatábor, ahol a virágok – ez esetben szimbolikusan kordokumentumokon alapuló történetek – Hobo stílusában nyílnak ki és száradnak el. A Nemzeti Színház A Gulag virágai című egyfelvonásos előadása fontos és megrendítő.
***

„Létező, érdekes és divatos színházi megszólalási mód a dokumentum-dráma”, mondja egy interjúban Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője. Ráadásul történeti szempontból tanulságos. Vidnyánszky szerint a Nemzeti feladata az is, hogy a magyarokat érintő történelem nagy eseményei kapcsán, akár évfordulókhoz köthetően, folyamatosan szülessenek előadások.

Hobo és a dramaturg, Kozma András pár éve elutaztak anyagot gyűjteni a darab helyszínére, a Perm-36-os táborba. Megtalált levelek, feljegyzések, jelentések, naplók illusztrálják az embertelen körülmények közepette is reménykedő rabok mindennapjait, gondolataik, céljaik alakulását, de a sorok közt fogva tartóik jelleme és a totalitárius diktatúra működési elve is kirajzolódik.

gulag.jpgVersek, balladák, dalok részletei történetekbe ágyazva sorjáznak, Földes László Hobo vezényletével, a harmonikázó Pál Lajos és a több szerepben kiválóan „muzsikáló” Rácz József előadásában. Hobónak személyes indíttatása is van:

A téma elhanyagoltsága miatt is fogtam neki, hogy a Gulagról írjak, meg azért is, mert kommunista családból származom, így van némi érintettségem.

Az ezredforduló környékén a Ghymes zenekarral együttműködve megírta a Bakaballadát a Don-kanyarban életüket vesztett magyar katonák emlékére, de hallható tőle egy hangulatában a szomorú végkifejlethez igazodó ballada Viszockijtól is.

A nyomasztó légkört aláhúzza a korabeli díszlet és jelmez, de a játékosság itt szintén kikacsint. Pál bódéja, ahol szinte megállás nélkül harmonikázik, kissé kuckós jellegű. A barakk elhúzható falai lehetőséget adnak a dinamikus, többfunkciós használatra: ide-oda tologatják a fal(l)apokat, a réseken kitekintenek, vagy füst jön be rajtuk, jelezve, hogy egy-egy rabszállító vonat épp be- vagy kifut.

(...)

A teljes cikk idén februárban jelent meg a Prae-n, itt olvasható.

Az előadás most is műsoron van a Nemzetiben.

(Fotó: Népszava, Nemzeti Színház)

Szólj hozzá!

Pokoli tánc

2017. szeptember 29. 20:00 - Kissancsa

Orfeusz és Eurüdiké Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix koreográfiájában

Nem feltétlen kell a Dirty Dancing című filmen felnőni, hogy tudjuk, az igazán jó tánc piszkosul szenvedélyes. A szerelmet kihívó és izgalmas eltáncolni, profiktól esztétikus is. Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix Orfeusz és Eurüdiké szerelmes drámáját olyan intenzíven mutatták be saját koreográfiájukban, hogy akaratlanul is foglalkoztatni kezdett: ők igazából egy pár? Szerintem számukra ez lehet a legnagyobb dicséret.

Az előadás Jean Anouilh Eurüdiké című darabját veszi alapul. Ezzel együtt a témával kapcsolatban könnyen eszünkbe juthat a tánc mint előadói lehetőség, hiszen már Christoph Willibald Gluck operájának az Orfeusz-feldolgozásában is fontos szerepe van a táncnak. Ott az alvilágban játszódó jelenetek felerősödnek a tánckar nem eviláginak ható, hátborzongató testmozgásával. Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán előadásában viszont „csak” táncolnak, és ketten szerepelnek, egymásra vannak utalva, hogy elérjék a drámai csúcsokat – mint általában a szerelmespárok.

Megismerkedéstől látjuk őket, minden nagyon lassan történik, ők maguk is lassú lépésekkel közelítenek egymás felé, szemük sem rebben, faarccal elnéznek a másik mellett. Összeérnek, és ez felgyorsítja az eseményeket. Végigmegyünk az udvarlási fázisokon, gyorsulunk, mélyebbre jutunk. A mozgás egyre tüzesebb, de a tekintetek még mindig üresek. Nagy az összhang, érzéki a tánc. Boldogság. Ám nem tart soká, Eurüdikét (Gluck operájának kezdetén már halott, majd az alvilágba kerül, most a táncban azonban a halált nem látom bekövetkezni) a Pokolba száműzik, ami itt a mi modern, abnormálisan felgyorsult világunkat jelenti. Orfeusz – az operában egy angyallal kötött egyezségnek köszönhetően, itt nem egyértelmű, hogyan – követi.

(...)

A teljes szöveg a Prae-n jelent meg, tavaly tavasszal.

A táncelőadás jelenleg is műsoron van a Vígszínházban.

(Fotó: Dömölky Dániel)

Szólj hozzá!

A YOUTUBER, AKI ORSZÁGOKAT KÖT ÖSSZE

2017. szeptember 26. 19:14 - Kissancsa

Interjú Dragos Karinnal

karinn_dragos.jpgDragos Karin idén elnyerte Az év közösségi média sztárja díjat a Glamour of the Yearen, nem is váratlanul, hiszen beauty-videóit már milliók látták a YouTube-on.

Körülbelül négy éve tetted föl első videódat a Youtube csatornádra, mára az egyik legnépszerűbb magyar női vlogger lettél, munkádat pár hete Glamour-díjjal jutalmazták. Mi motivált, hogy elkezd a videózást? Mennyire ment könnyen az indulás?

Hobbinak indult: szeretek sminkelni, gondoltam, megmutatom másoknak is, hogyan csinálom. A kíváncsiság is motivált, hogy kipróbáljam magam valami újban. Hosszú ideig gondolkoztam, elkezdjem-e, sok idő telt el az ötlettől a megvalósításig.

karin_nagykaroly.jpgRomániában élsz, a magyar határhoz közeli Nagykárolyban. Talán a többnyelvűséged magyarázza, hogy kezdetben angolul készítetted a videókat. Miért váltottál egy idő után magyarra?

Magyar az anyanyelvem, ezen a nyelven kezdtem el először beszélni, otthon is magyarul beszélünk. Viszont román iskolába jártam, az óvodától kezdve, románul is érettségiztem. Mivel beszélem az angolt, logikusnak tűnt, hogy ezen a nyelven kezdem – az internetről van szó, több emberhez lehet eljutni. Ugyanakkor az angol nyelvű piacon nehéz „kitörni”. Pár év múlva rájöttem, érdemesebb lenne románul vagy magyarul folytatni, és kisebb célcsoportot megcélozni, cserébe esetleg nagyobb lenne az igény a videóimra. A magyar mellett döntöttem, ezen a nyelven érzem magam leginkább természetesnek. Debrecenben szereztem közgazdász diplomát, az ottani barátaim, akik közt vannak bloggerek, szintén javasolták, hogy magyarul próbálkozzam, mert szerintük lenne rá kereslet. Mixeltem a két nyelvet, de mostanában szinte csak magyarul videózom.

kari_dragis_sminkverseny.jpgMosolyogva fogadod, hogy sok követőd hiszi, hosszú ideig éltél Amerikában. A hiedelemnek oka lehet a jó angolságod mellett a NYX Awards sminkversenyen megnyert, első helyezettnek járó Los Angeles-i út, amit egyébként be is mutatsz, de épp úgy magyarázza videóid színvonala. Honnan merítesz ötleteket? Kik inspirálnak?

Nincsenek konkrét forrásaim. Ha hiszed, ha nem, nem szoktam magazinokat vásárolni, pedig sokan mondják, hogy onnan szerezik az inspirációkat. A közösségi médiából szoktam ötleteket meríteni, például a Pineterestről. Általában nincs előre megtervezve a videók témája, spontán jön, ahogy hozza az élet vagy az aktuális trend.

Milyen témájú munkáidat nézik legszívesebben?

Nehéz meghatározni, sokrétű a követőim tábora. Egyesek az outfites, mások a sminkes videóimat nézik szívesebben, sokan kedvelik a személyesebb hangvételű videókat is. Leginkább talán a vlog típusúak népszerűek. Ezekben megmutatom egy napomat, nem előre meghatározott témákról beszélek, természetes közegben történik a filmezés. Ráadásul ekkor érzem magam legközelebb a követőkhöz: úgy beszélek a kamerába, mintha velük beszélnék – akármilyen furán hangzik is.

karin_unboxing.jpgMennyire lehet a youtuberkedésből megélni?

Szerintem bevételi forrás is lehet a Youtube videók készítése, de nehéz elérni ezt a szintet. A nagyobb cégek rájöttek, hogy érdemes velünk, youtuberekkel együtt dolgozni, mert sokkal könnyebben eljut az üzenet a célközönséghez, gyakran vesznek rólunk példát a követőink. Persze oda kell figyelni, hogy ne vállaljunk el bármit, az nem lenne hiteles. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy őszinték maradhassunk. 

karin_ecsetek.jpgMit szeretnél elérni a közösségi médiában? Mik a terveid a közeljövőre? Esetleg a nézőszám növelése érdekében visszatérsz az angol nyelvhez?

Imádok videózni, ha rajtam múlna, soha nem hagynám abba. Lehetnek körülmények, amikor háttérbe szorulna, mondjuk gyerekvállalás miatt, de egyelőre így folytatom. Olyanfajta kitűzött célom, mint például az, hogy érjük el az egymilliós feliratkozószámot, nincs. Csinálom a dolgomat, és várom, mit hoz a jövő. Már eddig is sok olyan lehetőséget kaptam, amire soha nem gondoltam volna. Jelenleg ez a munkám, és ennél jobbat el sem tudok képzelni!

Karin csatornája: https://www.youtube.com/user/KarinDragos

(A fotók Karin tulajdonában vannak.)

Az interjú megjelent a Glamour 2017. július-augusztusi számában.

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Zen hangulatban Balin

2017. szeptember 26. 15:45 - Kissancsa

Eldugott paradicsomi tengerpartok, naplemente az óceán mellett – ezek önmagukban is elég vonzók. Bali ráadásul háborítatlan természeti tájaiba észrevétlen és lágyan olvasztotta be a luxust: a természet ölén vagyunk, de közben a kényelemről sem kell lemondanunk. Kezdjük azzal, hogy szállásnak modern, indusztriális-dzsungeles stílusú villát választunk.

Felső kategóriás szálláshelyeken (például Chandra Villa), a kertben saját úszómedencénk lehet. A két fürdőszobából az egyik biztosan szabadtéri, a további ellazulásról sok kisebb-nagyobb művészin kialakított szobai csobogó és vízesés, na meg a helyi épületek legfőbb dísze, a Buddha szobor gondoskodik.

Hakuna matata! :)

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Tripadvisor)

Szólj hozzá!

Ahogy nekem tetszik

2017. szeptember 12. 13:27 - Kissancsa

Ahogy tetszik a Kamrában

Tetszik a frissesség, a szlenges szöveg, az egymásba érő poénok, a laza és üde színészi játék, a pimaszra vett hagyománytisztelet. És a kitömött szarvas. Nem csoda, annyira viccesen megkoreografált a jelenete. Tetszik a kísérletező kedv. Hogy van kedv! A Katona József Színház Kamrájában bemutatott Shakespeare Ahogy tetszik című darabját lájkolom. Megindokolom, hogy miért.

Tehát: rögtön levesz a lábamról a szöveg. Humoros, keveredik benne régi és új, tele van kulturális utalásokkal – ha észreveszed, jólesőn beindul az önjutalmazási reflex –, ráadásul elegáns a stílus és a nyelvezet, nincs izzadságcsepp. Csöppet nehéz követni az agymenéseket, minden második poén esik le, de így is jó, ha akarom: újranézhető. „És bár komoly jóindulattal sem nevezhető mozgalmasnak itt az élet, nekünk így is megfelel, barátunk a bokor, könyvünk a kő, tanárunk itt e táj. Nem tudhatom, másnak mit jelent.” Nádasdy Ádám fordításából Závada Péter írt szövegkönyvet, Radnai Annamária dramaturg közreműködésével. Nádasdy precíz, könnyed Shakespeare-fordításai eleve bejönnek nekem, Závadáék pedig ezt a változatot úgy csűrik-csavarják, szedik szét és rakják össze, ropogtatják, „slamesítik”, aktualizálják, hogy az eredmény móka és kacagás, eleget téve a mai romantikus vígjátéki követelményeknek.

Helyszín az Ardeni-erdő, ahol a szereplők számkivetettként élnek afféle hippi-életet. Ehhez hozzátesz a zene – amolyan örömzenélés az eleje meg a vége, egyébként az előadásban szereplő Keresztes Tamásnak köszönhetően. Love Is in the Air – mondjuk ez a szám pont nincs, van viszont prózában angolul a cím: As You Like It. Négy szerelmes (?) járja az erdőt, hogy próbára tegye magát, s megtalálja – minden értelemben – párját. A darab első számú párja, Rosalinda és Orlando (Borbély Alexandra és Tasnádi Bence). A jóképű, jókötésű fiút gonosz bátyja, Olivér (Dankó István) apjuk halálát követően egy militáns hajlamú, tar-copfos-harcművész frizurájú fickóval, Charlesszal (Hegymegi Máté) meg akarja öletni: ez ugyan nem sikerül, de a báty kiutasítja öccsét a családi birtokról. Irány az erdő, hűséges öreg szolgálójával, Ádámmal (Ujlaki Dénes). Olivér is beveti magát a rengetegbe, útközben összetalálkozik a szintén száműzött Herceggel (Kocsis Gergely), aki – némi skizofrén beütéssel kettős szerepben, ugyanis a másik herceg ugyanő – saját magát űzi el, amúgy hihetően. Rosalinda az ő lánya, Célia (Pálos Hanna) pedig a gonosz Frigyes hercegé. A két lány mégis legjobb barátnők, kissé túl is teljesítenek. Célia: „Hát te nem érzed, itt mélyen, hogy mi egyek vagyunk? Mint Juno két hattyúja. You know? Bonnie és Clyde, Jules és Jim (…). Heiner és Müller. H&M, C&A?”. Végignézik a látványos birkózást, később, az egyik ötletes „filmes” visszajátszásnál (a szereplők úgy mozognak, mintha a filmet visszafelé pörgetnék) derül ki, hogy Rosalinda akkor és ott szeret bele a hősként küzdő Orlandóba („Szívemmel csak ő tudna megbirkózni.”) A lány férfinak öltözik, inkognitóban követi szerelmét, Célia és Penge (Keresztes Tamás) kíséretében. Találkozik Orlandóval, aki nem ismeri fel, és mint férfi a férfinak beszéli el szerelmi bánatát. Rozalinda cselhez folyamodva próbálja kigyógyítani – le sem tagadhatná női praktikáit.

(...)

A teljes cikk a Prae-n jelent meg, tavaly tavasszal. Az előadás még mindig műsoron van a Katona Kamrájában.

(Fotó: Dömölky Dániel)

Szólj hozzá!

Pintér Béla tizenkilencre lapot húzott

2017. szeptember 03. 12:52 - Kissancsa

A bajnok a Katonában

Ha korábban megkérdeznek, egyetértek-e, hogy aktív politikus szerelmi konfliktusát színpadra vigyék, habozás nélkül válaszoltam volna, dehogy! Azonosítható emberek privát életét közönség elé citálni minimum érzéketlenség. Miután viszont megnéztem Pintér Béla A bajnok című előadását a Katona József Színházban, azt gondolom, igen, helye van a témának, a darab mérföldkő lehet a hazai színjátszásban. Már attól jó, hogy idővel rutinná merevedett erkölcsi normáim felülvizsgálatára késztetett – de többről van szó! A polgárpukkasztó performansz napjaink közéleti morállal kapcsolatos égig érő ingerküszöbét zsigerekre ható színházlélektani módszerrel veszi célba. Ráadásul az egész Puccini operájára játszik, vérprofi előadásban. Még mindig tapsolok.

A köpeny című opera eredetileg egy, a Szajna parton horgonyzó halászbárkán játszódik a huszadik században, a hajóskapitány rájön, hogy egyik rakodómunkása a felesége szeretője. Pintér változatában alig felismerhető az alapcselekmény, meghökkentő és mai a szöveg, az eredetiből egyetlen mondatot sem tartott meg.

"Mivel a karaktereket, a helyszínt és a kort is gyökeresen megváltoztattam, a nyelvezet is ennek megfelelően alakult"– mondja koncepciójáról. Botrány a javából: a kitalált Verőcsény polgármesterének mellőzött felesége összejön az olimpiai bajnok kick-bokszolónővel, új életet akarnak kezdeni, a dráma csúcspontján pedig, amikor a férj, rájőve a viszonyra, majdnem megöli a bajnoknőt, végül a gyereküket felhasználva, maradásra bírja az asszonyt. A két nő kapcsolata kifejezetten megható, a politikus szánalmasan gyenge, romlott és korrupt. A kampányfőnök a nem mindennapi szerelmi háromszöget minden igyekezetével leplezni próbálja, de a pletyka már szárnyra kelt – tudhatjuk a sajtóból. Ugyan el van mondva, hogy a valósággal való bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve, de nyilván nem igaz.

(...)

A teljes cikk a Librarius-on jelent meg, tavaly tavasszal. A darabot most, a 2017. őszi-téli évadban is játsszák.

Ezen a bemutatón találkoztam utoljára Esterházy Péterrel, itt írtam meg.

(Fotó: Horváth Judit)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Ki tudja, hol van Antigua?

2017. augusztus 31. 20:47 - Kissancsa

Antigua egy parányi sziget az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál. Kolumbusz Kristóf fedezte fel, a Brit Nemzetállam tagja. Korallzátonyok szabdalják, kiválóan alkalmas búvárkodásra. Nemcsak a búvárok, de búvárszemüvegben mi is alámerülhetünk a kristálytiszta, áttetszőn kék vízben. A felszínhez közel is egész mélyre lehet látni, ha tehetjük, vigyünk magunkkal vízálló fényképezőt.

Kattints, ha kedvet kaptál elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Xtreme Spots)

Szólj hozzá!

A LÁNY, AKI VIDEÓIBAN A VALÓDI ÉLETÉT MUTATJA

2017. augusztus 30. 14:48 - Kissancsa

Interjú Hédinkével, alias Szabó Hédivel

hedinke.jpgLust for Luster by Hédinke néven divatblogot vezetsz több, mint két éve. Innen egyenes az út a youtuberkedéshez, vagy nem volt olyan egyszerű belevágni a videók készítésébe? Szerepe lehet, hogy jelenleg a BME kommunikáció- és médiatudomány szakán tanulsz?

A blog eredeti neve Lust for Luster, a by Hédinkét azért tettem hozzá, hogy felismerhető legyen, később mindenem Hédinke név alatt fut majd. Nem törtem sokat a fejem, elkezdjem-e a videók készítését, a megvalósítás tartott több időbe, beszerezni a technikai eszközöket. Nem vagyok lámpalázas, jártam drámatanfolyamra, élvezem a szereplést, főleg, ha magam gyártom hozzá a tartalmat. Hogy a BME-n tanulok, hasznos, de nem sokban járul hozzá.

Meg mered mutatni magad kevésbé előnyös helyzetekben is, például otthoni cuccban, smink nélkül vagy éppen elkenődött sminkkel.

Lejárt már, hogy mindent szépnek és tökéletesnek mutatunk, úgysem hiszi el senki. Mivel mi, youtuberek az életünk nagy részét – amit szeretnénk – megosztjuk a közönséggel, várható, hogy nem minden fenékig tejfel. Néha hülyén nézünk ki, néha viccesek vagyunk.

hedi_digital_hungary.jpgHovatovább: kamera előtt leborotváltad a szemöldököd!

Annyira nem is tartottam bevállalósnak a szemöldökborotválást, mint amennyire felkapták. Kicsit azért gondolkoztam, hogy – basszus, mi van, ha most két hétig hülye fejjel kell kinéznem? –, de csak két hét, na bumm, nem történik semmi. Motivált, hogy egy általam kedvelt amerikai youtuber, Jenna Marbles ezt már korábban megtette: gondolta, milyen vicces lenne, ha minden nap más szemöldököt rajzolna magának, és leborotválta. Néhány hónap múlva a videóiban már ugyanúgy nézett ki, mint előtte. Sosem titkoltam, hogy Jenna példával jár előttem a videóival. Nem beauty youtuber, beauty blogger, ő csak egy lány, aki szereti megosztani a hülyeségeit a Youtube-on. Nekem ez sokkal szimpatikusabb vonal, mint a szimpla beauty-s. Nem azt csinálom, amit ő, engem érdekel a sminkelés és a divat, csak nem ennyiben merül ki a személyiségem – szeretném, ha ez kiderülne a nézők számára.   

hedi_youtube.jpgA social media hobbi, vagy meg is tudsz belőle élni? Mi a módja, hogy bevételed legyen a videókból?

Monetizáljuk a videókat, vagyis a benne lévő reklámokból, melyek a videók előtt vagy alattuk futnak, pénzt kapunk. Ez Magyarországon elenyésző, szerintem itthon ebből senki nem él meg. Leginkább a szponzorok segítségével lehet megélni belőle, találni kell megfelelő támogatókat. Egyelőre dolgozom és suliba járok, de félév után nem is számítottam rá, hogy a youtuberség pénzt hoz – nem ez az elsődleges szempontom, de nem mellékes.

hedi_hedinke.jpgMit jelent neked a youtuberség?

Általában nem tudják, hogy ha valaki youtuber, az nem jelenti, hogy minden részletet megoszt az életéből. Mi döntjük el, hogy mit akarunk megmutatni. Leggyakrabban a boldog, vidám élményeinket vesszük videóra, de ez nem egyenlő azzal, hogy tökéletes az életünk. És az, hogy videózunk, azt sem jelenti, hogy nem csinálunk mellette mást. Én például 30 órában dolgozom, és suliba is járok, nehéz összeegyeztetni, de valahogy megcsinálom, és szerintem a legtöbb youtuber így van ezzel. Nem a lábunkat lógatjuk és kamerázgatunk egész nap. Szeretnék mást is mutatni a beauty-n és a fashion-ön kívül, hogy kiderüljön, én nem egy kistükörben magát nézegető emberke vagyok, hanem lehetek vicces, szomorú, vagy amikor éppen rossz napom van a munkában, teljesen átlagos is. Furcsa még a hozzáállás a youtuberekhez, de szerintem hamarosan változni fog, mert egyre többen vagyunk és egyre jobb minőséget állítunk elő. Hamar sikereket értem el a videózással, hobbi mellett referenciává is vált. Például a social médiás munkáim alapján kaptam állást egy kreatív ügynökségen, ahol szintén közösségi oldalakkal foglalkozhatom. A hobbi és a referencia mellett – nem ezzel tervezem a jövőmet, szeretek több lábon állni –, jó lenne, ha pénzt is kereshetnék vele. Akkor az lenne a munkám, amit legjobban szeretek csinálni!

Hédinke YouTube csatornája: https://www.youtube.com/user/szhedi

Az interjú megjelent a Glamour 2017. július-augusztusi számában.

(A fotók tulajdonosa Szabó Hédi.)

Szólj hozzá!

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #9 – Ifjúsági, irodalom, avagy az ifjúság olvasson kortárs magyar íróktól!

2017. augusztus 27. 17:37 - Kissancsa

Tallér Edina: Holnaptól minden rendben

taller_edina_dedikal.jpgTallér Edina iskolásként arról álmodozott, hogy egyszer gyerekekkel foglalkozhat, vagy táncdalénekesnő lehet. Mindenképpen olyan felnőtt életet akart, ami tele van bohóckodással és nevetéssel. Férje naponta legalább háromszor megnevetteti, két gyerekével sokat bohóckodnak. Ráadásul író lett, így ha akarja, lehet táncdalénekesnő is. Edina mindezt a regény bemutatkozó fülszövegében meséli el.

Meggyőződésem, hogy a fiataloknak olvasniuk kell kortárs magyar szerzők könyveit. A lányoknak különösképp női írók szövegeit ajánlom – a művészi érzékenységgel megírt történet segít eligazodni majdani, felnőttkori életükben. Nem kifejezetten nőiséggel kapcsolatos témájú olvasmányokra gondolok, sőt, ha lehet, inkább nem azokra: ha túl direkt, csak elmegy a kedvük az egésztől. Bármilyen izgalmas szöveg jöhet, a lényeg, hogy itt és most élő, hiteles nő szóljon hozzájuk. Hasonlóképp létezik számos, fiúknak való hazai kortárs regény. Fontos lenne, ha ezekről beszélnének az iskolákban. Nem látok komoly szándékot erre. Igaz, a vegyes kínálatból nem könnyű megtalálni a megfelelőt, ezért örültem Tallér Edina Holnaptól minden rendben című könyvének

holnaptol_minden_rendben.jpgEgy sorozat második kötete, a tavaly előtt megjelent Most akkor járunk? folytatása, de önállóan is teljes értékű, nem feltétlen szükséges tudni az előzményt. Általánosban végzős, átlagosnak mondható fiúról, Beniről, szerelméről, családjáról, barátairól szól. Főként arról, miként kavarog benne két ellentétes érzés – a félelem és nyugalom –, ahogy hátra hagyva egyre feszültebb gyerekkori énjét, várja az ismeretlen középiskolát, a felnőtté válás következő állomásának kezdetét. Mindennapi, pont ezért lényeges korosztályos problémák vetődnek fel, humoros, megmosolyogtató helyzetek keverednek a tinédzserek kesernyés tapasztalásaival. Ahhoz már elég nagyok, hogy értsék a felnőtt világot, viszont még kicsik, hogy azt csinálhassák, mint a szüleik.  

"Én sem kérem a felnőttektől, mondjuk apától, hogy figyu már, fogalmazd meg légyszi 10-15 mondatban, hogy a te korosztályod miért mondja mindig, mikor beállítja a telón az ébresztést, hogy 'felhúzom az órát'?

(...)

A teljes cikk a Librarius-on jelent meg, tavaly nyáron.

Tallér Edina: Holnaptól minden rendben, Tilos az Á Könyvek, 2015.

(Edináról a fotót én csináltam, mikor dedikálta nekem a könyvet.)

Szólj hozzá!

NÓRA ÉS A JÓ NŐK

2017. augusztus 25. 09:39 - Kissancsa

Interjú Takács Nórával

takacs_nora_glamourgala.jpgTakács Nóra 2013-ban elnyerte Az év műsorvezetője díjat a Glamour Women of the Year-szavazáson. Hétköznapjairól és a közösségi médiás munkájáról beszélgettem vele a Glamour magazin számára, a 2017. július-augusztusi számba. Terjedelmi korlát miatt az interjúnak csak a fele jelenhetett meg, most közre adom a teljes anyagot.

Az elsők közt kezdted a hazai videóblogolást a találó címen futó Hogyan legyek jó nő? sorozattal. Ötperces női praktikákat mutatsz be olyan lelkesedéssel, hogy még a hagymás-csilis arcpakolást is utánad csináltam (na jó, ez a tipp pont nem szerepelt). Modellkedés után hogy jött a videózás? Hogy született az ötlet, hogy nőknek adj tanácsot?

A modellkedés hirtelen ért véget. Stylist ismerősöm hívta fel a figyelmem két induló tévécsatornára, a Lifenetworkre és Ozonenetworkre, ahol fiatal arcokat kerestek – megpróbáltam. Nem voltam valami ügyes a castingon, de mondták, hogy kameraképes vagyok, a többit megtanulom, jó leszek, csak még csiszolni kell. Így lettem időjárás jelentő. Nem volt nagy váltás, de 25 évesen úgy gondoltam, a modell-karrier véges, és nem feltétlen lesz belőlem Palvin Barbi, bár jól szórakoztam és sokat tapasztaltam. takacs_nora_fem3.jpgBekerültem egy TV2-ős múlttal rendelkező, hozzáértő csapatba, ami segítség volt az indulásnál. Tapasztalt kollégáim megdicsértek, hogy mertem kérdezni. Tanácsolom is a kezdőknek, hogy merjenek kérdezni, nem szégyen nem tudni az elején. Mire belerázódtam a kamera előtti szereplésbe, a saját gyártású műsorunk véget ért. Szerencsére a csapatot nem eresztették szélnek, a csatorna internetes lába lehetőséget adott, hogy folytassuk. „Back to the basic”, a napos-felhős évek után jöhetett ismét a szépségápolás.

Láttam Youtube-on külföldiektől „otthonszépítkezős” videókat, először nem is értettem, miről van szó, viszont hiába telítődtem a szépségápolással, le tudtam ülni és nézni hosszú percekig mondjuk egy brazil lányt, milyen arcpakolást próbál ki. Gondoltam, ez olyasmi, ami másokat is érdekelhet. Mondtam az ötletet főnökeimnek, ők nyitottak voltak, csináltunk egy pilot adást. Vicces volt, ahogy kitaláltuk a műsor címét, majd’ két hétig gondolkodtunk: legyen ez-az, sikk, lakk. A producer mondogatta, hogy rímelnie kell arra, amiről szólni fogunk: hogyan legyél jó csaj? Annyit mondta, hogy a Hogyan legyek jó nő? lett a cím, utal a tartalomra és a célcsoportra. Eleinte féltem, hogy a provokatív cím miatt szúrkálodni fognak, hogy majd pont én mondom meg a tutit. Meglepett, hogy semmilyen negatív reakció nem érkezett. Teszem hozzá, elsőre egy ritka ronda arcpakolást kentem magamra, mintha azt üzenném, „tessék, mindenki így néz ki, aki pakolást tesz a fejére”. Már az első résznek 7700-as nézettsége volt, és az ötödik rész körül egyértelmű lett, hogy találtunk egy piaci rést. Rá egy évre már a TV2 Mokkájába került a sorozat, két évig csináltam. Egyedülálló volt, ahogy egy reggeli műsorba becsöppen egy alufóliába tekert hajú lány. Akik emlékeznek rám, mondják is, hogy „ez a kis MacGyver-lány, mindenből csinált már mindent”. Hat éve mennek a videók, több, mint 1300 adást készítettünk. Nem nagyon tudok praktikát, amit ne próbáltam volna ki. Nem mindből lesz videó, lecsekkolom a tippet, és ami nem válik be, arról nem forgatunk. Mondjuk úgy, több, mint 1300 trükk van a fejemben. Az interjú után is felvételre rohanok.

Csodálom az ügyességedet, ahogy alkalmi- és galaktikus sminket vagy különleges halszálka fonást készítesz. Hol tanultad a praktikákat?

takacs_nora_videa.jpgA modell szeme, noha sminkelik, időnként nyitva van, nézegeti, mit csinálnak vele. Minden lánynak érdekes ez, szuper izgágák leszünk tőle, mint ötéves korunkban, mikor vártuk a Mikulást. Kérdezgettem a sminkeseket, hogyan kened oda, miért kened oda, mivel satírozod el. Nem gondoltam, hogy sminkelésben ügyes kezem lenne, mert nem tudok rajzolni, de kiderült, csak gyakorlás és jó eszközök kérdése. Nem is feltétlenül a jó termékeké, az eszközök minősége a lényeg, a minőségi ecsetek szinte mindent megcsinálnak helyetted. Bonyolultabb szemfestésnél ez az alap – ha egyáltalán sminkelni akarod magad. Úgy tűnhet, nálam must, hogy valaki ki legyen sminkelve, pedig senkire nem raknék festéket, aki nem akarja. Anyukám sem sminkel. Most nyáron lesz az esküvőm, megkért, hogy még véletlenül se sminkeljék ki, mert nem érezné jól magát. Viszont nem szeretem, ha valaki nem sminkel, és bántja azokat, akik meg igen, vagy fordítva. Mindez tanulható, a haj elkészítéséhez kell azért kis kézügyesség. Gyerekkorom óta gyakorlok, csináltam magamnak kontyokat, én fontam a környéken mindenki haját. Ránézel egy bonyolult frizurára, nem érted, hogyan készül, de ha megmutatják – nézd, itt egy copf, ott megtekered, letűzöd, háromszor-négyszer begyakorlod –, menni fog. Általában ott vérzünk el, hogy máson megy, de magunkon nem. Minap műsorvezetőként egy díjátadón én készítettem a sminkemet, a frizurámat, a sminket összeraktam húsz perc alatt, a frizurával háromnegyed órát vacakoltam. Megtekertem, megnéztem, nem tetszett, áttekertem stb. Nem lehet egy frizurát két perc alatt elkészíteni, viszont megéri bíbelődni, mert utána jönnek a bókok.

Te csinálod a sminkedet és a frizurádat az esküvőre?

Nem tudom még, a rutinommal meg tudnám csinálni, de mégiscsak az esküvőm. Inkább hátra dőlnék, és élvezném, hogy én vagyok a menyasszony. Azért egy koffer sminkkel érkezem, biztos, ami biztos (nevet).

Nagyon jól festesz képernyőn – és az életben is –, az intellektusod lejön abból, amit csinálsz, közben pedig természetes vagy. Ez gyárilag van így, vagy sok munkába kerül az egyensúlyt megteremteni?

takacs_nora_thinglink.jpgIs-is. Dolgozom azon, hogy nyugodt maradjak. Nem kell bloggernek, vloggernek, neten- vagy médiában dolgozónak lenni, hogy stressz érjen. Ha végig sétálsz az utcán, annyi inger ér, hogy délre úgy érezheted magad, mint akit agyoncsaptak. Találni kell magunkra időt – mondom ezt könnyen, hiszen még nincs gyermekem. Látom a barátnőimen, akik most szültek, szegények nyúzottak. Őket most csak az érdekli, mit csinál a gyerek – ilyenkor áthelyeződnek a súlypontok. Mondom nekik, hogy nyugodjanak meg, mert a pici átveszi az idegességüket. Van egy fura dolog, ami kikapcsol, megnyugtat, ismerőseim nevetnek rajta, de nem zavar: ASMR videókat nézek neten, vagyis inkább hallgatom. Mindennapokban előforduló hangokat csinálnak youtuberek: hajfésülés, köröm köpogása billentyűzeten stb. Legjobban a csomagolópapír zizegése lazít el, viszont nem szeretem hallgatni, mikor valaki csámcsogva eszik, persze az eleve idegesítő zajokat sem, mikor valaki végighúzza a krétát a táblán vagy megcsúszik a kés a tányéron. Nézni is szeretem, ha csomagolnak (nevet). Ha már hangok, van egy youtuber, akinek odavagyok a hangszínéért. Nemrég láttam egy részt, amiben elmeséli, milyen mézei vannak otthon: ilyen méz, olyan méz, azt se tudod, mit nézel már félórája, totál kikapcsol az agyad. Nem túl értelmes elfoglaltság, de utána tudok újra koncentrálni. A jó időbeosztás is fontos – a párom ebben szuper! Amikor hazajön, semmi munka, amikor viszont kérdezem reggel, miért kelt fel hatkor, azt válaszolja, „mert meló van”. Jól szét tudja választani a munkát és a magánéletet, nekem ezt még gyakorolni kell. Nyomkodom a telefont, megnézem az Instát, a Facebookot, válaszolok ennek-annak – igazából dolgozom, csak nem tűnik fel. A szabadidődben ki kell zárni a munkát.  

Hogyan találta ki Takács Nóra Takács Nórát?

takacs_nora_mediamonkey.jpgNem kellett kitalálni, voltam mindig, mióta élek (nevet). Az utóbbi két évben szokták megkérdezni, hogy tudatos volt-e a brandépítés. Csodálkozom, hogy brand lettem, mert a sztori nem változott. Hogy éppen A lakásban, B-ben, vagy most már C-ben forgatok, nem nagy váltás, a stúdiók mozognak, én is költözöm ide-oda, de a többi változatlan: ugyanazokkal az emberekkel dolgozom, ugyanabba a kamerába beszélek és ugyanúgy csinálom a praktikákat. Az építkezés nem tudatos. Nagy segítségemre vannak a munkatársaim. Én kezelem a Facebookot, kitalálom a videókat stb., de hogy ez mibe van belehelyezve, hogy például egy Norie boxszal kijöhetek, ahhoz segítség kell, akár, ha a beauty dobozok gyártását vagy a benne lévő termékek beszerzését vesszük. A projekteket egy csapat viszi – ha innen nézem, tudatos volt az építkezés, tudatosan óvjuk a brandet. A szerepvállalásokra odafigyelek: ha olyan márkáról van szó, ami nem illik a profilunkba, arra nemet mondunk. De olyan nincs, hogy azért megyek el este futni, hogy holnap jobb márka legyek.  

A Vous portálon cikkeid jelennek meg, de a vlogolást is itt folytatod, immár Norie néven. A névváltozással változott a koncepció is?

takacs_nora_youtube.jpgÉlesváltás volt. Nulláról hoztuk létre a szerkesztőséget, a vous.hu portált, és már két éve megy. Nem rovatokban gondolkozunk, van egy napi téma, ahhoz asszociálunk öt nagyobb cikket meg kábé tizenöt aprót. Tavaly az Egészségfejlesztési Intézettel közösen részt vettünk a Még idén kampányban. A beauty-vonalat kiegészítettük mozgással, mellette a „normál” videók is mentek. A mozgás amúgy sem áll távol tőlem, évekig vezettem az Ez zsír! minimagazint a Lifenetworkön az egészséges életmódról. Most jöttem vissza egy Mozgasd meg a lelked! néven futó roadshow-ról: kisebb, eldugott településekre vittük a hírt, hogy mozogjanak az emberek. Jöttek gyerekek és idősebbek, de főként azok, akik amúgy is mozognak. Azoknak is érdeklődniük kéne, akik nem mozognak eleget. Egy polgármester köszönőbeszédében találóan mondta, az öregek esténként szörnyülködnek, hogy – jaj, ma megint nem esett, nagyon meleg volt, a krumplibogár így meg úgy –, ám mindig azzal fejezik be – nem baj, csak egészség legyen! –, ez a lényeg! Ha hirtelen lebetegszünk, átértékelődik az egész élet. Az egészségmegőrzésre és a megelőzésre szerettük volna fölhívni a figyelmet, remélem, hogy sikerült. Mindenki sportoljon: fusson, tornázzon vagy csak vigye le a kutyáját sétálni! Egy friss kutatás szerint Magyarországon minden tizedik ember depressziós. Heti négyszer-ötször 45 perc mozgás már elegendő lenne.

Van egy rovatod, a Csinos kedd: arra biztatsz, hogy egy unalmasnak tűnő hétköznapnak is adjuk meg a módját.

takacs_nora_24hu.jpgNem volt tudatos, és már másfél éve megy. Hirtelen ötlet, ami – kis túlzással – forradalommá nőtte ki magát. Írtunk egy cikket a Vous-n egy Liza nevű hölgyről, aki mellrákos lett. Feltöltött magáról képeket kemoterápia közben, hogy megmutassa, nem hagyta el magát, mindig kiöltözve, csinosan ment el hazulról. Azt üzente, minél nagyobb a baj, annál jobban kell kinézni. A hat év alatt ötezernél is több levélre válaszoltam, tapasztaltam, hogy olyanok, akik nem tudtak frizurát csinálni, megpróbálták, örültek, hogy sikerült, lefotózták és megírták, hogy egész nap dicséreteket kaptak. Elkészíted magadnak, csinos vagy, megdicsérnek, kedved lesz holnap is megcsinálni, még egy embert ráveszel erre – egy szépségspirál alakul ki, az energiák oda-vissza hatnak. Itt van ez a nő, így küzd, nem hagyja el magát, mi meg van, hogy csak felkapunk egy gatyát meg cipőt és nekiindulunk a napnak. A keddek olyan szerencsétlen napok, már nem hétfő, de még a hét eleje, unalmas nap. Adjuk meg a keddnek is a tiszteletet, ne csak mindig pénteken vagy szombaton legyünk csinosak. A legkülönfélébb sminkekről és hajakról vannak DIY-videók (do it yourself), rakd össze magad! Erre mindenki képes, érdekes módon például esküvőre mindenki szépen fölöltözik.

A húszas korosztályban hódít a vlog, a Youtube adta lehetőségeket kihasználva sokuknak van saját csatornája. A szerzők youtubereknek hívják magukat, kreatívok, kísérletezők, magabiztosak, nem félnek megmutatni hibáikat és marketing szempontból értékesek. Követed az új nemzedéket? Munkáik hatással vannak rád?

takacs_nora_glamouronline.jpgSzoktam innen inspirálódni, szívesen követek fiatalabbakat is, nézem, hol tartanak, sokukkal találkozom sajtótájékoztatókon. Viszont a munkámat nem befolyásolják, mást csinálok, mint ők. Van ugyan Youtube-csatornám, hely, ahol megjelenhetnek a videóim, de nem fordítok rá nagy energiát. Inkább Facebookon élem a közösségi életem, ott van a társaságom, ott vannak a „jónőim”. Ettől függetlenül látom, mit csinálnak. A videózás szuper lehetőség a fiataloknak, mobilon keresztül elmondhatják a véleményüket. Csak finoman kell vele bánni, nem szabad föltenni rá a jövőjüket, mondván – nem tanulok tovább, majd lesz belőlem youtuber –. Attól, hogy elkészít valaki egy videót, még nem válik igazi vloggerré, benne kell legyen az X, hiszen ki kell tűnni, jobb fejnek lenni, vagy viccesebbnek, jobban megcsinálni a videót, mint a többiek. Legfontosabb a hitelesség. Sokan jók meg cukik, de nem feltétlenül hiszem el, hogy azt a krémet tényleg megvennék. Honnan lenne húszéves korukban pénzük egy többezer forintos krémre? A Youtube nézőközönsége fiatalabb korosztály, az én átlagosan 30 éves korosztályom – bár onnan is fogyaszt tartalmat –, inkább Facebookon van. A cégeknek piaci szempontból fontos a social felület, jól lehet pozícionálni a termékeket, de azért nem mindegyiket. Nálam tizenéveseknek szóló dolgokat nehéz lenne eladni.

Hogyan élitek a „jó nőkkel” a mindennapjaitokat?

Jelenleg leköt az esküvőm szervezése. Talán a lányok megbocsájtják ezt a pár hónapot. Az elmúlt hat évben minden egyes napon, majdnem minden második órát velük töltöttem, mondhatni, non-stop. Találkozom velük előadásokon, megkérdezik – emlékszel, én írtam azt, hogy –, és tudom, miről beszélnek, hiszen én válaszolok nekik. Ez egész embert kívánó feladat, viszont így maradok hiteles. Ha férjhez mentem, becsszó, visszatérek (nevet).

Mik a célkitűzéseid vloggerként?

takacs_nora_vitalvar.jpgIdeje megújulni, nehogy belefáradjak. Jó is, hogy most harminc százalékban másra koncentrálok. A másra koncentrálás persze nem sokat változtat: innen rohanok forgatni, és holnap is forgatok. Szerintem arra vagyok kitalálva, hogy segítsek más nőknek kihozni a maximumot. A fiúk megmosolyogják, hogy ez miben segítség – pedig az! Olyan ismerőseim, akikről nem gondoltam, hogy segítségre szorulnak, megkérnek, hogy sminkeljem ki őket, utána látom, hogy ragyognak, jókedvük van. Hány olyan volt, hogy utána találta meg a párját, mert magabiztosabb lett! Nem a sminken van a hangsúly, hanem hogy feltöltődik, érzi, hogy aznap jobban néz ki – a pozitív hozzáállás vonzó.

Egy randira felkészülős videó végét azzal zárod, hogy „és csajok, tessék mosolyogni, mert ez a legerősebb vonzerő!”.

A mosoly nagy hatalom. Olykor tesztelem az embereket: mosolygok, a többség néz rám, mi bajom van, szerencsére van, aki leveszi, hogy csak jól érzem magam a bőrömben. A párommal vettünk egy vespát, és egyfolytában motorozunk a városban – ez olyan dolce vita-életérzés! Persze látom az ország más részeit, például a Nyírséget, ahonnan származom, ott aztán nincsen mindenütt édes élet, mégis megvan az emberekben a jóság, kedvesség, az odafigyelés egymásra. Nemcsak kívülről kell szépítkezni, a lelket is széppé kell tenni – a szemedben látszik.

Az interjú rövidített változata megjelent a Glamour 2017. július-augusztusi számában.

(Fotó: Glamour, Videa, Youtube, Vitálvár, Think Link, Media Monkey, 24.hu, Fem3)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Abu Dhabi Carrie-nek is tetszett

2017. augusztus 24. 18:41 - Kissancsa

Az Egyesült Arab Emírségekben a főváros a második legnépesebb város, Dubaj után. Repülővel jó nyolc órányi távolságra van Budapesttől, az időeltolódás plusz három óra. Izgalmas, pezsgő metropolisz, ahol a Szex és New York barátnő-csapata is emlékezetes napokat töltött.

Abu Dhabi a Perzsa-öböl partvidékén, a sivatagos et-Taff vidék északi részén fekszik, ne hagyjuk hát ki a sivatagi túrát sem. Tevegeljünk – Carrie-ék is így tettek a mozifilmváltozatban. De mi azért ne tűsarkúban menjünk szafarira!

Az ultramodern épületek nemcsak impozáns méretüknél fogva, de különleges építészeti megoldásaik és a gazdag díszítettség miatt is látványosak. Kiemelkedik az Emirates Palace: pompás palota, belseje a párizsi Lafayette áruházéval vetekszik. A Yas Viceroy Hotel esti kivilágításban még látványosabb, mint nappali fényben, a Zajed sejk mecsetbe csak mezítláb engednek be. A nőknek ott hidzsát (fejkendőt) kell viselniük. Ragyogó alkalom, hogy beruházzunk egy dizájnos, színes kendőbe. A fehér márványból épült mecset arról híres, hogy egyetlen más egyházi épületet sem fed ennyi márvány – egyszerűen lenyűgöző!

Kattints, ha elutaznál, vagy tovább olvasnád a cikket.

(Fotó: xFree)

Szólj hozzá!

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #8 – Egy könyv, amin mindenki szeme megakad

2017. augusztus 18. 11:45 - Kissancsa

Hamath Artemisz: Esküdj!

Kedves barátnőm, Harmath Artemisz házassági kisokosát jó szívvel ajánlom. Lányos napló báját idéző zsebkönyv, tanácsaival segédeszköz lehet menyasszonyoknak vagy bármikor (is) férjhez menni vágyók számára. Nemrégiben adtam kölcsön a könyvet volt osztálytársnőmnek, az akkor házasság előtt álló Juditnak, aki lelkesen mesélte el, mely átvett tipp bizonyult életmentőnek a nagy eseményen.

"Kedves Nőtestvérem az Úrban! Csajszi! Drága Kolléganőm! Honnővérem! Édes Barátnőm! Asszonytársam! Te Lyány a női mosdóból! Egyszóval: Kedves Olvasó!"

– Artemisz ezzel a menyasszonyi csokorral megszólításcsokorral indítja el útmutatásait a lánykéréstől kezdve a nászajándék bontogatásáig. Humoros, játékos, érdekes, informatív, élmények, tuti tippek, két barátnője kalandjai, régen élt mátkák, asszonyok néphagyománnyá vált tapasztalatai. Ez utóbbi blokk, a Tudtad, hogy anno? különösen izgalmas – szerző, irodalomtörténész lévén, otthonosan mozog a házasság kultúrtörténetében. Volt olyan is, hogy a rokonság, a barátok meglazították az ágydeszkákat a nászéjszaka előtt, és várták, mikor reccsen a fiatalok alatt a fekhely. Meglepő, hogy a meglepetés-lánykérések kilencven százaléka az Eiffel-toronyban zajlik, 90 km/órás széllökések közepette. Szól arról, kik legyenek a tanúk, a koszorúslányok, hogy milyen a jó jegygyűrű és a világraszóló menyasszonyi ruha, hogy ne az épület homlokzata alapján válasszunk templomot, és ötleteket ad a lánybúcsú helyszínére-kivitelezésére. Arra is felhívja a figyelmet, hogy egy menyasszony a készülődés közben a végsőkig kitart, szakadjon rá akár a mennyezet is. És még számos körülmény szerepel, amit egy arának feltétlenül tudnia kell. Mindez stílusosan és szellemesen illusztrálva, Horváth Ildi rajzaival.

(...)

Harmath Artemisz: Esküdj! Amit egy nőnek feltétlenül tudni kell, Libri Kiadó, 2015.

A teljes cikk két éve a Librarius-on jelent meg.

(Fotómon Juhász Anna beszélget a könyvről Harmath Artemisszel a Hadik Szalonban.)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: "Párduc, oroszlán, gorilla"

2017. augusztus 13. 18:32 - Kissancsa

Dél-afrikai Köztársaság – Fokváros

„Párduc, oroszlán, gorilla…” – szól a KFT Afrika című számának ismert refrénje. Ha mihelyt fölcsendül egy házibuliban vagy egy nagyáruház hangszórójából a strófa, azonnal ránk tör a vágy, hogy elutazzunk Afrikába, ne fogjuk vissza magunkat: nyomás egy szafarira a szavannákra! „Tömény romantika, imádlak, Afrika! Aha-ha.”

Úti célunk a Dél-afrikai Köztársaság, azon belül a fővárosok közül Fokváros (Cape Town). Egyébként összesen három fővárosa van Dél-Afrikának; a másik kettő Pretoria és Bloemfontein, mindkettő közigazgatási székhely.

Érkezésünk másnapján napfelkeltét nézünk a városon kívül. Van kedvünk hegyet mászni: a közelben fekvő Lions Head magaslatot célozzuk meg, ahol kiépített turistaút vezet a csúcsra. Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

Szólj hozzá!

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #7 – A tökéletes (s)mink

2017. augusztus 06. 17:36 - Kissancsa

Tari Annamária - Horváth Gergely: Rád találni

horvath_gergely_tari_annamaria.jpgBoldogtalanság? Bánat? Erőszak? Félelem? Elhagyatottság? Bizonytalanság? Szex? Házasság? Gyerek? Boldogság?

Akarsz róla beszélni?

Az ország legismertebb női pszichoterapeutája, Tari Annamária, és a Petőfi Rádió Kultúrfitnesz magazinjának műsorvezetője, Horváth Gergely most megjelent kötetükben alapvető párkapcsolati kérdésekről írnak, szinkronban, egy-egy téma női és férfi oldalát megvilágítva.

(saját fotó)

 

rad_talalni.jpgNem szerelemszótár, inkább „fejlövések” gyűjteménye, igazít el minket Gergely. És nem az elcsépelt „hogyan fogd meg” kalauz, hanem múlt századi módon szól a nőkhöz, teszi hozzá Annamária. A férfiakat is megszólítja, hiszen a kulcskérdések, melyek belső félelmeinkkel függnek össze, mindkét nemet egyaránt érintik. Az „erősebbik nemet” is – de hát, egyáltalán, erősebbek a pasik? A fogyasztói társadalomban nem egyszerű eltartani egy családot, a férfi is könnyen félőssé, szorongóvá válik. Vagy elválik. Nem könnyű férfinak lenni vlágunkban, ahol nehéz rendes mintát találni rá. De nőnek lenni sem leányálom: a tökéletes külső, ruha és smink mindennél fontosabb, a lemaradás miatti kudarc folyamatos megélése borítékolható. Futunk, le ne maradjunk a legújabb iPhone-ról, próbáljuk utolérni a divatot Manolo Blahnik cipőben, megannyi kényszer hajt bennünket, nem csoda, hogy kifulladunk (rossz esetben kitörjük a lábunkat a tűsarkakon). Nem érné meg lassítani?

Első lépésként házi papucsban helyezzük magunkat kényelembe kedvenc fotelünkben, egy csésze zöld tea, dőljünk hátra, lazítsunk, és lapozzuk fel a Rád találni című könyvet.

(...)

Tari Annamária – Horváth Gergely: Rád találni (2 x 33 gondolat a párkapcsolatról), Athenaeum, 2015.

A teljes cikket itt, a Librarius-on találod.

Tari Annamáriával interjút is készítettem (nem a könyv kapcsán).

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Gazdag Part

2017. augusztus 03. 09:17 - Kissancsa

Costa Rica

Nemcsak a felső tízezer utazhat a Gazdag Partra, vagy ahogy inkább ismerjük, Costa Ricára. Ha időben és jó helyen foglaljuk le utazásunkat, elérhető úti cél a közép-amerikai, Karib-térségben fekvő ország. Vízesésekben, zöldellő hegyláncokban, látványos vulkánokban, különleges állatokban, meg persze a Csendes-óceánban gyönyörködhetünk, ha a nyaraláshoz Costa Ricát választjuk.

Ne hagyjuk ki a helyi kávéspecialitásokat! Igyunk egy csésze kókuszos macchiatót, vagyis sűrű kókuszlével készült habos tejeskávét. Ez volt kedvenc itala a Kincses sziget írójának, Robert Louis Stevensonnak, a fáma szerint ő készítette el először. Costa Rica egyik fő terménye a csokoládébab, méltán híres az abból készült csokoládé. Kóstoljuk meg a kakaóbabot – meg fogunk lepődni, mennyire hasonlít az étcsoki ízére.

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Iguana Lodge)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Bohém hangulatban a Bahamákon

2017. július 25. 14:48 - Kissancsa

Bahama-szigetek

Megőrülünk a tengerért, de a megszokott partokhoz képest lazább, bohémabb helyre vágyunk? Válasszuk a Bahamákat! A Karib-térség védjegyei – az Atlanti-óceán azúrkék vize, a buja, pálmafák uralta növényzet, a színes vízivilág és a vakítóan fehér homok – mellett a tájat belengi a hippis hangulat. Vidámság, lazaság, amerre csak nézünk. A főváros, Nassau kiváló úti cél, de ha igazán paradicsomi szálláshelyet keresünk, Paradise szigete a főnyeremény.

Öltsük magunkra a legvirágosabb, legszínesebb ruhánkat, és szürcsöljünk el egy díszes koktélt nádfedeles bárban, melyet Tom Cruise fiatalkori hasonmása aprólékosan megtervezett koreográfia szerint szolgál föl. Ha pihentünk kicsit, mászkáljunk mezítláb a vizes homokban, vagy nekifutásból (de persze nem felhevült testtel, szellemmel) vessük magunkat a habokba.

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Pinterest)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Kefalónián mindig süt a nap

2017. július 19. 15:51 - Kissancsa

Kefalónia

Hiába a szikár sziklás környezet, lágy homokkal borított, lélegzetelállító szépségű tengerparti részeket is találunk a Görögországhoz tartozó Jón-szigetek legnagyobbikán, Kefalónián. Árnyék viszont nem sok van – ne hagyjuk otthon a szalmakalapunkat!

Ha bérlünk csónakot vagy befizetünk yachtkirándulásra, meseszép lagúnák és hegyekkel körülzárt tavak (pl. Melissani-tó) titkaiba avat be a természet. A kristálytiszta vízben búvárkodni sem kell, hogy színesebbnél színesebb tengeri élőlényeket lássunk.

A sziget kitűnő fekvésű szőlőültetvényei híressé tették a helyi fehérbort. Ha ellátogatunk egy ottani szőlőbirtokra, olívaolajos friss kenyérrel, paradicsommal és mozarellával kísérve megkóstolhatjuk az Olymposiak nektárjának is beillő, illatos nedűt. De ha inkább óvárosi hangulatra vágyunk, valamelyik dizájnos borbárban jólesik majd elkortyolni egy pohárkával.

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Barbadosi szépség

2017. július 13. 12:45 - Kissancsa

Barbados

Katamaránnal érkezünk a Kis-Antillák legkeletibb szigetállamába, Barbadosra. Napfény, pálmafák, türkiz tenger, vakítóan fehér homok és rum – mi más kellene a tökéletes karibi nyaraláshoz?

Tengerpartra néző, nyitott teraszon villásreggelizünk, hallani a hullámok moraját. Sétát teszünk a parton a melengető kora délelőtti napsütésben. Mikor megszomjazunk, kis nádtetős bárban iszunk egy pohárka élénk színű frissítőt, például megkóstolhatjuk az idei slágerüdítőt, a tűzpiros görögdinnyelevet. És ha már az italoknál tartunk – a kötelező rumos koktélozás mellett –, minden nap kiszürcsöljük szívószállal egy kókuszdió levét, az egészségért és frissességért. Ez így igazi életelixír!

Nem ijedünk meg, ha beüt a ménkű: a villámlással, dörgéssel, szélviharral és esőfüggönnyel kísért időjárás júliustól-novemberig tipikus a térségben. A trópusi vihar amilyen hirtelen jön, olyan gyorsan távozik, percek kérdése, és mint ha mi sem történt volna, újra támad a nap.

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: celebuzz.com)

Szólj hozzá!

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #6 – Mennyi pénz kell a jó élethez?

2017. július 10. 09:29 - Kissancsa

A Skidelsky-testvérek Mennyi az elég? című könyve Felcsuti Péter tolmácsolásában

Jegyzettömbömet kikészítve ülök a Rózsavölgyi Szalon múltszázadelőt idéző kávézójának kis asztalkájánál, pogácsát csipegetek a bekészített tálkáról, és meglepetten kapom rajta magam, ugyanolyan izgatott várakozást érzek, mint mielőtt a színházban felgördül a függöny (már ahol van). Pedig egy pénzügyi könyv bemutatóját várom, tőlem meg – be kell, hogy valljam – mi sem áll távolabb, mint a „piszkos" vagy "tiszta" anyagiak. Izgalmam oka, hogy előkészülésemkor megtudtam, ez nem OLYAN. Hanem érthető. Ráadásul arról szól, hogyan élhetném jól az életemet, csak mellékes és elégséges szerep van osztva a pénzre. Na, ha egyáltalán érdekelhet gazdasági téma, ez az!

Prominens szakemberek karéjban a pódiumon: Farkas Zoltán, a HVG újságírója moderátorként, György Péter esztéta, Bod Péter Ákos ex MNB elnök és Felcsuti Péter, a Bankszövetség volt elnöke. Utóbbi fordította a könyvet, de nem kis része van a Corvina Kiadónak sem. Az igazgató, Kúnos László felkonferáló beszédében elmondja, gazdasági témájú könyvcsaládjuk most ezzel az érdekes, élvezhető művel bővült, amit még ő is megért.

Farkas Zoltán egy közkeletű macsós mondást idéz nyitómondatában, megragadva a pénzköltés/ pénzkeresés dilemmájának lényegét: „Ha van időm, nincs pénzem csajozni, ha van pénzem, nincs időm csajozni.” A könyv ezt a csapdahelyzetet járja körbe, erre kínál megoldásokat, azonban mindvégig szem előtt tartja, hogy ne tengjen túl a szakmát amúgy is uraló tesztoszteron – ez, az érthetőséggel kombinálva alapos ok, hogy ne csak közgazdászok lapozzák. Ha hozzávesszük, hogy tele van szórakoztató eszmetörténeti futamokkal arról, hogyan éljünk jó életet, a pénz véget nem érő, mókuskerék-szerű hajhászása nélkül, biztosan rohanunk a könyvesboltba – vásárolni.

Robert Skidelsky – Edward Skidelsky: Mennyi az elég? A pénz imádata – Érvek a jó élet mellett, Corvina Kiadó, 2014 – 320 olda, kartonált borító – fordító: Felcsuti Péter

(A fotó az én pénzemből, akarom mondani, pénzemről készült. :)

A teljes cikket itt, a Librarius-on találod.

Szólj hozzá!

Mindenki másképp csinálja

2017. június 29. 17:20 - Kissancsa

Lecsó + trükkök

Lassan jön a lecsószezon. Kedves emlék a három évvel ezelőtti, Mikszáth téri lecsófesztivál, első újságírói kiküldetésem, ahova izgatottan látogattam ki Judit barátnőmmel (sosem hívom Juditnak, de a Kárpáti publikusan furán hangzik – gimi óta ismerjük egymást). A témáról eszembe jutott Bächer Iván és az ő szakácskönyve, örülök, hogy megemlékezhettem róla.

(A fotón Eperke, az eperboros stand háziasszonya mosolyog kedélyesen. A modellszerep sincs ellenére, művésznevét már felvette.)

Tojásos vagy sima? – kérdezem. Csak is sima! – néz rám felháborodottan a lecsófesztivál egyik résztvevője.

Nem veszünk össze, van itt mindenféle: szalonnás, kakukkfüves, csípős, tojásos, még a francia változatot, a ratatouille-t is kiszúrom, hála a Ratatouille (L’ecsó) című animációs mozinak. Aki nem ismeri, röviden: egy párizsi Michelin-csillagos étteremben főző patkány (franciául rat, innen a címbeli szójáték) a figyelmeztetések ellenére is „a parasztok kedvelt eledelét”, a lecsót készíti el egy finnyás ételkritikusnak, aki – kiszámítható fordulattal – már az első falat után totál elalél. A franciák kicsit más alapanyagokból készítik, mint a magyarok, ráadásul – a filmből kiderül – lé-mentesen és élükre állított, színes karikák formájában tálalják (vagy, ahogy itt is látom: nem restek rétesbe tölteni).

Belecsapok, és nem csak képletesen: előttem egy tányér special edition, egy magyaros változat, kakukkfűvel megbolondítva, szelet ropogós kenyér, plusz kisfröccs olaszrizlingből. Mikor készültem a lecsópiknikre, barátaim közt közvéleményt kutatattam: egyik barátnőm olaszosan, tésztával szereti, fodrászom a világért sem tenne bele virslit, viszont szerinte lecsókolbásszal isteni, szomszédom nokedlivel vagy rizzsel csinálja, profik nem ajánlják a tojást hozzá, amatőrök csak azzal eszik, Frank Júlia Magyar parasztkonyhája szerint a bográcsos az igazi, és „ha a lecsópartira augusztus végéig sor kerül, akkor több paradicsomot is lehet beletenni”, később elég kevesebb is, mert ősszel a paradicsom már savanyú. A gasztronómushölgyhöz hasonlóan vélekedett Bächer Iván Íz-lelő című szakácskönyvébe lejegyzett Az utolsó lecsóban:

"Szomorú lecsó az utolsó. Mikor rászánjuk magunkat, vöröslenek már kinn a fák (…) kora délután villanyt kell gyújtanunk a konyhában, ahol rezignáltan és magányosan, majd mindent tudva már csumázzuk a barna pöttyökkel tarkított lottyadt paprikákat. (…) Az utolsó lecsó színe sötét, zaftja híg már, íze savanykás. És mégis jó lecsó az utolsó. Jó, mert már búcsúzunk vele, de amikor a villánkra tűzött féltenyérnyi kenyérdarabbal tisztára tunkoljuk a tányért, megvigasztalhatjuk magunkat: búcsúzunk ugyan, búcsúzunk, de legalább van mitől."

Iván lecsója is velünk él.

(...)

A teljes cikk itt, a Librariuson.

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Az ezeréves japán kultúra dicsérete

2017. június 29. 17:19 - Kissancsa

Gésa, sushi, manga, zen

Ki ne lenne kíváncsi egy gésaképző intézetre, csodás kimonókra, a mangavilág titkára, zen templomokra, különleges sushi-féleségekre és a teaivás ceremóniájára? Látogassunk el Japánba! És persze, ha lehet, időzítsünk a cseresznyevirágzás idejére.

A legtöbb gésa Kyotóban, a Gion negyedben él, körülbelül kétszázan lehetnek. Ritkán találkozhatunk velük, inkább csak estefelé járnak az utcán. Gyönyörű, színpompás kimonójukról könnyen felismerhetők. A szórakoztató művésznők maikoiskolában szerezik tudományukat, hat éven keresztül, a hallgatókat maikóknak nevezik, és táncot, zenét, éneklést, társasági viselkedést tanulnak. Az iskolák kitűnő munkájáról a gésákká vált nőket vendégül látó urak nyilatkozhatnának… A gésák kimenőjükhöz speciális hajápolószert, kaméliaolajat használnak, amitől hajkoronájuk erősen csillogóvá válik, és zorikat hordanak, a filmekből jól ismert fehér lakkozott bőrpapucsot. Mindkét kelléket beszerezhetjük, előbbit izgalmas piacokról, utóbbit helyi iparművészek kicsiny boltjaiból. Kattints, ha kedved lett Japánba utazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Sherlock)

Szólj hozzá!

KIS KÖNYVAJÁNLÓ 6 – Ez a történet elég szokatlan ahhoz, hogy érdekeljen téged

2017. június 28. 08:08 - Kissancsa

Erle Stanley Gardner Edgar-díjas amerikai krimiíró (az) esete(m)

Végy egy acélos tekintetű védőügyvédet, adj hozzá egy odaadó, csinos titkárnőt, keverj bele egy nyakigláb, mogorva detektívet, törj borsot egy Hamilton Burger (összeolvasva: hamburger) nevű helyettes államügyész orra alá, fűszerezd paprikás hangulatú tárgyalótermi szócsatákkal, süss ki megszámlálhatatlan „esetet” és tégy mellé egy Guinness-rekordot – kész is van Erle Stanley Gardner sikerének receptje. Egy-egy krimije kitűnő limonádé lehet a nyárra.

Gardner javában büntető ügyvédként praktizált a 30-as évek elején, amikor bűnügyi sztorikat kezdett publikálni amerikai magazinokban. A korabeli lájkokon meg persze a gazdasági válság ellenére is tetemes honoráriumán felbuzdulva (állítólag évi húszezer dollárt keresett), nemsokára kirukkolt első könyvével, A bársony karmok esetével (The Case of the Velvet Claws). Aztán írt még vagy 120 regényt. Legtöbbjük főhőse, egyben legnépszerűbb hőse, Perry Mason, a sármos, jóképű, keményöklű Los Angeles-i ügyvéd, aki csavaros logikával és alkalomadtán egy jól irányzott balhoroggal oldja meg ügyeit, angolul kínosan alliteráló „eset” címet viselő regényeiben (pl. The Case of Lucky Legs, The Case of the Caretaker’s Cat, The Case of the Shoplifter’s Shoe stb.). Gardner munkakedvének és bestsellereinek köszönhetően, eladott könyveinek számával Guinness-rekordot döntött, Magyarországon mégsem lett annyira ismert, manapság meg pláne nem tudják hova tenni – a kiadások régiek, nyelvezetük poros, nincs is minden regénye lefordítva. Nekem mégis az esetem valamennyi Perry Mason-történet, könyvespolcomon szép számmal sorakoznak a sárga Albatrosz-sorozatban és a Fekete Könyvek kiadásaiban (ld. fotó). (...)

Hogy melyik regényét ajánlom kezdésnek? A félszemű tanú esete jó lesz.

A teljes cikk három éve jelent meg itt, a Librarius-on. Ez volt életem első kulturális portálon publikált írása!

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Miért és hogyan süttessük a hasunkat?

2017. június 08. 08:24 - Kissancsa

Unos-untalan ismételik az UV-sugárzás bőrünkre gyakorolt káros hatását. Egyre jobban félünk a napozástól, szinte már nem is merészkedünk ki a napra, az óhatatlan fellépő D-vitamin hiányt szintetikus pirulákból szedjük. Pedig nem kellene a sötét sarokba begubózni. Ha betartjuk a játékszabályokat, tényleg éltető lesz számunkra a Nap. Nyár van, mindenki ugorjon bele a fürdőruhájába, fürdőnadrágjába, és irány a plázs! Kattints, ha a szövegelés helyett tengerparti nyaralásról szóló ajánlatok érdekelnek, akkor is, ha tovább olvasnád a cikket!

Fotó: Lancaster

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Melyik dalmát városban nyaraljunk?

2017. május 30. 09:35 - Kissancsa

Dubrovnik, Korčula, Hvar vagy Pag?

Illatos leanderekkel teli ligetek, takaros házak, melengető napsütés, kristálytiszta tenger – elsőre ez tűnik föl Dalmáciából. És az, hogy nyugalom árad minden szegletéből. A középkori stílus a kevés modern dizájnnal finoman harmonizál, példa rá a dubrovniki híd, mely attól igazán látványos, hogy csak egyik pillérét kötik össze drótkötelek. Közelebbről megnézve a tengerpart több száz éves macskakövekkel borított városkáit, egyre bukkannak föl a hangulatos kávézók, elegáns éttermek, izgalmas piacok, titokzatos sikátorok, művészeti galériák, kézműves kisboltok – az időtlen mediterrán életérzés fejbe kólint.

A környék szigetei, ha megszemélyesítenénk, külön egyéniségek volnának, elszigeteltségük valamelyest saját arculatot kölcsönzött nekik. Ott van Korčula, vakítóan szép, mint egy vízitündér – helyi fehér terméskőből építették. Kis túlzással, minden sarkon találunk egy Marco Polo tiszteletére emelt emlékhelyet, ugyanis a város a világutazót – Velencével holtversenyben – saját szülöttének tekinti. Kattints, ha kedved lett Dalmáciában nyaralni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: timeout.com)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Rendeljünk mexikóit!

2017. május 22. 23:03 - Kissancsa

A mexikói konyha nevezetességei

img_3426.JPGAmerikában az egyik legkedveltebb konyha a mexikói, de itthon is egyre több helyen burkolhatunk fincsi burritót vagy más mexikói specialitást. Egyik kedvenc budapesti éttermemben, az Iguanában (képen) legutóbb a csirkés tortillát kóstoltam; nem is gondoltam, hogy megfőzni is érdemes a tortilla chips-et. Ám ha még autentikusabb kulináris élményre vágyunk, meg se álljunk Észak-Amerikáig!

 

Imádom a mexikói ételeket, azért is, mert legtöbbjükben van avokádó. Ráadásul a gyümölcsöt mindig megfelelően érett állapotban használják fel, ami nálunk – a nehézkes szállítás miatt – sokszor nem jön össze. Az a jó, ha a szárát letörve, a helye nem sötétbarna, nem zöld, hanem sárgás színű. A mexikóiak gyakran töltenek a búzalisztes tortillába, vagyis a quesadillába a sajt mellé pikáns guacomole-t – az avokádópüréhez apróra vágott hagymát, paradicsomot, lime-ot, koriandert és chilit kevernek, majd állni hagyják, hogy az ízek összeérjenek –, de másik híres fogásukhoz a tacóhoz is img_3427.JPGhasználják, csirke- vagy marhahúst, babot és még több chilit adva hozzá.

A helyi pubokban kicsit sem különleges, ha a tequilás üvegben kobra nyugszik (ki tudja, mennyire békésen) – ez innen nézve bizarr. Viszont, ha egy citromszelettel benedvesítjük kézfejünket, sót szórunk rá, lenyaljuk, lehúzzuk az elénk gurított pohár tequilát, és megesszük a citromot, máris bátrabban álljuk az üveges tekintetet.

Kattints, ha az ízelítő kedvet csinált egy kis gasztronómiai kalandozáshoz Mexikóba, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Saját fotók)

Szólj hozzá!

„ANNYIRA ÚJ VOLT A SPORTÁG, HOGY AZ ELSŐK KÖZT INDULTAM VERSENYEN"

2017. május 17. 13:11 - Kissancsa

Interjú Gyerőné Fritsch Zsuzsával

ritmikus_gimnasztika_budapest.jpgMájus végén rendezik Budapesten a 33. Ritmikus Gimnasztika Európa-bajnokságot. A sportág egyik hazai kiválóságával, a versenyzőből lett sportvezetővel, Gyerőné Fritsch Zsuzsával beszélgettem pályafutásáról, visszavonulásáról, pontozásról, az RG elnevezéseiről és a közelgő EB-ről.

A ritmikus gimnasztika kedvelőinek és művelőinek nem kell Önt bemutatni: volt vezetőedző, mesteredző, egyetemi oktató, hazai és külföldi versenybíró, a MOB tagja és a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség alelnöke – szinte mindent elért, amit sportvezetőként el lehet. Művészi tornászként kezdte pályafutását. Hogy találkozott a sporttal?

Akiből élversenyző lesz, gyerekkorban kezdi, a mi sportágunkra ez különösen érvényes. Viszonylag későn kezdtem, másodikos lehettem, mikor egy rokon kislány, aki az MTK gyermektorna tanfolyamára járt, elvitt magával. 1957-ben az akkor alakult OSC-be, az Orvosegyetem Sport Clubjába kerültem. Kézenfekvő volt, hogy miután elvégeztem a Testnevelési Egyetemet – akkor még TF –, az OSC volt sportolójaként az egyetem klubjában dolgozzam edzőként. Később tanítottam is a tanszékén.

zs_main.jpgRégebben művészi tornának hívták a ritmikus gimnasztikát, ami jól kifejezi, hogy a balett elemeire épülő, harmonikus mozgásról van szó. Később ritmikus sportgimnasztikára keresztelték, nemrégen pedig kivették a „sport” szót, és lett a ma használatos ritmikus gimnasztika név. Ez így kissé bonyolult. Elmondaná, hogyan s miért változott az elnevezés az évek során?

A kezdeti változások idején még versenyző voltam – nem tudom, miért találták ki, hogy modern gimnasztika legyen. A prágai világbajnokságon már ezzel a névvel szerepelt, utána lett ritmikus sport gimnasztika. Arra viszont jól emlékszem, hogy 1999-ben, amikor Budapesten mi rendeztük az Európa-bajnokságot, a FIG (Fédération Internationale de Gymnastique) úgy döntött, hogy a különböző tornaszekcióknak egységesen két szóból álljon a nevük – a sport kikerült, és lett ritmikus gimnasztika. A bajnokság alatt az újságírók azonnal elkezdték így hívni itthon is. Elég nehezen barátkoztam meg vele, a Richter Gedeon rövidítése ugrott be róla mindenkinek.

Versenybíróként is dolgozott. Az RG pontozásos sport, sok múlik a pontozóbírókon, akik könnyen megosztó személyekké válnak. Hogy lehet ezt a nyomást elviselni?

rg.jpgHosszú folyamat. Először hazai versenyeken pontoztam, még nem éreztem a problémát. Minden bíró felmutatta a maga tábláját. Körbe ültük a szőnyeg négy sarkát, attól függően, hány bíró volt – általában három-négy –, és láttuk, ki milyen pontszámot ad. Nemzetközi versenyek tapasztalati hozták, hogy csak leírtuk a pontszámokat, nem mutattuk föl a táblákat. Most majdnem, hogy meg is beszélik a bírók a pontokat. Egymás mellett ülnek a különböző bírói szinten lévők – vezetőbíró, felelős stb. – és bizony egyeztetnek. Ez elég furcsa, nem csoda, ha sokakból ellenérzést vált ki. A televíziós közvetítések is segítették a változást: feszesen kell összeállítani az időrendjét minden világbajnokságnak, Európa-bajnokságnak, olimpiának, nincs lehetőség a megengedettnél nagyobb pontkülönbség esetén összehívni a bírói gárdát, hiszen nem lehet húzni a műsoridőt.

Kiket tart a sportág ikonikus szereplőinek, és ők milyen hatással voltak a pályájára?

Amikor versenyeztem, meghatározók voltak a szovjet és bolgár versenyzők. Természetesen emlékszem egy-egy nagy névre, akikkel együtt versenyeztem: a bolgárok közül Maria Gigovára és Filipovára, a szovjetek közül Irina Derjuginára, Ljubov Szeredára és Irina Gabiashvilire. Abban az időben nem választottunk feltétlen példaképeket, de jó, hogy ez divatba jött.

A hazai sportéletből kik voltak az Ön számára meghatározók, akik segítettek elérni a sikereit?

Amikor elkezdtem, annyira új volt a sportág, hogy szinte az elsők közt indultam versenyen. Voltak nálam idősebbek, magasabb korcsoportban, én még igencsak kislány voltam. Bánáti Éva az első országos bajnok, rá határozottan emlékszem, az egyesületemből került ki. Tordai Teri, a színésznő volt a második helyezett – azt hiszem, az ő neve még a huszonévesek közt is ismerősen cseng. Teri most is gyönyörű, a művészi tornász múlt látszik a csodálatos mozgásán.

Mesteredzőként kikre a legbüszkébb?

A mesteredzőség adományozott cím. Nem egy eredményes versenyző után járó kitüntetés, hanem a hosszantartó, többféle területen, tudományos munkával kiegészített edzői tevékenységet ismerik el vele. frater_viktoria.jpgFolyamat: egyesületi munka, a válogatottban teljesítő versenyzők szereplése, világversenyeken elért helyezések – sok mindent figyelembe vesznek mikor mesteredzői címet adományoznak. Tanítványaim közül elsőként Molnár Annát említem, aki nem nálam kezdett ugyan, de pályafutásának sikerei; országos bajnoki címei, válogatott szereplései, sőt, az olimpiai kvalifikáció kivívása is hozzám kötődnek. Fráter Viktória tanítványom volt az OSC-ben, és az együttes kéziszercsapatban is voltak versenyzőim.

Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatai a sportban eltöltött időszakának?

Világbajnokságon részt venni versenyzőként is óriási élmény, mégis – annak ellenére, hogy negyedik helyezett voltam az együttes kéziszercsapattal, és egyénileg is voltak szép eredményeim, amiket ennyi év után is kellemes kiejteni –, eltörpül ahhoz képest, amit akkor éreztem, mikor a tanítványaim szerepeltek világversenyeken. Első komolyabb eredményem edzőként, hogy egyesületem hosszú éveken keresztül megkapta a legjobb egyesületi címet, köszönhetően a bajnoki helyezéseknek, egyéni- és csapateredményeknek. A válogatottkeretben dolgozva az együttes kéziszerrel elért eredményekre emlékszem szívesen. Iszonyúan izgultam minden gyakorlat alatt, ráadásul közben bíráskodnom is kellett – ez így komoly feladat volt!

Miért döntött úgy, hogy visszavonul a sportélettől?

Nagyon sokáig voltam az élsportban, és töltöttem be vezetőszerepet. Soha nem könnyű nőkkel együtt dolgozni, s nálunk többségében nők vannak. Bár, ha tárgyilagos akarok lenni, a férfiakkal is legalább annyi 13325518_1717477505171505_2131756451921495289_n.jpgproblémám volt, csak ők kevesebben voltak (nevet). A szövetségben feltornyosultak a gondok, nem sikerült megteremteni a megfelelő körülményeket. Megelégeltem, hogy nem tudtam mindent az elképzeléseim szerint csinálni, nem jöttek a kitűzött eredmények sem – át kellett gondolnom, hogy szeretném-e folytatni. Egyelőre messze vagyunk attól, hogy úgy jöjjenek az eredmények, ahogy annak idején. Nehezen, de úgy döntöttem, hogy elég. A szövetség negyedik ciklusára nem jelöltettem magam, és akkor vége lett.

Már más utakon jár, de biztosan nem szakadt el teljesen a sporttól. Nyomon követi a május végén Budapesten megrendezendő 33. RG Európa Bajnokságot?

Ha tehetem, személyesen is jelen leszek. Általában a korábban vezető szerepet betöltött edzők és a szövetség vezetői meghívást kapnak a kiemelkedő magyar eseményekre – örülnék, ha meghívnának. rg_csapat.jpgSzurkolok legjobbjainknak, Kis Alexandrának, Pigniczki Fanninak, Váray Mirának, illetve a junior együttes kéziszer válogatottnak. Jó lenne, ha vasárnap is drukkolhatnék a lányoknak, mert azt jelentené, bejutottak a döntőbe. Szerencsére egyre többen figyelnek az eseményre, sok helyen látni a verseny mutatós óriásplakátját.

A sportág lendületet kaphat az idei EB-től. Új feltételekről és generációs váltásról beszélnek a szakemberek.

Nem vagyok igazán tájékozott a sportág terveiről, a szakmairól meg egyáltalán nem. Volt már Budapesten két VB és egy EB, idén a második Európa-bajnokságot rendezzük. Tapasztalat és gyakorlat, hogy minden magyarországi világverseny segíti a hazai sportág fellendülését. 

Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer még visszatér sportvezetőként?

Teljességgel kizárt. Korábban már felmerült, hogy visszahívnak, de tartom magam ahhoz, amit egyszer elhatároztam, komolytalannak érezném, ha visszamennék.

Mi jelenti az Ön számára az újabb kihívást?

Magam és a családom számára találtam egy lehetőséget, ami segít még jobban odafigyelni az egészségünkre és a külső megjelenésünkre. Sportolói szempontból is érdekes, mert a cégnek, ahol dolgozom, van mérőműszere, amivel mérni lehet az immunrendszer sejtszintű állapotát. Ez olyan gyerone_fritsch_zsuzsa.jpgtáplálékkiegészítők alkalmazását teszi lehetővé, amit maximális hatékonysággal épít be a szervezet. Nyilván nem csak a cég táplálékkiegészítői nyújtanak jó megoldást, de azoknak a minőségét garantálni, hatékonyságát kontrollálni tudom. Persze nem szabad elfelejteni a mozgást sem! Fontos számomra, kisgyerekekkel és felnőttekkel is igyekszem megszerettetni a mozgást. Gyerekeknek előkészítőt tartok RG-hez, aki szeretne továbblépni, megkapja a szükséges alapot. Egyébként tanítottam az RG alapjait óvodában, általános iskolában és középiskolában is. A korosztályom vagy a nálam fiatalabbak pedig a mindennapos életük részeként járnak hozzám mozogni, a Hollán Mozgásstúdióban tartom az edzéseket, a 13. kerületben. Már nem a névadó Hollán Ernő utcában, hanem a Pozsonyi úton, jó távol a lakóhelyemtől, de nem számít, mert örömmel jövök, lelkesít, hogy a magam módján másoknak segíthetek. Van egy honlapom is: www.rgfitness.hu. Szóval, nem unatkozom!

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Nyaralás az ausztrál préri közepén

2017. május 16. 10:54 - Kissancsa

Északnyugat-Ausztrália

Északnyugat-Ausztráliában, a városokon túl található a préri, vagy ahogy a helyiek mondják: outback. A föld okkersárga, vörös és szürke, a nap fölperzselte. Az oázisok mentén buja a növényzet, élénkek a színek. Különleges vidék: egyszerre tikkadt szöcskenyájak és zajos trópusi madarak tanyája. Az ausztrálok, kiábrándulva a városi forgatagból, nyugalomra vágynak, egyre több luxusranch-ot építenek. Nomád életmód vagy fényűzés, tűző napfény és hőség – hasznos kiegészítő a krokodilfoggal díszített kalap. Nézzünk körül a környéken Krokodil Dundee szemével! Kattints, ha elutaznál, vagy tovább olvasnád a cikket!

Szólj hozzá!

"NEM VAGYOK AZ A TÍPUS, AKI A FÉRFIAKRA VAN HATÁSSAL"

2017. május 09. 20:21 - Kissancsa

Interjú Pataki Ágival

Tudjunk meg többet Pataki Ágiról! Hogyan lett majdnem színésznő? Szeretett modell lenni? Mekkora a gardróbja? Tényleg saját magáról készült mozaikkal van csempézve az úszómedencéje? Melyik a kedvenc filmje? Kiknek segít, ha teheti? És sok más is kiderül róla a beszélgetésből.

Már akkor szupermodell volt, amikor Magyarországon még manökeneknek nevezték a modelleket. Stílusa kortalan, pályája kezdetén sem sokban különbözött a maitól, az egyszerű, letisztult és exkluzív jelzőkkel jellemezhető – ez lehet egyik titka, bár hallottam nyilatkozni, hogy ha kortalannak nevezik, tiltakozik. És ha azt mondanám, Önről biztosan mindenkinek „a nő” mint fogalom jut az eszébe?

Ez általában nem a férfiaknak, hanem a nőknek jut az eszükbe rólam – nekik vannak erre szenzoraik. A női 001042685_pataki3_jpg_jpg_orig.jpgkortalanság meg, mint titok – ennek létezését tagadom – elsősorban a nőkben merül fel. Nem vagyok az a típus, aki a férfiakra van hatással. Ez nem szemrehányás, nem is akarom felkelteni most, 65 éves koromban az érdeklődésüket, csak mint tényt állapítom meg. Valószínűleg ez lehetett – ha titokról beszélünk egyáltalán – a magyarázata, hogy Guinness-rekordos számokat produkáltam a szakmában. Húsz év a szépségiparban, évtizedekig használták a fotóimat, itt a magyarázat: a termékekkel elsősorban a nőket akarták megszólítani, nem a férfiakat. Valószínűleg a személyiségemmel, az arcommal, azzal az imázzsal, amit kialakítottam magamról, vagy kialakult rólam, kialakítottak rólam, a nőkre tudtam hatni. Van előnye és hátránya, és én ebből kivettem az előnyöket.

Ha csak egyet kellene kiemelnie, mi volt a modellkarrierjében, amire a legszívesebben emlékszik vissza?fabulon.jpg Én, és valószínűleg mindenki más is, az ikonikus Fabulon-reklámot mondanánk.

Persze ez is hozzátartozott, de fontosabbak voltak az első tudatlan, akaratlan pillanatok. Soha nem merült fel, hogy modell legyek, nem akartam modellkedni. A mai tizenévesek előtt lebeg ez a szakma mint lehetőség. Bennem nem merült fel, belesodródtam, a véletlenek összjátéka folytán.

Édesapja katonatiszt volt, azt gondolom, bátor elhatározás lehetett a modellkedést választani, abban az időben különösen.

Akkor már nem volt katonatiszt. Az 50-es években volt katona, 56 után leszerelt, gazdasági igazgatója lett egy intézetnek. Különben nem is volt annyira szigorú, illetve nem is a katonaságból fakadt a szigorúság, hanem pataki_agi_wiki.jpgegyszerűen a kor elvárásaiból. Abban az időben a szülők szorosabban fogták a gyerekeiket. Nagyobb elszámolással tartoztunk az időnkkel, az életünkkel, erkölcsünkkel a szüleink felé, mint manapság. De ez inkább a korszak jellemzője, nem a foglalkozásé vagy a társadalmi hovatartozásé. Az első pillanatok voltak tehát a legérdekesebbek, ahogy bekerültem a divat világába. Utána minden ment a maga útján: felismertem a lehetőségeimet, a szakma előnyeit, saját érdekeimet, és step by step haladtam a pályán – így utólag megítélve, tisztességesen és hasznosan. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy kezdetben volt bármi fajta tudatosság. Véletlenek indították el a pályámat: Sándor Pál kiválasztott a gimnáziumból egy szerepre, a Szeressétek Ódor Emíliát! című filmbe, és hogy spanyol tolmácsként egy nemzetközi delegációt kellett kísérnem a Rotschild-szalonba. Ez a hely egy kapitalista sziget volt a szocializmusban. Nem jelent meg az egyik lány, megkértek, ugorjak be helyette, a következő nagy divatbemutatón pedig már én voltam a menyasszony – nagy megtiszteltetés volt! A harmadik véletlen, hogy Németh Andrea, aki a Képzőművészeti Főiskolára járt, készített egy fotósorozatot rólam a vizsgakiállításához, onnan vett meg a Kőbányai Gyógyszergyár egy fotót az induló terméke óriásplakát kampányához. Ami akkor persze sokkal nagyobb durranás volt, mintha ma történik meg valakivel, mert még se óriásplakát, se kampány nem létezett. E három dolog véletlenszerűsége érlelte ki, hogy végül ebbe az irányba menjek.

A reklámfotóknál maradva: hallottam, hogy a férje leszedette a Fabulon-reklámképből készült, híres mozaikcsempét, és az úszómedencéjük aljára tétette át, ajándékként Önnek. Tényleg igaz, vagy csak városi legenda?

Nem így történt, ez kabátlopásos történet. A mozaik Erdély Miklós munkája, jelenleg is műemléki felügyelet alatt áll, nem azért érdekes, mert én vagyok rajta, hanem mert Erdély műve. Még abban a korszakban készült, amikor nem computerrel rakták össze a csempemozaikot, hanem szépen egyenként. Jelentős műalkotás, a Kálvin téren volt óriási méretben kiállítva évtizedeken keresztül. Ha egy külföldi csatorna idejött fabulon_1.pnginterjúkat készíteni, és a szórásba én is beleestem, mindenki a Kálvin téri tűzfal elé állított, hogy ott készüljön az interjú. A tér fontos hellyé vált számomra. Amikor beépült ez a foghíj, mielőtt elfedték volna, Bojár Iván közbenjárására levették a mozaikképet, beszámozták és a Műemléki Felügyelethez szállították – ma is ott, egy raktárban porosodik. Valóban, akkor elindult egy kampány, Ivánnak köszönhetően, melynek jelmondata elég viccesre sikerült: „Mentsük meg Pataki Ágit!” A megmentésbe a férjem is be akart szállni azzal, hogy megveszi a művet, és a medencénk alját kicsempézi vele. Na, de hát miután megtudtam a tervet, őrjöngve tiltakoztam. Nagydolog egy Edélyi Miklós-mű felett úszni, de saját magam felett úszni, az nem lenne jó! Ráadásul, akik hozzánk ellátogatnak, mindenkinek el kellene magyaráznom, hogy nem én akartam – egész életemben magyarázkodhattam volna! A kép arra lenne alkalmas, hogy egy 20. századi művészeteket felsorakoztató múzeum kiállítsa. Felmerült még, hogy kellene nyitni egy retro bisztrót Ági Bisztró néven – „Ági van?” –, és ott a pult mögé feltenni, szóval voltak különböző ötletek, de egyikben sem szerettem volna részt venni. Nem akarok magamnak emlékművet állítani.

Melyik a kedvenc ruhadarabja a gardróbjában?

A kedvencem egy több mint harminc éves ruha, a saját üzletünkben árultuk. Illetve a társamtól kaptam – ez volt a prototípusa egy későbbi ruhaszériának. Hernyóselyem, nyers színű, gyönyörűen kivitelezett, időtálló darab. Időnként elő-előveszem, nem mondom, hogy állandóan hordom, de abszolút visszatér az életemben. Most pont a születésnapom alkalmából a Best Sztárgardrób című rovatába fotóztak, és ez volt az első ruha, amit elővettem – nem volt kérdés. Azokat a darabokat szeretettem és szeretem ma is, amik harminc év múlva is tetszenek. És miért ne terveznék még harminc évre? (nevet)

Keveseknek sikerül, hogy a skatulyából kitörjenek, különösen olyanból, mint a Fabulon Ági. Ön mégis merőben új vállalkozásba fogott. Férjével a 90-es évek elején filmproduceri céget alapított, és ma már mint a hazai filmipar meghatározó szereplőjét tartják számon. Munkásságát Balázs Béla-díjjal jutalmazták. Miért nem a divatvilágban látjuk, mi az oka, hogy a filmet választotta?

Mert a film jobban érdekel. A modellkedésen kívül mindig azzal foglalkoztam, ami érdekelt. A modellélet nem érdekelt annyira, még ha voltak érdekes szegmensei is. Nem maga a munka volt izgalmas, hanem amit el lehetett vele érni, és ahova el lehetett vele érni. Az utazás és a szabadság, hogy saját magam rendelkeztem saját magam felett. Főleg az időmmel. Eldönthettem, mit vállalok, mit nem. Hosszútávon pataki01.jpgsenki nem diszponálhatott felettem, mert tovább tudtam állni, ha valami nem tetszett, ez nagydolog volt abban a korszakban – a soft szocializmusról beszélünk –, akkor annyival kötöttebb volt minden más terület, kötöttségek közepette juthatott előre valaki a ranglétrán. Ehhez képest a mi szakmánk nagyon szabad volt. Természetesen minden viszonyítás kérdése, nem lehet valamit önmagában nézni. A mai viszonyokból visszanézve nem volt igazi szabadság, de akkor nem lehetett utazni, csak három évenként, én viszont évente háromszor utaztam. Megvoltak a pozitív, szerethető oldalai, de a munka része komoly fizikai megterhelést jelentett. Szokták mondani, mintha a bányában dolgoztunk volna, csak kifestve, rivaldafényben és nem sötétben. Iszonyatosan nehéz munka, mert ahhoz, hogy biztos egzisztenciát adjon, rengeteget kell vállalni, nagyon sok aprópénzből jött össze az akkoriban nagynak számító összeg, ami egzisztenciát jelentett. De csak összejött! Mehettem a reklámipar meg a divatszakma felé, ezekben volt valamiféle tudásom, itt szereztem tapasztalatot. A ruhakérdés izgatott igazán. Egyik barátnőmmel kezdtünk társasviszonyban működtetni a Váci utcában egy üzletet, mi teremtettük meg a teljes hátterét, a gyártó kapacitástól az anyagi bázisig. Ma már szétválnak ezek a dolgok, de mi még ketten csináltunk mindent – izgalmas, kreatív feladat volt. Egyébként az a bizonyos kedvenc ruha ebből az időszakból van – nemcsak egy ruha, hanem egy korszakomat is jelképezi.

Jellemző Önre, hogy a ruhái reprezentálnak egy-egy korszakot?

Ezért nem is dobom el, amit valaha szerettem. Amit nap mint nap hordtam, elteszem, mert tudom, hogy később is fontos lesz. A mostani korszakot szimbolizáló ruhát is tudom már, melyik: a születésnapomra kaptam egy barátomtól egy Chanel kiskabátot, ez jelenti az ötvenedik születésnapomat, egy álom beteljesülését és a kortalanságot. Farmerral hordom. Ahányszor kinyitom a szekrényt, ránézek, van, hogy csak kiveszem és nézegetem. Egyébként nem öltözködöm őrülten, nem foglalkoztat annyira az öltözködés, mégis van egy-két ruhadarab, ami örömet okoz, amire szeretek ránézni. Ezeket megtartom. Ha valaki 69830_pataki.jpgmegnézi a gardróbomat, csodálkozik, milyen kicsi. Egészen elképesztően kicsi ahhoz képest, amilyent feltételezhetnek rólam, de benne minden fontos. A Váci utcai üzletet csináltam a 90-es évek közepéig, de párhuzamosan beszivárogtam a férjem filmes bizniszébe. Először csak segítségként, lelkes érdeklődőként, ám érdeklődésem annyira tartósnak bizonyult, hogy beleragadtam, hamar elkezdtem beletanulni – még mindig tanulom. Egyébként a Balázs Béla-díjat is együtt kaptuk.

Igen, de ez az interjú Önről szól! (nevetünk)

A szakmát is ketten együtt űzzük, a párom szakmai tudására támaszkodva. Kényelmes, hogy a tapasztalatára hagyatkozhatom, ugyanakkor inspirál is, pláne, hogy nagyon érdekel, mit csinál, ezért maximálisan involválódom benne.

Kevesen tudják, mi még a dolga egy filmproducernek azonkívül, hogy a pénzt adja. Beavatna picit a munkájába?

(nevet) Nem ő adja a pénzt. Nem az a feladata a filmproducernek, hogy pénzt adjon, hanem hogy megteremtse az anyagi hátteret. Például Andy Vajna – ha jól tudom – még sose tett bele magánpénzt a filmjeibe, mégis sikeres. Azért őt említem, mert az hinné az ember, hogy ő finanszírozza a filmeket, de nem – megfinanszíroztat. Megteremti a projekt anyagi bázisát, de nemcsak azt: az első pillanattól, az ötlet felvetésétől vagy egy szinopszistól kezdve végigkíséri a filmet. A producer megteremti a lehetőségét – ha időben beszáll, vagy ha időben megkeresik –, hogy a forgatókönyvet meg tudják írni. Nagyon sok rendezői könyv születik Magyarországon. Furcsa mód, nem írók keresik meg a producert, a rendezők mennek az írókhoz. Nálunk kevés az irodalmi adaptáció, de ahhoz, hogy ezeket a könyveket meg tudják írni, idő, energia tigris3.jpgés pénz szükséges. A teljes folyamatot végig kell követni, utánamenni ezer pályázatnak – ez jelenti a külföldi pályázatokat is, külföldi co-prudecerek bevonását, jelenti a magyar pályázat benyújtását –, végigvinni a magyar fejlesztéseket, lebonyolítani a gyártás előkészítést, legyártani a filmet. Következnek az utómunkák, a piacra helyezés, a fesztiváloztatás – hosszadalmas, több évig tartó folyamatról van szó, aminek persze az alapja az anyagi háttér biztosítása. Anélkül nem megy – de az összes többi nélkül sem. Összetett és bonyolult feladata van a jó producernek. Lehet úgy is csinálni, hogy csak a finanszírozást oldom meg, de egy jó producer az első pillanattól az utolsóig részt vesz a folyamatban. Mi csak olyan alkotót és csak olyan tervet vállalunk, ami felkelti az érdeklődésünket. És ez nem műfaji kérdés, nem műfajban dől el, hogy mit vállalunk. Iszonyú sok mindent csináltunk már, dokumentumfilmtől kezdve, oktatófilmen keresztül, vígjátékon át mindent – mindenevők vagyunk. Lényeg, hogy amibe belefogunk, azt kvalitásos dolognak gondoljuk, és az alkotókat izgalmasnak tartjuk ahhoz, hogy el tudjunk velük tölteni sok munkaórát. A munka egymásrautaltságot jelent, hosszú időn keresztül.

Melyik a kedvenc filmje? Nem feltétlen a saját munkái közül.

Nincs egyetlen kedvencem. Vannak filmek, amiket szeretek. Az utóbbi évekből két Michael Haneke-filmet emelnék ki, A fehér szalagot és a Szerelmet. A sajátjaim közül – bár mindegyikért odavagyok, azért is, amelyik megbukott – a Fehér tenyér a legkedvesebb. Inkább úgy fogalmaznék, azok a filmek a kedvenceim, amelyek, ha nem a mieink lennének, akkor is tetszenének.

Érdekelne, hogy mit tart az Oscart nyert Saul fiáról. Gondolja, hogy Önök is profitálhatnak Nemes Jeles Andrásék sikeréből?

Azt gondolom – és ez pályától, területtől független –, hogy minden magyar siker előbbre visz minket és hozzájárul a saját sikerünkhöz. Nem örülök, ha egy film elbukik, ha nem figyelnek ránk, nem örülök más hazai produkció kudarcának. Nyilván jobban örülnék, ha mi lennénk a producerei a Saul fiának, az lenne a tigris2.jpglegjobb felállás, de így ez a második jó (nagyot nevet). Nagyon szeretem ezt a filmet, rettenetesen erősnek találom, kifejezetten bátor vállalkozás. Fantasztikus – ha belegondolunk –, hogy egy ilyen bátor film Oscart tudott kapni. Igazság szerint, nekem nagyon tetszik az a film is, amivel versenyben volt – a Franciaországban élő török rendezőnő alkotása –, és nem tartottam volna igazságtalannak, ha a török nyer. Ami csak erősíti a Saul státuszát: jó filmek között lett az első, erős mezőnyben. A bátorságával nyert. Más kérdés, hogy fel van adva a lecke a következő filmhez (kaján mosolyra húzódik a szája).

Mit jelent Önnek, mikor különböző fórumokon rendre a hazai legbefolyásosabb nők közé sorolják?

Mindig döbbenten olvasom. Fura, megfoghatatlan, mert nincs mögötte valódi teljesítmény. Nem akarom magam álszerénynek mutatni: ha az életemet kellene magamnak elbírálnom, van teljesítmény, de ha abból az aspektusból nézem, hogy a legbefolyásosabb nők közt tartanak számon, ahhoz képest nincs. Fel tudok sorolni száz nőt, akik mögött nagyobb teljesítmény van. Talán ők nem vonzzák a figyelmet. Kicsit érdekesebb vagyok a váltások miatt, és a filmipar maga is izgi, szexi. Összetett dolog, ami miatt ezek közé a nők közé sorolnak – nem feltétlen az én érdemem, a helyzetemből is adódik, de örülök neki, nem szoktam kikérni magamnak (nevet).

Támogatja első filmes rendezők indulását az Inkubátor Programban. Mesélne erről?

Ez a rendszer, amit kiépített a Nemzeti Filmalap jó, átlátható, tisztességesen működik. Van egy tiszteletre méltó és hasznos pontja, az Inkubátor Program, amit tavaly előtt kezdtek el, és valószínűleg folyamatosan, minden évben meg is fogják hirdetni. Fantasztikus lehetőség az elsőfilmeseknek, hiszen a film drága műfaj. Azt mondják, a tehetség úgyis kiderül, ha valaki egy telefonnal rohangál, és azzal készít filmet, de szerintem nem igaz, mert a film olyan drága, olyan nehéz megmutatkozni, olyan nehezen derül ki, ki a tehetség, hogy állami támogatás nélkül szinte lehetetlen. A program az elsőfilmes fiataloknak nyújt lehetőséget egy low-budget film elkészítéséhez. De a low-budget azért nem no-budget, a támogatásból már pataki_agi_borsonline.jpgtényleg ki lehet hozni valamit, főleg, ha utána a projektek ügyes filmproducerhez kerülnek. Mindegy, hogy az kezdő producer vagy rutinos, kicsit meg lehet toldani, meg lehet – úgymond – segíteni az ügyet. Egy rutinos producer, akinek több produkciója van, jobban tud tárgyalni, olcsóbban jut eszközökhöz, még alá tud pakolni. Eddig nem jött ki inkubátoros film, bár az első már leforgott. Egyébként én is producere vagyok az egyiknek, mert utólag egy nyertest megkerestem. Pénz nélkül, magamnak nem veszek ki ebből – támogatom, mert beleszeretettem, ingyen és bérmentve. Nem én vagyok az egyetlen, aki elsőfilmeseket támogat, például pont a férjem kezdeményezte – de én is benne voltam –, hogy fogjon össze néhány producer, fejenként tegyenek be ugyanolyan összeget, és segítsék a Buharov testvérek filmjének létrehozását. Olyan alkotásról van szó, ami nem tudott volna elnyerni állami támogatást, annyira elvont, megfoghatatlan, annyira art movie, hogy ehhez kellett az a fajta produceri bátorság, ami egy állami cégtől nehezen várható el. Már leforgott, be is mutatták, tényleg nem közönségfilm, de fontos (Az itt élő lelkek nagyrésze – a szerk.).

Elárulna egy keveset a készülőben lévő produkcióról, amiben éppen részt vesz?

Két produkcióban vagyunk benne. Kocsis Ágnes harmadik filmje, az Éden, túl vagyunk a gyártáselőkészítésen, jövő év elején kezdjük forgatni. A másik az Inkubátor Programban induló produkció, Szilágyi Zsófia rendezi, Egy nap a címe. Van egy új vállalás, még csak az ötletnél tartunk, Köves Krisztián munkája, most kezdtük el, nem is pályáztunk még vele.

Részt vesz a filmvilágtól független, más támogatói tevékenységben is?

A Csányi Alapítvány kurátora vagyok. Azért mondom el szívesen, mert ha Magyarországon valami pozitív, fontos, jót akar és tisztességes, sajnos az emberek akkor is gyakran rosszindulatúan állnak hozzá. Pedig ez az alapítvány példamutató kezdeményezés. Akik megtehetik, és megengedhetik maguknak, jó esetben elérik azt a szintet, ahol már nem csak a profit számít – ide ért el Csányi Sándor is. Olyan területen nyújt támogatást, ahol elvesznének a gyerekek, ha nem támogatnák őket. Nehézsorsú, de tehetséges gyerekeket segít tíz éves kortól egészen az egyetem befejezéséig. Sose felejtem el, behívtak a Csányi Alapítvány kapcsán a rádióba egy interjúra, ültem az élő adásban, és bejátszottak beszélgetésrészleteket a támogatott gyerekekkel. A környezetük egy része sokszor szinte analfabéta, halmozottan hátrányos helyzetűek. Nem pataki_agi_kutya.jpglehetett látni őket, csak beszéltek, de hogyan! Értelmesen, szabatosan. Rengeteget számít az input, hogy mit teszel bele. Hogy azokból a gyerekekből, akik egyébként elkallódnának, mit ki lehet hozni némi segítséggel és odafigyeléssel! Nem csak pénzzel. Persze ez a segítségnyújtás is pénzbe kerül, de nem pénzt kapnak a gyerekek, hanem az oktatásukat finanszírozzák, törődnek velük, követik őket a későbbiekben is. Nem mondanám zseniképzőnek, fontosabb, hogy hátrányos helyzetből indulnak, mint hogy mennyire tehetségesek, de valamiben azért tehetséget kell mutatniuk, ambiciózusnak kell lenniük. Egy jól kialakított szűrőn keresztül kiderül számunkra, kiket karolunk fel. Örülök, hogy valamire, ami ennyire fontos, lépten-nyomon felhívhatom a figyelmet. Alapvető, hogy bizonyos idő után, amikor már nem azzal vagy elfoglalva, hogy a felszínre kerülj, már jó ideje ott vagy, megvetetted a lábad, csinálj valami jót, ami nem rólad szól. Mindenki azzal segít, amivel tud, és ez nem feltétlenül pénzkérdés, sokkal inkább felismerés kérdése. 

Interjúm eredetileg a Glamour 2017. áprilisi számában jelent meg.

(Fotók: Blikk, Kiskegyed, Ridikül, Wikipédia)

Szólj hozzá!

TRAVEL BLOG: Az egymillió fontos Mauritius

2017. május 07. 17:53 - Kissancsa

Mauritius-bélyegek

Ha filatelisták vagyunk, biztosan tudjuk, hogy a kék és a vörös színű Mauritius a világ bélyegritkaságai közé tartoznak. Nevüket a szigetről kapták, itt adták ki a britek 1847 őszén. Egyébként ezek voltak az első brit bélyegek, amit nem az Egyesült Királyságban bocsájtottak forgalomba. Viktória királynőt ábrázolják.

Egy helyi órásmester nyomtatta 500-500 példányban, a vöröst 1, a kéket 2 pennys értékben. Nagy részük mára megsemmisült, jelenleg 27 darab létezése bizonyított. Értéküket növeli, hogy hibásak: a szokásos „Post Office” (postahivatal) felirat helyett – valószínűleg véletlenül – a „Post Paid” (postai díj fizetve) került rájuk. Kattints, ha kedved lett tovább olvasni a cikket!

(Fotó: Wikipedia)

Szólj hozzá!