Kiss Annamária

MY LITTLE WALHALLA

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #2 - Tallér Edina: Lehetek én is

2014. április 14. - Kissancsa

"Le kéne túrni ott szemben a paneleket, vicceskedik az ügynököm, akkor ötmillióval többet érne a ház. Tízemeletes panelsor van szemben, soronként nyolc erkély és harminc ablak, mindenhol fehér nejlon, mögöttük emberek, ha felkapcsolják a villanyt, belátni a függönyökön át. (...) Ismerem itt az összes embert, félig, deréktól felfelé, a többit eltakarják a falak. Tudok mindent róluk, amit nem, azt kitalálom."

Az én lakásom erkélye is tízemeletes panelházra néz, stílusosan ott olvastam a regényt. (Le is fényképeztem.) A főhősnő panelban lakik férjével és gyerekeivel, innen a könyv alcíme: Panelregény. Két szálon fut a cselekmény: egy nő családjáról mesél, középpontban párkapcsolati nehézségei és anyjához fűződő ambivalens viszonya, a másik szálon egy tizenhat éves vidéken élő látó lány misztikus története bontakozik ki. Két ellentétes és ellentmondásos lét, egy banális lakótelepi és egy furcsa vidéki élet, ahol bármi megtörténhet, pedig pont fordítva várnánk, a nagyváros szokott izgalmas lehetőségekkel kecsegtetni. A lány állandóan mesebeli furcsaságokról álmodozik, amik mintha megtörténnének vele, a nő viszont gyakorlatias, a gondjait próbálja megoldani, kevés szabadidejében kukkolva azt találgatja, mi történhet a szomszédban. Egy azonban közös bennük, mind a kettőjük anya-lánya kapcsolata nyomasztó, tele kibeszéletlen problémákkal, ami annyira fájdalmas, hogy a kétféle életút egyszer csak összetalálkozik, átfedésbe kerül, a határok elmosódnak a lány jelenbeli kapcsolatát a nő átemeli a múltba, hogy édesanyját felidézhesse. 

Kedvenc részem, mikor a nő imádott sorozatairól beszél, nem nevezi meg, de kitaláltam, hogy az egyik a Mad Men, a másik a 24 lehet, nekem is tetszenek. Utóbbi úgy jön elő, hogy meghatódott, mikor a főhős, akinek rendes foglalkozása időnként megmenteni a világot egy nap alatt, éppen haldoklik, és egy pap imádkozik érte, hogy bűneit meg tudja bocsátani magának, de ő semmit nem akar megbánni, csak szeretné tudni, a világ jobb lett-e attól, amiket tett, még ha a harcok sok áldozattal jártak is. A nő nagyon meg volt hatva rajta, sírt volna, ha nem fél, hogy épített műszempillái lepotyognak.

A mű alapvetően napló, melyben nem csak naplószerű elemek, mint például az önismeret, de a fikció és a dráma is helyet kapnak, utóbbi szemléletes, dramatizált párbeszédekben. További erőssége a visszatérő motívumok sokasága, amitől játékossá és könnyeddé válik. Ilyen például a jóslás, ami ugyan a lány "szakmája", de egyszer felbukkan a nő életében is, amikor jósnőt keresnek egy reklámfilmhez. A tartalmat viszont nehéz felidézni, inkább kis novellák vannak összefűzve, találó átkötésekkel. A könyvet magányban és, ha lehet, panelben ajánlom olvasgatni, papír és toll mellett: garantáltan naplóírásra inspirál.

"Naplót írok, már többször elterveztem, de mindig abbamaradt valamiért. Először tízéves koromban. Ment egy darabig, aztán nem volt időm, vagy hetekig eszembe sem jutott. Visszamenőleg nem emlékszik az ember mindenre, a fehér foltokat kitalált eseményekkel pótoltam, ennek meg az lett a vége, hogy beleuntam az egészbe, mi értelme, ha nem is a saját történetemet írom, hanem kamuzok össze-vissza?"

Tallér Edina: Lehetek én is, Kalligram, 2013. 

(Korábban megjelent kötete: A húsevő, Kalligram, 2010.)

A bejegyzés trackback címe:

https://mylittlewalhalla.blog.hu/api/trackback/id/tr856034068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.