Kiss Annamária

MY LITTLE WALHALLA

KIS MAGYARORSZÁG

Dunaszerdahely

2014. június 01. - Kissancsa

A Csallóközben, castle.JPGDunaszerdahelyen (Dunajská Streda) víkendezem. Autóval kétórányira Budapesttől. A magyarlakta szlovák városka szerdánként tartott hetivásárairól kapta nevét. Az odavezető országút rázós, de a táj miatt megéri. Májushoz képest hideg van, zuhog az eső fúj. "És a hajam még mindig tart", igaz, nem cabrio-ban ülök. Jövő hétvégén EU-s választások, az utak szélén kampányplakátok, mint nálunk, de itt mérsékeltebb a hangnem. Egyébként általában jellemző a helyiekre, hogy a politikában nem konfrontálódnak, nem vehemensek, inkább kivárják a kínálkozó lehetőségeket. Született is egy találó kifejezés: ők a "szelíd szlovákok". A legesélyesebb magyar párt az MKP (Magyar Közösség Pártja) jelmondata is az otthonihoz képest visszafogott, ugyanakkor figyelemfelkeltő: "Változtass Európán!" Én azzal is beérném, ha bevezetnék végre nálunk is az Eurót, ami itt már bevált.

Délután érkezem egyéjszakás szálláshelyemre, a Vermes-villába (a képen). Biztosan nem fogok unatkozni, hisz ma van az évente megrendezett Éjszaka a Vermes-villában. Idén magyar irodalmi est, egy kórus fellépése és eszem-iszom a műsoron.

Egy szelet hagszobor.JPGymás-zsíros kenyérrel túl korán elhelyezkedem a nézőtéren, de nem zavar, tekingetek jobbra-balra, figyelek az alapzajra. Furcsán érzem magam, hogy külföldön vagyok, mégis csak magyar szót hallok a magyar kultúra napja ez, ünnep az ittenieknek, és persze nekem is, aki először járok a Felvidéken, Szlovákia magyar többségű részén. A város háromnegyede magyar nemzetiségű, negyede szlovák, egymással gyakran kevert nyelven beszélnek, a szavak fele szláv, fele magyar. Vendéglátóm meséli, az is előfordul, hogy magyar gyerekek szidják szlovákul a szlovák társaikat. Azért jól megvannak.

Másnap dézsából ömlik az eső, épp csak szemezgetni tudok a látnivalók közül. Legjobban a Sárkányölő Szent György tiszteletére szentelt és nemrégiben felújított katolikus templom tetszik, de sok helyen látok szép szobrokat is. (A képen lévő nőalak a Kortárs Magyar Galériának is helyet adó Vermes-villa udvarán, az Európa Szoborpark kiállítás részeként tekinthető meg.) 

Kkastely.JPGörbejárom a klasszicista stílusban megépített Sárga-kastélyt, ma a Csallóköz Múzeuma, aztán az időjárás elől bemenekülök a város híres cukrászdájába, a Wagnerbe süteményt reggelizni. (Ennél csak a hirhedett maffia-leszámolásos mészárlás helyszíne felkapottabb, a Fontána étterem, főleg katasztrófaturisták körében.) Kávé helyett kávés kiflit kérek (lejjebb a képen).   

 

  

  

kaves_kifli.JPGHazafelé útba ejtem a határközeli bősi vízerőművet (a képen kicsinek látszik, valójában monumentális), kopár és szürke, bár nyilván hasznos is, mégis örülök, hogy Nagymaroson nem épült ilyen. Eszembe jut a Dunával kapcsolatos legmegrázóbb emlékem. Néhány éve, egy magányos éjjelen nem tudtam elaludni. Rég elmúlt éjfél, a tévében minden film véget ért, de én addig kapcsolgattam, míg találtam egy érdekesnek látszó műsort a Duna TV-n a Dunáról. Nem tudom, mi volt a címe, sem hogy ki készítette és mikor, arról szólt, hogy egy magyar kenus csapat végighajózott Magyarországról indulva a folyón, és mindig, mikor változott a táj, bemutatta az ottani vízparti életet, folytatva egészen a Fekete-tengerig. Még sosem láttam a torkolatot: nagy hatással volt rám, ahogy a lakásomtól ötpercnyi sétára lévő szépséges szürke folyó a messzeségben egy hatalmas vízben egyszer csak feloldódik. Annyira szép és megrázó látvány volt, hogy sírva fakadtam - és még magányosabbnak éreztem magam. 

bos.JPG

Állok a Duna számomra eddig ismeretlen szakaszánál, megint szomorú vagyok. Nem a miénk. Közben meg jó érzés, hogy szabadon átjöhetek ide, ha kedvem kerekedik. Csak az a baj, hogy ronda. 

 

 

Update: Az MKP a mostani választáson is bejutott az Európai Parlamentbe, egy mandátumot szerezve, és jó hír, hogy a másik magyar párt, a Bugár Béla vezette Most-Híd is bekerült, szintén egy képviselővel.

A bejegyzés trackback címe:

https://mylittlewalhalla.blog.hu/api/trackback/id/tr676211135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István úti Könyvtár 2014.06.01. 21:31:59

Már olyan régen nem jutott eszembe, hogy kamaszkoromban a legnagyobb álmom egy Duna-i hajóút volt, én is egy filmet láttam a folyóról, nyugodt, vasárnap délutáni ismeretterjesztő mozi volt, a hajó kikötött a nagyobb városokban és megmutatták mit érdemes ott megnézni. Volt egy német származású óvónénim, anyukámmal jó barátságban voltak, ő volt egy ilyen úton, nagyon szerettem mikor mesélt róla, ha Budapesten jártam és a rakparton sétáltam mindig azt a hajót kerestem, ami egy ilyen körútra visz el, elképzeltem a kabint, a fedélzetet, a hajó mellett elúszó városokat, és persze azt, hogy fúj a szél, úgy emlékszem erről az útról a középiskolai német tankönyvünkben is volt egy szöveg.Mindemellett nagyon alföldi vagyok, tavaktól nem félek, de a folyók közelében szorongok, ha folyókra gondolok a Tiszára vagy a Dunára, mindig felűről látom őket, és azt a félelmetes kattogást, csikorgást hallom, ahogy a vonat átrobog felettük a vasúti hídon.Köszönöm, hogy eszembe juttattad ezt a Duna-i hajóút álmot, már majdnem el is felejtettem, hogy ilyen álmom is volt egyszer rég.

István úti Könyvtár 2014.06.04. 00:38:11

Miután ezt beírtam keresgéltem a Dunáról, találtam ezt a filmet, szerintem gyönyörű. Egy folyóval nem lehet hármasban lenni, az sok, csak kettesben a folyó és én, és magányosnak sem lehet lenni, mert aki együtt van a folyóval az nincs egyedül.Hallottam egy kifejezést a filmben Duna-szerelmes, na ez pont ezt jelenti, kettesben. Itt a film, ha lesz időd esetleg nézd meg, nagyon költői www.youtube.com/watch?v=hoGG9V1Jgm0

Kissancsa 2014.06.04. 09:56:22

@István úti Könyvtár: Örülök, hogy eszedbe juttattam a régi emlékedet, és szerintem alföldiként se add fel álmodat a hajózásról a Dunán. Megnéztem a "filmedet": érdekes volt az időutazás, ráadásul azokat a dunai szakaszokat mutatták, amik az én "filmemben" nem szerepeltek. Köszi, hogy ajánlottad.