Kiss Annamária

MY LITTLE WALHALLA

"ENGEM NEM LEHETETT VOLNA ELVONSZOLNI AZ EDZŐTEREMBŐL"

Beszélgetés Béres Alexandrával

2016. március 06. - Kissancsa

Tegeződünk, edzéstársak voltunk közel tíz éven keresztül a TF-en, a Szécsényiné Dr Fekete Irén vezette ritmikus gimnasztika edzéseken. Sok év telt el azóta, más utakon jártunk, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy újra beszélgethetünk egymással. Ugyanakkor szomorú aktualitást ad, hogy pár nappal az interjú után leégett a tornacsarnok, ahol edzettünk.

Az edzések rengeteget hozzáadnak az életemhez a mai napig: akaraterő, kitartás, kondíció, önbizalom. Neked mennyire meghatározó edzőnk, Irénke néni fizikai és lelki nevelése?

beres_szandra.jpgMeghatározó és nagyon szép emlék. Majdnem annyi időt töltöttem vele, mint a szüleimmel. A tőle tanultak mindig velem maradnak: rendszeretet, tisztelet, alázat a sport iránt, folyamatos tanítási vágy és minden, amit említettél. Kislányomat, Pannát is, aki betöltötte már a hatodik évét, Irénke nénihez vittem, hozzá jár két és fél éve. Egy héten egy vagy két alkalmat én is ott töltök vagy a férjem viszi Pannát edzésre, vagy én , és ámulattal nézem, ahogy Irénke néni tanít. Még most is töltődöm tőle. Fantasztikus, amit látok az edzésein: testi tudatosságra nevelés, az alap koordinációs készségek kifejlesztése olyan mozgáskultúrát ad a kislányoknak, ami kitörölhetetlen. Megtanítja, hogy merjenek szépen mozogni, és éljék meg, hogy van esztétikai vonala is a mozgásuknak. Az izomzatuk is csodálatosan fejlődik. Ezt jó látni a lányomon. Alig várom, hogy a pici Flóra is járhasson hozzá.

Emlékszel, hogyan s miért határoztad el élvonalbeli versenyzőként, hogy váltasz, és az akkor még kevéssé ismert fitnesz világában próbálod ki magad? Elég éles váltás volt!

Úgy éreztem, hogy az RG-ből kezdek "kiöregedni", bármilyen furcsa is ez tizennyolc évesen. Keresni kezdtem, milyen lehetőségek kínálkoznak, és ekkor, egy plakáthirdetésen láttam meg a számomra vonzó irányt: az első fitnesz selejtezőt hirdették. Rögtön jelentkeztem.

Érdeklődéssel követtem pályafutásodat, természetesen akkor is, mikor fitnesz világbajnoki címet szereztél. Kevesen tudják, hogy visszautasítottad a felkérést, hogy szerepelj a Baywatch sorozatban a szexi, piros fürdőruhás vízi mentős lányok közt. Nem bántad meg a döntést, hogy visszafordultál egyenest Hollywood kapujából?

Egyáltalán nem. Mindig csak azt vállaltam, ami én vagyok. Nem tudtam volna azonosulni azzal a szereppel, ahol önfeledten, egy szál iciri-piciri fürdőruhában szaladgálnak a lányok a tengerparton. Szeretek valami többet tudni a feladatok mögött, ez a sport, az életmód, vagy az emberekkel való foglalkozás. Ezek engem jobban érdekelnek. Egyébként nem hiszem, hogy ügyes lettem volna benne, azon kívül, hogy el tudok szaladni A-ból B pontba. Nem vagyok színész típus.

Aztán jött a curling, a sportág, amiről szerintem az ország nagy része – velem együtt – miattad hallott először. Miért pont ezt a „rétegsportot” érezted közel magadhoz?

curling.jpgA curling megfogott, mint egy szerelem. Felnőtt kori szerelem. Teljesen más volt, mint a fitnesz meg az RG, itt nyakig beöltözve, csapatban sportolhattam. A sportrésze azért ugyanaz, tehát ugyanúgy küzdeni kellett, készülni éveken át, hogy az ember egyre jobb legyen. Nagyon megszerettem. Ha lenne egy olyan életem, ami megduplázná az időmet, biztosan folytatnám a curlinget, de most kisbaba és kisgyerek mellett nem lehet. Pedig igazán szeretem! Hozzá kell tenni, mindig nagyon szerettem azt a sportot, amit űztem. Csodálatos, hogy megadatott, hiszen válogatottként, három sportágban is képviselhettem Magyarországot. Mindegyik korszakomra szívesen emlékszem vissza. Ugyanúgy RG-vel kezdeném most is, Pannát is erre vittem le először. A fitnesz a sportos éveim legjobb és talán legnőiesebb folytatása volt, és pont akkor jött be Magyarországra. Kevés információ állt rendelkezésemre, minden ezzel kapcsolatos tudnivalót nekem kellett összegyűjtenem.

Mondtad, hogy Panna lányod Irénke nénihez jár edzésre. Szeretnéd, ha belőle is versenyző lenne?

obertauer_n.JPGNem az a kérdés, hogy én mit szeretnék, vagy mit nem, hanem az ő kis személyisége mit hordoz magában. Alapjában véve a lehetőséget akarom megadni a gyerekeimnek, ezért viszem őket szorgalmasan mindenhova. Pannát már elvittem öttusázni, lovagolni, úszni, RG-re és gimnasztikára. Hogy mi marad, mit szeret meg igazán, az majd rajta múlik. Nem egy versenysportoló alkat, sokkal verbálisabb kislány. Mégis fontos számomra, hogy már ilyen fiatal korban fejlődjön a koordinációja, ami a tanulási képességeit is egyre magasabb szintre emeli. Emlékszem, engem nem lehetett volna elvonszolni az edzőteremből. A szüleimmel soha nem volt olyan vitám, hogy ne menjünk, annyira szerettem, hogy az lett volna küzdelem, hogy ne csináljam. Ha valaki élsportra termett, akkor azt a szülő pontosan érzi. Nem hiszek abban, hogy a gyereket folyamatosan, egy életen át lökdösni kell. Hogy pontosan lássuk, ami benne van, meg azt is, mit szeretne csinálni, meg kell őt ismerni, ami a legnehezebb folyamat. Ne a könnyebb ellenállás irányába menjünk, azért adjuk meg a lehetőségeket és vigyük le a gyereket edzésre, de ha azt a sportot nem érzi sajátjának, válasszunk másik mozgásformát. Nem szeretném, ha Panna azt érezné, követnie kell engem vagy versengenie kell velem – dehogyis! Azt szeretném, hogy a személyiségéből a legjobbat és a legtöbbet hozzuk ki. Ugyanígy van a picivel is. Komoly feladatot ad nekem, hogy Flóra teljesen más személyiség, és még mindig tanulom. Minden, amit eddig megtanultam az anyaságról, az most kuka – kezdhetem elölről. Máshogy reagál, viselkedik, máshogy él meg dolgokat. Nála látom, hogy mozgásra termett. Panna ugyan nagyon ügyes, szépen mozog, mégis úgy gondolom, neki nem ez lesz az útja. Flóránál most egyéves még sokat nem lehet látni, de az már kiderült, nagyon érdekli a mozgás. Az okozza neki a legnagyobb örömöt, ha megtesz egy lépést. Mozgás terén hasonlít rám, de majd meglátjuk.

RSG versenyzőként nagyon fontos volt számunkra a megfelelő testsúly, főleg a versenyidőszakban. Maradt a mérleg központi szerepe az életedben? Talán ehhez van köze, hogy elvállaltad egy életmóddal, helyes táplálkozással kapcsolatos televíziós műsor vezetését vagy, hogy kidolgoztad a Súlykontroll Programot?

Mindenképp egy tanulási folyamatot indított el nálam. Éveken át próbáltam elsajátítani, hogyan lehet lefogyni, hogy tudom magam rávenni, hogy keveset egyek, folyton kontrolláljam az étkezésemet, hogy ez fókuszpont legyen az életemben. A legfontosabb mégsem a fogyás, hanem hogy mindez az egészségünket támogatva történjen. Ez egy életre szóló, hatalmas kihívás. Ma már úgy gondolom, hogy a fogyókúra önmagában nem lehet egészséges, csak az életmódváltozás hozhat maradandó eredményt. Örülök, hogy a tornász éveimben megtapasztaltam, de nem ezt az utat szeretném választani. Ehhez képest nagy enyhülés volt számomra a fitnesz, ahol azt mondták, bizonyos ételeket lehet enni, de csak azokat lehet, viszont azokból annyit, amennyit akarok. Ez könnyű volt az RG fogyókúrája után. Tudtam háromféle ételből enni, és annyit, amennyit akartam! Nekem ez nagy csoda volt, épp ezért sokkal könnyebben is ment. Utána az kezdett el érdekelni, hogy mi egészséges. Oké, hogy elérem a versenyformát, de hogy tudok egy életen át spontán csinos maradni, nemcsak egy-egy versenyre, szituációra stb. felkészülni. Megint legalább tíz év volt, amíg kísérleteztem akkor jelent meg a programom. Tehát az RG-nek ez a súlyra fókuszálása indította el bennem a folyamatot.

Ha a programodból három dolgot kellene kiemelni, melyek lennének azok?

beres.jpgAlapjában véve az, hogy egyensúlyt érdemes tartani. Tehát nem kúra, hanem egyensúly! Ebbe szinte minden belefér, csak meg kell figyelni, milyen gyakorisággal eszünk meg adott ételeket, akár azokat, amiket nagyon szeretünk. Még kiemelném, hogy van benne egy kompenzációs rendszer: mi van akkor, ha nem sikerül? Akkor mit tegyünk? Sok diéta ott áll meg, hogy ha véletlenül elrontjuk, úgy érezzük, na, most már mindegy, eszünk ezt-azt, majd úgyis újrakezdjük. Ezt próbáltam kiküszöbölni. Egyébként a honlapomon ingyenesen letölthető a program (http://www.beresalexandra.hu/sulykontroll_program_bemutatasa), vagy annak rövidített változata, ha valaki nem akar olyan sokat olvasgatni róla. Tehát minden segítség adott, csak el kell kezdeni! Nekem az is fontos, hogy ezek az infók bárki számára elérhetőek és főleg, közérthetőek legyenek. Ami a műsorokat illeti, azokban is azt vállalom, amiben hiszek. Mindig ugyanolyan vagyok, ugyanazt mondom, nem játszom szerepeket. Fontos, hogy eljussanak az emberekhez az információk, az impulzusok. Sokszor egy televízió műsoron keresztül jobban át lehet adni a tudást. Ilyenkor azokat mondom el, amik a programomban is szerepelnek. Próbálok emberközpontúan hozzáállni a kérdéshez, szóval nem annyira szigorúan, hogy azért lehessen követni, az emberek ne akarjanak kitörni belőle. Arra törekszem, hogy megmutassam, ebben a rohanó világban, hogyan lehet ezeket az elveket megvalósítani. (fotó: Blikk)

Sikeres üzletasszony, családanya és aktív sportoló vagy. Hogyan lehet ennyi területen jól teljesíteni egyszerre? Hogy bírod?

Talán a sportnak köszönhető. Szigorú rendszer szerint élek. Jelenpillanatban a család a legfontosabb, mégis több munkahelyen dolgozom most is, és próbálok mindenhol megfelelni. Ez úgy lehetséges, hogy például még az autóban töltött időmet is beosztom: általában ilyenkor készítenek velem interjút, vagy beszélek meg fontos dolgokat a munkatársakkal. Amikor a gyerekeimmel vagyok, leteszem a telefonomat. Nem szeretném, hogy úgy rajzoljanak le, hogy telefon van a fülemen. Lehalkítom, leteszem, nem foglalkozom vele – azonban amikor alszanak, kihasználok minden percet. Ritkábban jut időm mozifilmet nézni, hiszen ilyenkor hozom be a napi lemaradást, hogy ne tőlük vegyem el az időt. Az egyik kulcs a beosztás, a másik talán az, hogy csak olyan dolgokat vállalok el, amiben nemcsak hiszek, de amit igazán szeretek is ezért szívesen kelek fel és dolgozom nap mint nap. Teljesen letisztítottam az életemet. Ebben egyébként a nagyobbik lányom sokat segített, mert amikor megszületett, kezdtem el megtanulni nemet mondani. Azelőtt képtelen voltam, mindent, amit csak tudtam, elvállaltam. Mióta megszületett, állandóan azt kérdezem magamtól, hogy ezt az időt elvenném-e tőle, és legtöbbször az a válasz, hogy nem. Megtanultam nemet mondani. Nehéz, de azért mostanra már telítődtem annyira, hogy ki tudjam mondani. Ez is hozzásegít ahhoz, hogy menjenek a dolgok. Nem csapongok, évek óta ugyanazokkal az emberekkel dolgozom ugyanazokon a munkahelyeken. Nem abban gondolkodom, hogy egyik évben ezt csinálom, a másikban azt. Hiszem, hogy ha valaki sok évet eltölt egy munkában, akkor abban előbb-utóbb tapasztalt lesz, egyre ügyesebb lesz, és jobban fog teljesíteni. Mindenkivel – hacsak nem csinál valami nagy emberi hibát együtt lehet dolgozni. A munkatársaimat sem cserélgetem. Ameddig működnek a dolgok, ragaszkodom azokhoz, akikkel együtt vagyok. Sok mindenen múlik, hogy sikeres legyél, de alapjában véve tenni kell érte. Nem várni, tenni! Ha valami nem működik, akkor még többet kell tenni.

Két kisgyermek édesanyjaként változott az egészséges életmódhoz való viszonyod? A családod megfogadja tanácsaidat?

Változott: enyhültem. Kenyeret meg krumplit nem láttam az asztalomon az elmúlt tíz évben. Amióta megszülettek a gyerekeim, készítek ilyen jellegű ételeket is. Máshogy vásárolok, de alapjában véve sokat nem változtattam csak kicsit enyhültem. A gyerekeknek az a bázis, ami otthon van. Egészséges ételek, semmi édesség, de ha elmegyünk bárhova, mondjuk egy kávézóba nyaraláskor, azt választanak, amit akarnak. Meg is szoktam kérdezni, hogy kérnek-e süteményt. Nem szeretnék tiltani tőlük semmit. Nem ez a lényeg, hanem amit megszoknak. A mindennapjaik része az egészséges életmód legyen.

Mi foglalkoztat legjobban szakmailag? Hallottam, hogy mostanában sokat futsz. Esetleg tervezed, hogy újabb sportágat hódítasz meg?

Nem, azt nem tervezem (nevet). Most a gyerekeim érdekelnek – ez valószínűleg minden kisgyermekes édesanyánál így van. Ők azok, akik újdonságot jelentenek, viszont minden régi elfoglaltság megmaradt, amiket említettem. A terveimről inkább akkor beszélek, amikor már valami látszik belőlük. Vannak dolgok, amiket még szeretnék megvalósítani, például a továbbtanulás. A doktorimat, a PhD-t még nem fejeztem be. A téma: a mozgás, a táplálkozás és a testtudat, testkép kialakítása, ebben vagyok már benne egy ideje. Az utóbbi hat évben nem voltam ezen a téren túl aktív, de érzem, jön az életemben egy olyan szakasz, amikor ezt is meg fogom csinálni.

Megjelent: Sikeres Nők, 2016. február, XIX. évf. 208. szám

(Fotó: Barna Krisztián)

A bejegyzés trackback címe:

https://mylittlewalhalla.blog.hu/api/trackback/id/tr288448182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.