Kiss Annamária

MY LITTLE WALHALLA

"MINDENNEK ÚGY KELLETT LENNIE, AHOGYAN LETT"

Interjú Kamarás Ivánnal

2018. január 30. - Kissancsa

Kamarás Ivánnal először találkozom személyesen, a való életben legalább olyan jóképű, jó kiállású, ahogyan filmekben és más szerepeiben megszokhattam. Beszélgetésünkből az is kiderül, Iván tudatos, felelősségteljes, családcentrikus, érzékeny és – ugyan ki gondolná – félénk férfi.   

kamaras_ivan_foto_csaszar_balint.jpgOlvastam valahol, hogy gátlásos fiú voltál, aki majdnem rockzenész lett, de közbeszólt anyukád. Anyai szigor volt otthon? Ami nem lenne meglepő, hiszen édesanyád Uhrik Teodóra Kossuth- és Liszt-díjas táncművész, balettpedagógus és tudjuk, a balettvilág szigorú.

Színésznek készültem, a rockzene is vonzott. Zenélni kezdtem egy iskolai zenekarban, közben jártam színjátszókörbe, de nem volt kérdés, hogy a Színművészetire jelentkezem. A zene a mai napig része az életemnek, a Vígszínházban sok zenés darabban játszottam, az Idegenek az éjszakában című szving-dzsessz koncertünkkel pedig lassan bejárjuk az egész országot. Félig-meddig a színházban nőttem fel, hároméves koromtól jelen voltam próbákon, hurcoltak ide-oda, öltözőkben, kulisszákban ténferegtem – korán megfertőzött a színházi élet. Egy percig sem volt kérdés, milyen jövő felé visz az utam, amikor színész lettem, úgy mentem a színházba, mintha hazajárnék. Szüleim biztos szakmai hátteret adtak véleményformálásukkal, kritikai érzékükkel, a hihetetlen művészi vénájukkal. Nagyon odafigyeltek rám, talán kicsit túlzásba is vitték a gondoskodást. De szigorúak is voltak, a két fiamon látom, mennyire: amint anyámék szigorúságával lépnék föl, egyből tiltakoznak, mondják, hogy „azért, mert téged szigorúan neveltek, még nem biztos, hogy minket is így kell.” Örülök, hogy a szüleim fegyelmezetté tettek, és megtanítottak a munka tiszteletére.

Meddig tartott a gátlásosságod, mikor és hogyan kezdődött, hogy a csajok bomlani kezdtek utánad? Vagy mindig is bomlottak?

Tinédzserkoromban nem mertem odamenni a lányokhoz, félszeg voltam. Nemcsak a csajozásban, mindenféle emberi kapcsolatomban, pályám elején még a színpadon is. Kitörni vágyás, ugyanakkor mértékletesség is van bennem. Alapvetően kerülöm a kényelmetlen helyzeteket, extrovertált műfaj a miénk, hatással van a gátlásosságunkra, félénkségünkre. Egyfajta terápia. Fejlődik a kommunikációnk. Bármiben jó lehetsz, ha eleget gyakorolod.

kamaras_ivan_edesanyjaval.jpgFiatalabb korodban drámát, novellát és verset írtál. Nem véletlen, hogy később egy hiánypótló műsorsorozatot csináltál Moblivers címmel.

Az M1-en ment, a Radnóti-emlékév apropóján készült, Seres Tamás rendezésében. Ötven Radnóti és ötven szabadon választott verset gyűjtöttünk össze, színészek mondták el mind a százat. Később csináltam a Vers M-et, mindegyik részt mobiltelefonnal vettem fel, még a korabeli technikával, nem HD-vel vagy 4K-val. Különböző szakmákból kértem föl szavalókat, a taxistól kezdve a vízvezeték szerelőn át Bárándy György ügyvédig. Horváth Charlie, Somló Tamás szintén szavaltak, azok szerepeltek, akikkel valamilyen kapcsolatom volt abban az időben. A taxis Cocteau-verset szavalt, a szeniorvilágbajnok díjbirkózó mindenes vízvezetéket szerelve mondta el a Még nyílnak a völgyben a kerti virágokat. Volt, aki karate formagyakorlatot mutatott be, miközben József Attilától mondott, és olyan is, aki Petőfi verse közben téglát tört. Egy vécésnénit is kameravégre kaptam János Vitéz részletekkel – furcsa műsor volt (nevet).

Sármos macsó hírében állsz, és ezt közösségi életed is alátámasztja. Profin kezeled a Facebookot, rajongók sokasága vesz körül a cybertérben is. Hogy indultál el az úton: barátaid, kollégáid biztattak, vagy egy ügynökség javaslatára vetetted bele magad a közösségi médiás szereplésbe?

2008-ban Anger Zsolt rakott föl a Facebookra, mikor a Figaro házasságát játszottuk a Vígszínházban. Anyámtól nem sokkal korábban kaptam egy laptopot, hogy bárhonnan tudjuk tartani a kapcsolatot – innentől datálódik a cyber életem. Menedzseremmel, Stern Évával való munkám is meghatározta az új irányvonalat, amit immár húsz éve konzekvensen követünk. De a sármos macsó, ahogy te fogalmazol, nem hangsúlyos, a humorra és az aktuális munkáimra fókuszálok.

kamaras_ivan_sport.jpgA médiában gyakran népszerűsíted a sportos, egészséges életmódot. Te magad is aktív életet élsz: jógázol, úszol. „Minden mentesen” táplálkozol, bioleveket iszol stb. Hogy jött az egészségtudatosság?

A sport szerves része az életemnek, ha kevés az időm, napi húsz percet jógázom otthon, ha belefér, elmegyek úszni. Két kilométereket szoktam leúszni. Gyógytornázom, hogy karbantartsam magam, és hogy a vázizmaimat megerősítsem. Két és fél éve derült ki, hogy laktóz- és gluténérzékeny vagyok. Amikor mondta az orvos, hogy életem végéig fog tartani, bepánikoltam, hogy mit fogok ezek után enni. Nagy volt a kontraszt a korábbi étkezésem között, el sem tudtam képzelni, hogyan fogom tudni beilleszteni a diétát az életembe. Meglepően hamar ráálltam a megfelelő étkezésre, és amióta tudatosan táplálkozom, kerekebb az élet. Húszévesen tombolunk – ami a csövön kifér –, nem foglalkozunk feltétlenül az egészségünkkel, hacsak valami erős hatás nem ér. Művészvilágban nőttem fel, a főiskolán láncdohányosok voltunk az osztálytársaimmal, hat-nyolc kávét ittunk egy nap. Ma már egészségtudatos hedonista vagyok, finom, de tápláló, jó ételeket és italokat viszek be a szervezetembe. A zöldség- és gyümölcslevek ivása a mindennapjaim része, már tíz éve fogyasztom a Dr. Steinberger termékeket, a márkának immár négy éve nagykövete is vagyok. A táncosoknak, színészeknek, akik a testükből élnek, a testükkel dolgoznak, a jó kondíció és megfelelő forma alapkérdés. Az idő előrehaladtával egyre jobban igyekszünk megőrizni egészségünket, gyakrabban nézünk tükörbe, és próbáljuk megtartani a formánkat, vonásainkat – közhely, de idővel tényleg olyan arcot kapunk, amilyent megérdemlünk. Tudatosan fordítok időt a mindennapokban az egészséges életmódra. Igényességet jelent, ha egészségtudatosan élsz, tested-lelked meghálálja a gondoskodást.

kamaras_ivan_szinesz.jpgPletykaoldalakon nem igazán látni téged, nem magánéleti botrányokból élsz.  

Hiszek a munkámban, nagyon szeretem csinálni. Nem kívánok a bulvárlapokból folyni, de az ismertségemnek jó oldala, hogy ha egy ügy mellé odaállok, annak súlya van. Olyan ügyeket választok, amelyek számomra is lényegesek, olyan partnerekkel dolgozom, akiknek törekvései egyeznek életstílusommal, vagy azzal, amilyen életmód felé törekszem. Ehhez alapvető a hitelesség.

Vígszínház-beli, illetve Pesti Színházbeli sikeres pályádat – többek közt Shakespeare, Csehov, Goldoni, Kleist darabjaiban játszottál – adtad fel a filmes karrier érdekében. Ráadásul 2009 óta Los Angeles és Budapest között ingázol. Megérte?

Nem adtam fel a színházat, csupán nem vagyok állandó tagságban a Vígszínházban. Kizárólag filmes karrierről sincs szó, hiszen sokféle színészi munkát csinálok. Például a korábban említett Idegenek az éjszakában című koncerttel idén áprilisban egykori anyaszínházamban, a Pesti Színházban is felléptünk. Amikor kikacsintottam Amerikába, itthon a filmszakma leszálló ágban volt, nem találtam annyi lehetőséget, mint most. Idén nyáron hat hazai produkcióban forgattam.

kamaras_ivan_gitar.jpgAz Idegenek az éjszakában elnevezésű koncerteden Sinatra és kortársai dalait adod elő. Két éve a New York Kávéházban én is láttalak, amint gitárral kísérve magad énekled a Rainbow című slágert – jól áll neked a szvingkorszak eleganciája. Mi a terved a projekttel?

Három formátumban létezik ez a produkció. Van egy zenekaros forma, ahol az Idegenek az Éjszakában Band kísér, egy szólógitárossal kiegészülve, illetve én is gitározom és persze éneklek. Van egy trió verzió, ahol két gitár egy zongora és ének felállásban játszunk, a harmadik változat pedig a két gitár és ének. A duófelállással felléptünk már öt-hatezer néző előtt, de kis klubkoncerten is. A zenekaros formáció nagyobb térben hangzik jól, a Budapesti Nyári Fesztiválon debütáltunk vele. A New York Kávéházban még a koncertsorozat előtt énekeltem, ennek már két és féléve, és szörnyen izgultam. A puding próbája volt, ahogy kiálltam egy szál gitárral. Rá kellett jönnöm, édeskevés, amit tudok, el kell kezdeni kőkeményen gyakorolni (nevet). Óriási élmény volt fellépni a különleges akusztikájú debreceni Református Nagytemplomban is, ahol adventi koncertet adtunk, de játszottunk nagy fesztiválokon, csodás szabadtéri színpadokon. A számok között saját történeteket, anekdotákat mesélek stand-up jelleggel, nem feltétlenül az előadókról, hanem arról, mit jelentenek nekem az előadott nóták, hol kapcsolódnak az életemhez. Kötetlen a légkör, de meg kell küzdeni a közönség figyelméért, főleg az idősebb korosztályért, hiszen ez az ő múltjuk, természetes, hogy elvárásokkal telve érkeznek. A következő koncertünk Győrben lesz, aztán rákanyarodunk a karácsonyi-szilveszteri időszakra, amikor még különlegesebb „jelentést” kapnak ezek a dalok. A My Way, a Fly Me To The Moon és a többi világsláger különösen kedvelt ebben az időszakban, hiszen valódi léleksimogatók.

kamaras_ivan_fiaival.jpgHa most visszamehetnél az időben, és találkozhatnál tinédzserkori önmagaddal, milyen tanácsot, útbaigazítást adnál neki?

Ugyanazt mondanám, mint amit a gyerekeimnek szoktam: vigyázzanak magukra. Mindennek úgy kellett lennie, ahogyan lett. Talán egy-két helyzetben másképp viselkednék. David Bowie mondta, hogy a kor olyan embert farag belőlünk előbb-utóbb, mint amilyeneknek mindig is lennünk kellett volna. Anyámmal rendszeresen beszélgetünk arról, miféle bölcsességet ad a kor, milyen irányba változik az ember. A régen nagy jelentőséggel bíró problémák elhalványulnak, relativizálódnak, újabbak jönnek a helyükre. Ahogy korban megyek előre, úgy érzem, színesebb az életem, a személyiségem is sokat gazdagodott. Bár lehet, hogy csak homályba vesznek az emlékek (kaján mosoly). A gyermeki lelkesedésem, a pozitivizmusom viszont megvan és arra törekszem, hogy meg is maradjon.

Az interjú eredetileg a Sikeres Nők 2017. októberi számában jelent meg.

(Fotók, a megjelenés sorrendjében: Kamarás Iván, Ridikül, nlcafe, Filmtekercs, kulturjunkie, 24.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://mylittlewalhalla.blog.hu/api/trackback/id/tr4513618284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.