Kiss Annamária

MY LITTLE WALHALLA

TRAVEL BLOG: A golfőrültek szigete

Golfozás Mauritius-on

2018. december 10. - Kissancsa

Hova menjünk üdülni, ha meleg éghajlatra vágyunk, és egy úttal kedvenc golfszenvedélyünknek is hódolnánk? Egyre többen vágnák rá, hogy Mauritius-on a helyünk. És tényleg: a golf a sziget legnépszerűbb sportágává vált, ráadásul érdekes látnivalókat kínál.

Mauritius volt a harmadik ország a világon – Nagy-Britannia és India után –, ahol beindult golfélet, a gyarmati lét hozadékaként. Az első golfklubot a Királyi Haditengerészet számára nyitották meg 1902-ben, a földteke egyik legrégibb klubja a Mauritius Gymkhana Golf Club.

Kattints, ha elutaznál Mauritius-ra, vagy kíváncsi vagy a folytatásra! 

(Fotó: Tourism- Mauritius)

TRAVEL BLOG: ¡Hola, Mallorca!

Nyaralás Magalufban

Irány Mallorca! Charter-gépünk késve indul, kárpótol, hogy olcsón vettünk rá jegyet. Rövidebb az utazás, mint gondoltam; a két és fél óra gyorsan elrepül, gyors a repülőnk, nyolcszázzal hasítjuk az eget. Hip-hop a hatalmas reptéren vagyunk, bele sem gondolok, mekkora idegenforgalma lehet a kis baleári-szigetnek, ami egyébként a legnagyobb a baleáriak közül.

Minden flottul megy a kitelepített idegenvezetővel, félóra transzfer buszozás, és máris kitesznek a szállodánál. Lifttel suhanunk a legtetejére. Na jó, nem egy felhőkarcolós magasságot és high-tech szerkezetet kell elképzelni, ám a szobából elénk táruló panoráma egy hiper-szuper metropoliszban sem lenne szemet gyönyörködtetőbb. A majdnem telihold pont úgy világítja meg az előttünk végtelenbe nyúló tengert, mint a filmekben, csak élőben még sokkal jobb. Pár percig elmerülünk a látványban, korgó hassal, a lekésett vacsora illúziójával indulunk neki a városnak, hajnali fél egykor.

Teszünk két lépést a kaputól, és a magalufi forgatag beszippant. Mintha láthatatlan kezek megpördítettek volna, sodródunk a fiatalok színes tömegével. A következő sarkon észre sem vesszük, máris egy bár teraszának utca felé fordított székein ülünk, szemben neoncégérek hirdetik a felnőtt szolgáltatások garmadáját, ledér lányokkal a placcon. Pincérnő penderül elénk, magyarul köszönt a „mindig vidám és ragyogó városkában” – meg sem lepődünk. A számomra örökké a welcome drinket jelentő gin-tonicot kérjük, és útbaigazítást, hol tudnánk ilyenkor vacsorát kapni. Minden ötödik hely egy kebabos, és talán annyira farkaséhes vagyok, vagy tényleg a környék legjobb gyros-át esszük a két utcával arrébb lévő töröknél, de ízét még most is érzem.

Reggel cicamosdással kezdjük hat napig tartó új rutinunkat, hogy gyorsan lemehessünk a kontinentális reggeliért – mondhatnánk, ez így papírforma, de nem az, legalábbis nem ilyen kilátással. A szálloda étkezőrésszé alakított terasza a plázs fölé magasodik, a teljes tengerpartot hiba nélkül látni innen is. Ébredezik a környék, hajladoznak a pálmafák, sült szalonna illata tölti be a már kilenckor is kellemesen meleg léget – nem lehet ettől nem hátra dőlni, és kényelmesen a narancslébe szürcsölni.

A főváros, Palma de Mallorca csak 18 km innen, kecsegtetők a fakultatív programok is (pl. szigettúra a csodás Valldemossa érintésével, fürdőzési lehetőséggel, kirándulás a Sárkánybarlangba vagy a Formentor-félszigethez, varázslatos este Son Amarban, élményfürdőzés az Aqualandban), azonban passzív pihenésre vágyunk – a szokásos, szinte semmittevős plázs-életre –, inkább nem ficánkolunk.

(...)

A teljes cikket itt

és itt, az Exkluzív Utazás oldalán találod.

(Saját fotó)

Bergman a Nemzetiben

A Szenvedély ősbemutatója a Nemzeti Színházban

Ingmar Bergman Szenvedély című filmjéből a világon most először készült színházi előadás, az ősbemutatót a Nemzeti Színházban tartották. A (talán nem teljesen) gyanútlan törzsközönség kissé „ikeás” mámorú értelmiségi-szerelmes drámán rágódhat, egy hosszú felvonásban.

A svéd rendező élete nagy része egy csendes, kopár, megtépázott kis szigeten, Farö-n telt, itt játszódik a darab is. Nem a helyszín az egyetlen életrajzi elem, Bergman szerelmi élete viharos – s ki tudja, mennyire vontatott – volt, legalábbis erre lehet következtetni a férj-feleség-kapcsolatot agymenésig analizáló, skandináv rit(m)usú, hosszúra nyújtott, ijesztően őszinte párbeszédekkel teli filmjeiből.

Más utakon jár a párjuk elvesztésétől sérült, megfáradt Anna és Andreas felszabadító egymásra találásának és sorsszerű különválásának története. Anna állapota rosszabb, mert az autóbalesetben nemcsak férjét, hanem kisfiát is elvesztette, nem is tudott talpra állni – a szó szoros értelmében lesántult. Azonban az új szerelem legszebb időszakában, egy műtét után meggyógyul, és csak táncol és táncol. A szenvelgést fokozza, hogy egy tipródó, gyermektelen, hazugságokba menekülő házaspár, Eva és Elis is szerepelnek. A drámai csúcspontokat háziállatokkal szembeni kegyetlenkedések élezik ki, ráadásul a közhangulat – ártatlanként megvádolva – egy jóravaló ember, Johan ellen fordul. „Átjön az üzenet”: mindenki magányos, „mindenki sziget”.

(...)

A cikk eredetileg a Librarius-on jelent meg, a teljes szöveg is itt található.

(Fotó: Nemzeti Színház)

Laci, Anti, antiszemétizmus

Lefitymálva a Gólem Színházban

A Budapesten játszó független zsidó színház, a Gólem előadása, Vinnai András Lefitymálva című darabja Borgula András rendezésében. Szórakozva tanulsz, nevetve vigadsz.

A Jurányi Inkubátorház fogadta be a társulatot, mint más hátrányos helyzetű, progresszív, formabontó kezdeményezést, legyen az képzőművészet, romákat segítő alapítvány vagy előadóművészet. Belépek: csupa fiatal, sietnek a dolgukra, egyikük futtában elmagyarázza, kövessem a sárga csíkot, ugyanis a házban minden társasághoz/ társulathoz egy bizonyos színű csík vezet. Színkavalkád, vidámság, külföldi irodaházakban láttam ilyet.

Érkezési sorrendben villámgyorsan foglaljuk el a helyeket, ki lehetne akasztani a „megtelt” táblát a bejárathoz. Két vitatkozó férfi hangját hallani, nagy svunggal érkeznek: gázóra leolvasók. Az egyik, Anti (Bánki Gergely) nagyon éhes, barátja, Laci (Schmied Zoltán) nemzetek gyorséttermi konyháját ajánlgatja – hiába, mert a kínaiakkal ez a baj, a törökökkel meg az, belekeverednek valahogy a cigányok is, végül a zsidók, és kész az össznépi előítélet. Egy bérház kapuja előtt tipródnak, becsöngessenek-e, mert a névtáblán zsidó vezetéknév szerepel, ők meg hogy jönnek ahhoz, hogy a név nyilván sokat szenvedett tulajdonosánál leolvassák a gázt. Konyha, benne férj-feleség (Nagy Mari és Tamási Zoltán) perlekedik a sólet felett. A gázosok időközben mégiscsak csengetnek, éhesen és félénken betámolyognak, hogy kezdetét vegye a darab legmulatságosabb jelenete, melyben kiderül, a férj karján lévő tetoválás nem rabszám, hanem gázóraállás, továbbá, hogy a zsidó téma viccesebb, mint hinnénk. Mindehhez jól passzol a két főszereplő megfelelően adagolt és pontosan előadott abszurd játéka. A következő színben helyes, decens műsorvezető nővel (Huzella Júlia) talk show a zsidóságról, hozzá humoros(nak szánt, elég erőltetett) bejátszás az utca emberével: mi is a vélemény a zsidókról. Legjobb az egészben, hogy az „antiszemétizmus” szón minden további nélkül mosolygunk. Tudunk rajta mosolyogni. Azon szintén, hogy a nézők közül antiszemita önként jelentkezőt várnak a színpadra egy kísérlethez, és Anti vállalja. Egy zsidó értelmiségi fejéhez kell vágnia, hogy „maga egy kedves zsidó”, fordítva pedig az értelmiséginek magára: “én egy szemét zsidó vagyok”. Többedszerre sem jön a szájukra, a csalódott műsorvezető kivetkőzik magából, mindnyájuk fejét káromkodva leordítja. Ez is vicces, fura mód. Erről jut eszembe a kedvenc mondatom a darabból: „Észrevetted, hogy a „zsidó” szót mindig mindenki halkabban mondja?” – Tényleg! Halkabban mondjuk!

(...)

A cikk eredetileg a Librarius-on jelent meg, a folytatás is itt található.

Ha a pápát Johannának hívnák

A pápanő ősbemutatója a József Attila Színházban

Milyen lenne, ha a keresztény világ legnagyobb méltóságának egy nőt választanának? Johanna rögös útját a pápai trón elfoglalásáig, és annak személyes következményeit meséli el Donna W. Cross világhírű regénye, A pápanő (Die Päpstin), melyet Dennis Martin musical-feldolgozásában mutatott be Magyarországon először a József Attila Színház.  

814-et írunk, ami Róma fennhatósága alatt lévő a Frank Birodalom kezdetét jelzi. Lothar császár aláveti magát a pápának, így legalizálva a Karoling-dinasztiát, mely nem vérségi alapon követi a Merovingokat, cserébe a császári haderő megvédelmezi a pápaságot a normannok támadásaival szemben. Tanúi vagyunk a már gyerekként is kimagaslóan okos Johanna kitörésének az autoriter, Ingelheim város egyházi vezetőjeként tisztelt apja uralta miliőből, ahol egy nőnek semmi esélye, ha tovább akar tanulni, főként, ha papi pályára készülne. A schola palatina a mintaképe a birodalomban mindenfelé létrejövő székesegyházi és kolostori iskoláknak. Az egyik leghíresebb a bencés rend által alapított fuldai iskola, ide kerül Johanna, testvérének, Johannesnek adva ki magát, ahol mentora, Aeskulapius egyengeti útját. Azonban hamarosan veszélybe kerül inkognitója, kénytelen Rómába menekülni. Lépdel előre az egyházi ranglétrán – még mindig fiúnak tettetve magát –, közben szembekerül a dilemmával: hivatása vagy magánélete a fontosabb. Merész döntése nehézségek sorozatát indítja el. A női egyenjogúság, különösen a női karrier kérdése igen aktuálissá teszi a darabot.

Csonka Dóra Johannája céltudatos, bátor és kemény, túlzottan is erősnek mutatja magát. Csak szerelmével, a kezdetben őt gyámsága alá vevő Geroldot-va gyengül el kissé, de együttes jeleneteikben is ura a helyzetnek. Hogy kettejük között mellérendelt a viszony – dacára annak, hogy akkoriban a nők alárendelt helyzetben voltak a férfiakhoz képest – többek közt Johannának e számonkérő mondatán látszik: „Miért csak most jöttél el hozzám?” Itt múltat és jelent párhuzamba állít a darab, és a két egymástól távoli időszakot a nemek közötti töretlen megkülönböztetés köti össze, hozza egy szintre.

(...)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a folytatás is itt található.

(Fotó: József Attila Színház, Facebook)

Tapsoljunk kivilágos virradatig!

Csárdáskirálynő a Vidéki Színházak Fesztiválján

Ezt a darabot minden magyarnak (és osztráknak, nem magyarnak és nem osztráknak) látnia kell egyszer az életében! Felbuzoghat bennünk a magyarságtudat, mely immár az American Dreamhez hasonló, vidám szürrealizmus operettlépcsőjét is otthonosnak érzi. Mit nekünk a Grease, mikor a Csárdáskirálynő is van olyan jó! Különösen igaz ez a Vidéki Színházak Fesztiválján, Béres Attila rendezésében bemutatott kecskeméti Katona József Színház előadására.

A kecskemétiek munkáját Térey János is beválogatta a POSZT idei versenyprogramjába, az évad tíz legjobb produkciója közé. A magyar orfeum világa láthatóan igyekszik, hogy ne csak a műfaj kedvelői, hanem a szélesebb közönség is helyet és kedvet kapjon, ahogy hajdanán volt.

A jelenben, vagyis a színpadon megjelenített I. világháború korabeli Orfeum kedélyes hangulatú félhomályában elsőnek az ünnepelt primadonna, Sylvia (Dobó Enikő) magánszámára (Haj-hó…) tapsolunk. A dizőz Párizsba készül, hogy ott folytassa karrierjét, hazai rajongói nagy szomorúságára. Mind közül legszomorúbb a szerelme, Edvin (Orth Péter), akinek ráadásul trónörökösi rangjához mérten választott édesanyja, Cecília (Sáfár Mónika) menyasszonyt, az osztrák Stázi (Hajdú Melinda) személyében. A hercegi palotában a szerelmespár segítségére siet Bóni gróf (Szemenyei János) és az Orfeum lelke, egyben cselszövője és kerítője, Miska főpincér (Kőszegi Ákos), hogy még egyszer viszontlássák egymást a fiatalok, vígjátéki félreértések sorát indítva el. A helyzetkomikummal átszőtt cselekmény csöppet sem felhőtlen; minden szereplőnek van mit veszítenie egyénileg, a háború kitörése miatt kollektívan is. Egyébként a kiváló, bálozást lezáró, kissé morbidnak ható jelenetben Ferdinánd főherceg (Ferencz Bálint) valahogy úgy köszön el rezzenéstelen arccal a vendégektől, hogy most Szarajevóba kell utaznia, és nem biztos, hogy egyhamar újra találkoznak. És tudunk nevetni rajta!

(...)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a szöveg folytatása is itt olvasható.

(Fotó: Thália Színház)

TRAVEL BLOG: Mi van a kézipoggyászomban, ha hosszú repülőútra megyek?

Megosztom, melyek a legfontosabb cuccok, amiket magammal viszek a repülő fedélzetére, hogy minél kényelmesebb legyen az utazás nagyobb távolság megtételekor – ne feledjük, a gépen nincsenek üzletek!

1. A nem túl komfortos ülésen jó, ha van nálam nyakpárna, legjobb az emlékező habos változat. Csűröm-csavarom, tekerem-forgatom, a nyakamhoz téve pihentetőbb lesz az alvásom.

2. Hideg van a repülőn, jóleső érzés tokától bokáig könnyű, puha takaróba burkolódzni, alvás közben pláne.

3. A kényelem netovábbja a frottírzokni. Hat órát is meghaladó út esetén jobb megszabadulni a cipőtől, és zokniban szelni át a felhőket – ez ám királyság!

4. Viszek magammal magazint (pl. Glamour) és egy jó könyvet (aktuális kedvencem – mondjuk nem mai – az Álmodnak-e az androidok bárányokkal P. K. Dicktől, vagyis a Szárnyas fejvadász, könyvben), esetleg táblagépet, és persze mobilt (repülős üzemmódba kapcsolva), (többnyire) a kütyük töltőit sem felejtem otthon.

5. Bedobok a csomagba egy tollat, hátha jól jön, mint a múltkori egyiptomi vízumkitöltésnél.

6. Szemmaszkot is viszek, hogy zavartalanul álmodhassak. Lehet, hogy füldugó is kéne?

Ha kíváncsi vagy, még mi minden van nálam a repülőn, kattints a befejezésért.

(Fotó: Spydiy)

Ősbemutató ősfák alatt

Bonnie és Clyde a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Se túl hideg, se hőség, se szél és eső nincs a júliusi péntek estén, amikor a Budapesti Nyári Fesztivál keretében bemutatják – Magyarországon először – Bonnie és Clyde történetének musicalfeldolgozását a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Kellemes nyári program, még ha nem is számítunk happy endre.

Meglepő, hogy a musical 2011-es Broadway-beli bemutatója óta nálunk senki sem gondolt rá, hogy adaptálja a művet a hazai közönség számára. (Bár, ha utánanézünk, kiderül, hogy a New York-iak nem fogadták jól annak idején.) A darabra a Fesztivál igazgatója és művészeti vezetője, Bán Teodóra talált rá, alkalmas nyári produkció után kutatva. Hitte, hogy a megfelelő alkotói gárdával sikerre vihető.  

Az alapot a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés színész osztálya hallgatóinak hangja és színészi kvalitásai adják – és ami a képességeket illeti, nem is lehetett kétséges a kimenetel. A rendező, Harangi Mária ismerte Novák Eszter osztályát egy korábbi közös munka miatt, ezért is kérte fel őt Bán. Harangi vezetésével az alkotók alaposan átgondolva és továbbfűzve az eredeti művet, mélyre ásnak a szereplők lelkében. „Bővelkedünk hát a lélektani pillanatokban, miközben szerencsésen sikerül túllépnünk a gengszterromantikán, és a történet felvillant olyan sorsokat a páros körül – például a szülők, Clyde testvére és felesége vagy az őket üldöző rendőrök életét –, amelyek nagyon jó kapcsolódási lehetőséget jelentenek a mai nézőnek is”, mondta a napokban a Prae.hu-nak adott interjújában a rendező. A munkafolyamathoz később csatlakozott a kaposvári Csiky Gergely Színház is.

A sztorit tudhatjuk a híres filmből. A szerelmespár a nagy gazdasági világválság idején az Egyesült Államokban bankrablásokból, fosztogatásokból akar meggazdagodni, közben gyilkosságokat is elkövetnek – kilencet tulajdonítanak nekik, illetve bűnbandájuknak. Tagok voltak többek közt Buck, Clyde testvére és annak felesége, Blanche is. Valamennyiükre lecsap az igazságszolgáltatás: előbb Buck, majd a főszereplő páros a rendőri tűzerő következtében meghalnak (emlékezetes jelenet a pár garázsból való reménytelen autós kitörése), Blanche-t pedig börtönbüntetésre ítélik. A korabeli amerikai közvélemény romantizálta Bonnie-t és Clyde-ot, mint akiknek sikerült kiutat találni a szegénységből – az alkotók ennek magyarázatát is keresik a két felvonás alatt. „Nem egy végletesen átromantizált szerelmi szálat kapunk, hanem egészen közeli, intim jelenetekben boncolgatja az előadás a főszereplők lelkét, megmutatja történetük árnyoldalait, például azt, milyen nehéz volt olykor nem elhagyni a másikat”, így a rendező egy televíziós beszélgetésben.

(...)

A cikk eredetileg a Prae-n jelent meg, a szöveg folytatása is ott olvasható.

Fotó: Gergely Beatrix

TRAVEL BLOG: Tíz érdekesség, amit nem tudtál Mauritiusról

Nem közismert, Mauritiusról szóló érdekes tényeket mutatunk be, hátha van köztük számodra is új információ. Egyúttal talán sikerül kedvet csinálni az utazáshoz.

1. A nemrég kihalt Dodó madár nyomát csak ezen a szigeten lehet megtalálni. A madáralakúak osztályába tartozó dodógalamb röpképtelen volt, az emberiség által kipusztított állatfajok szimbólumává vált.

2. Itt található a gyönyörű geológiai látványosság, A hétszínű föld. Dűnés terület, ahol egybefolyik kék, sárga, piros, rózsaszín, lila, barna és zöld. A vulkáni működés során került felszínre a fém-oxidokkal színezett képződmény, az eső és szél lecsiszolta róla a kevésbé ellenálló rétegeket, így alakult ki a színes, ma már masszívan ellenálló felszín.

3. Mauritius volt az első hely, ahol fehér cukrot állítottak elő. Az ország gazdaságának egyik alapját azóta is a cukornádtermelés adja. A cukornád a helyi rumgyártás alapanyaga, közel tizenötféle rumot gyártanak. Érdemes még megkóstolni az arabica kávéjukat és speciális teájukat is.

4. Elsőként a portugál gyarmatosítók léptek a szigetre, 1500-ban, de az első telepesek brit tengerészek voltak, akik 1512-ben érkeztek.

5. Mauritius elnyerte „Az év golfdesztinációja Afrikában” díjat. Kilenc világszínvonalú golfpálya várja az idelátogatókat, közülük több nemzetközi versenynek is rendszeresen helyet ad.

Kattints, ha kíváncsi vagy a másik öt mauritiusi érdekes tényre, vagy egyből oda is utaznál, hogy meggyőződj személyesen a hely különlegességeiről.

(Fotó: trawell.in)

TRAVEL BLOG: Hurgadha májusban

Egyiptomi útinapló

 

hurgadha_steigenberger.jpgAz idei második charter járattal indulunk Egyiptomba, dugig a gép, negyedét egyenpólóba öltözött búvárok foglalják el, kicsattannak a rájuk váró vizes izgalmaktól – Hurgadha híres búvárparadicsom, ezt tudjuk. Az egyetlen üres hely pont mellettünk van, a titkunk, hogy folyosó mellé kérjük a jegyet, úgyis szinte mindenki az ablakhoz szeretne ülni (a folyosónál kényelmesebben lehet nyújtózkodni, és nem kell másokon átvergődni, ha a mosdó felé vennénk az irányt). Nem rémlik, hogy bérelt járatokon osztanának ételt-italt, itt most mégis ez a helyzet; arab vajas piskóta, guava lé, kávé, tea és ásványvíz gurulva érkeznek üléseinkhez – nem unatkozunk a jó háromórás úton. Könyv is van nálunk.

A sivatag látványa mindig elképeszt, a magasból pláne „látszik” a végtelen. A helyi repülőtér meglepően nagy és modern, a néhány évvel korábbi kezdetleges épület alig volt alkalmas fogadótér, indulásra várakozva csak a földre lehetett leülni. De a népszerű üdülőváros rohamtempóban halad a korral, leszállva a helyközi járatról, kongó óráscsarnokba toppanunk. Időbe telik, mire átvergődünk a szigorú ellenőrzéseken, a vízum kitöltésénél a tollvadászat okoz gondot – ma már alig hordunk maguknál írószerszámot. (Kivéve talán az írókat, vagy nem is tudom). Barátságos arab utazási referens fogad minket, és atyaian az egyik ötös számú transzfer buszhoz navigálja tanácstalan csoportunkat (bizonytalanok vagyunk a megfelelő busz kiválasztásában, mivel többet is az ötös számmal jelöltek, nem találjuk a logikát).

palmak.JPGSzállodánk első a sorban, a tovább utazók kissé irigyen nézik lekászálódásunk, amit borravalódömping követ: a csomagot leemelőnek, a sofőrnek és az utazási képviselőnek is adogatjuk az érméket. Öt perccel később kiderül, hogy elhamarkodtuk a jutalmazást, nem a megfelelő szállodánál vagyunk; ez itt az Steingenberger Aqua Magic, mi viszont a Steigenberger Al Dau Beach-be tartunk. Később megtudjuk, jó nekünk, hogy kétféle Steigenberger fekszik egymás mellett, mert a gyerekes családok mind a víziparkos helyre mennek, a mienk viszonylag nyugalmas lesz.

A melegből jólesik a légkondicionált lobby-ba bevágódni. Hatalmas, keleti hangulatú csarnok, bárokkal és kis szökőkutakkal feldobva, amiktől kissé megcsap minket az afrikai luxusérzés. Becsekkoláskor wellcome drinket kapunk, és a piros habzó bort leszámítva, az ügyintézés a szokásos mederben, flottul folyik. A hordárnak borravalót adunk, közben megfordul a fejünkben, ha továbbra is ilyen intenzíven hálálkodunk, jóval az utazás vége előtt el fog fogyni az eurós aprónk.

img_7245.JPGA szoba némiképp szerényebb benyomást kelt, mint a nagyszabású, első pillantásra megnyerő fogadótér, igazából semmi extra nincs benne, a mérete megfelelő, az erkély – habár picike – szép panorámájú; kis részben tengerre néző, egyébként a medencével szabdalt pompás kertre nyíló. Egyedül az egybeépített fürdőszoba és wc nem nyeri el tetszésünket, az is csak az alig takaró üvegajtó miatt, amit becsukni sem lehet rendesen – két ember távolabbi ismeretsége vagy friss kapcsolata esetén azért ez elég indiszkrét. Szobánk legnagyobb ékessége – s ezt később tudjuk meg – az ágyainkra a takaríts után ráhelyezett, művészi gondossággal kivitelezett törülközőorigami, a napi meglepetések közül egy tekergőző trópusi virág és egy kígyótól megijedő szurikáta család voltak a leglátványosabbak.

Délben jólesik elfogyasztani könnyű ebédünket hűsítő ital mellett a rendelkezésre álló három grill egyikének az árnyas, ventillált teraszán, honnan a kilátás a medencében lubickoló szállóvendégekre és a látómezőt mindig mindenhonnan betöltő pálmafákra esik, s ez az idilli kép maga a hamisítatlan nyaralás. Étlapról és svédasztalról egyaránt választhatunk, a fogások változatosak. A vacsorát a központi étterem teraszán költjük el, mely minden esetben svédasztalos, és polipban gazdag. Úgyis mondhatnánk, jellemzően polipalapú az étrend, sokféle módon elkészítve, persze a zöldség és gyümölcs mellett (egyébként mindenféle hús megtalálható a kínálatban, de a soklábú puhatestűből van a legtöbb – a környék vize dúskálhat benne). All inclusive ellátásra fizettünk be, a mennyiségre nincs is panasz.

hurgadha.JPGEgyetlen probléma az étkezésnél, hogy nincsenek föltűntetve az allergén összetevők, én pedig laktózérzékeny vagyok. Egyiptomi utazásra különben is ajánlott fölkészíteni a gyomrunkat, hát még, ha ételallergiával nehezítjük helyzetét. Nem is sikerült megúszni a gyomorrontást. Biztosításommal felszerelkezve, egy napos rosszullét után utam a szállodaorvoshoz vezet. Egy olyan infúziókombótól, amitől pár órával később superwomannek érzem magam, és néhány hatásos, az utazás végéig szedendő gyógyszertől másnapra meggyógyulok. Kaptam gyomorfertőtlenítőt, hasfogót, helyspecifikus antibiotikumot és multivitamint. Aki tudja magáról, hogy az emésztése érzékeny, ezeket a szereket – az antibiotikumon kívül – még otthon beszerezheti, és megelőzésként nyugodtan elkezdheti őket beszedni, legközelebb én is így fogok tenni.

Ha kíváncsi vagy a teljes úti beszámolóra, itt találod.

Meg itt.

(Saját fotó)

RÓLAM SZÓL

Q&A

stfrwptaharopkeylay03c6wcij4aj8t8bhn7pytrvu.jpgRendes közösségi "médiamunkás" módjára válaszolok néhány rólam szóló (de azért a Walhallát is érintő) kérdésre, hogy  jobban megismerjetek, ha van kedvetek.  

♦ Honnan jön a blogod neve?

Walhallából felelhetném (fa)viccesen. Mitologikus hely, az északi népek isteneié – gondoljunk csak Wágner operáira. Isteni kulturális élményekkel terveztem foglalkozni a blogban, a szó csengése pedig megbabonázott, jó választásnak tűnt ez a név. Némi visszafogottság hiányzott, vezetéknevemet angolosan használva született meg a My Little Walhalla, egy másik inspirációs forrás, a ma már nem létező My Little Paris francia portálról vett ötlettel kiegészítve.

♦ Mi a munkád, mikor és hol dolgozol?

glamour_megjelenes.JPGFüggetlen újságíróként főleg színikritikákat, filmajánlókat, utazási érdekességeket írok, és példaértékű hírességekkel interjúkat készítek, de mindenevő vagyok (szó szerint is). Kulturális portáloktól, az Exkluzív Utazástól és a Glamourtól kapom a legtöbb megbízást, körülbelül heti egyszer a blogomba is igyekszem posztolni (ha elmulasztanám, anyukám rám szól). Általában otthon dolgozom, hagyománytiszteletből időnként kávézókban is felcsapom laptopom. Lehet éjjel és nappal, napsütés, hétköznap, de akár hétvége is, eső, fagy, frizura ide vagy oda, mindig készen állok, hogy az ihlet megtaláljon (egyszer meg is lepett, akkor magától befejeződött egy cikkem, máig nem értem, hogyan, pedig ott voltam).

♦ Hogyan lettél újságíró?

Egerből az ELTE történelem-francia szakára átjelentkezve egy év kényszerpihenőt kaptam szakpárom következő évi elindulásáig. Ki akartam tölteni az űrt, és – fogalmam sincs, miért, talán anyukám mondta – elvégeztem egy újságíró tanfolyamot. Más irányba kanyarodtam, a pálya elég kanyargós volt, híján körültekintő mondatszerkesztéseknek. Négy éve kezdtem bele az újságírásba, blogot indítottam, hogy az életemet hirtelen elárasztó színházi premierek ne merüljenek feledésbe. Egy évre rá felkért a Librarius, hogy csináljak kulturális cikkeket a portálra, aztán jött a Prae, ahol színikritikáim jelennek meg. A Sikeres Nők magazinnak kezdtem el interjúzni, de immár másfél éve a Glamour számára igyekszem minél érdekesebb és értékelhetőbb interjúkat csinálni.

♦ Mi motivál szakmailag?

motivacio.JPGGerincorvosom megkérdezte, mit szeretnék elérni újságíróként, és kissé elszégyelltem magam, hogy fogalmam sem volt, mit válaszoljak, még sosem gondolkoztam ezen. Hazamentem, és elgondolkoztam. Lettek is amolyan csodával határos módon megvalósítható távlati céljaim, s azóta ugratom barátaimat, hogy kérdezzék meg meg, mi akarok lenni, ha nagy leszek. Válaszom egyelőre fedje jótékony homály, elég annyi hozzá, hogy őszinteségemet általános derültséggel viszonozzák. Van "kisebb" célkitűzésem is: állandó rovatot szeretnék egy izgalmas felületen.

♦ Mit szeretsz legjobban a blogolásban?

Szuper érzés, hogy szabadon kifejthetem a véleményem bármilyen számomra fontos témában. Ráadásul a blog igen alkalmas felület a kultúra népszerűsítésére, mely mondhatni, szívügyem. Naplóként is funkcionál, bele lehet érteni a hasznos pszichoterápiát, illetve önismereti foglalkozást.

♦ Melyik cikkedet emelnéd ki?

A Testről és lélekről szóló Medve, szarvas, tehén posztomat mondanám, mert az elsők közt íródott a később hosszú, sikerekben gazdag utat bejárt filmről – irományomnak is volt egy kis szakmai sikere mikor az Index átvette. Soha ennyien nem nézték meg (olvasták el?) egyik munkámat sem.  

 

szinhaz.jpg

Mi a hobbid?

A publikáláson kívül a konditermezés (heti egyszer, gyakran jógával kiegészítve), főzés (de kétszer nem főzöm meg ugyanazt a receptet, a "folyóba lépés" mintájára), színházba járás (elvarázsol a színház!), olvasás (felváltva modernt és klasszikust), sorozatnézés (aktuális kedvenc: Westworld), na meg a mélyen szántó (avagy felszínes az is nagyon beszédes) beszélgetés.

 

  

 becs_zara.jpg♦ Melyik fotót szereted legjobban magadról az utóbbi időkből?

Ez a kép Bécsben készült a múlt hónapban, megfog, hogy olyan, mint valami paparazzi fotó. :) 

♦ Milyen bloggal kapcsolatos terved van a közeljövőre nézve?

A korábbi irányvonal, a kulturális tartalom megtartásával szeretnék személyes történeteim közül néhányat elmesélni  köztük back stage sztorikat is  és sokkal több fotót közzétenni (gőzekével tanulok fotózni). Szemfülesek észrevehették, hogy oldalamat publikációim publikus (ez fájt, de jól alliterál) gyűjtőhelyének is használom; követőim valamennyi eddig megjelent cikkemhez hozzáférnek.

Szívesen veszek további kérdéseket, bátran tegyétek fel kommentben, ha még érdekelnének válaszok velem vagy a My Little Walhallával kapcsolatban.

(Saját fotók, kivéve az elsőt, az Galló Krisztina barátnőm profi kattintása.)

TRAVEL BLOG: Mit csomagoljunk egzotikus nyaraláshoz?

Hasznos tippek #4

Összegyűjtöttünk néhány tippet, hogyan és mit érdemes a bőröndbe pakolni, ha egzotikus tengerparti pihenés az úti cél.

1. Hosszabb repülőút előtt hölgyeknek érdemes felvenni az utazáshoz kompressziós harisnyát, ami jól összetartja a láb ereit, biztosítja a megfelelő keringést, ezzel megakadályozva egy esetleges trombózist. Persze a harisnyától függetlenül időnként álljunk föl ülésünkről, és nyújtóztassuk meg elgémberedett tagjainkat!

2. Szintén jól jön a hosszú repülés közben egy hidratáló arcmaszk bevetése (férfiaknak is). A gépen a levegő erősen dehitratáló hatású, használjuk ki az időt szépítkezésre.

3. Ami a ruhákat illeti, csomagolásnál szettekben gondolkodjunk: minden felső mellé válasszuk ki a megfelelő alsót, a cipőt és a kiegészítőket, ha lehet, minél több basic darab legyen közte a könnyebb párosítás érdekében – mert átgondolt ruhatárral magabiztosabb a nyaralás.

4. Ne feledkezzünk meg egy-egy melegebb alsó- és felsőruházatról sem, ha a trópusokon nem is, a repülőn jó szolgálatot tesznek.

5. Szintén nőknek tanács: csomagoljunk be kistáskát is. Attól, hogy a repülőúthoz nem kell ridikül, ne felejtsük el, a nyaraláson jól jön, ha a strandtáskánk helyett inkább nőiesebb tatyót viselnénk.

6. Az edzéscuccunkat is gyűrjük be! A rendszeres edzést utazáskor se hanyagoljuk, sőt, az új környezethez alkalmazkodva újajta edzésprogramokban is gondolkozhatunk (jól tesszük, ha erre az eshetőségre még a vakáció előtt felkészülünk).

Kattints, ha kíváncsi vagy a lista másik felére, de akkor is, ha máris becsomagolnál egy exkluzív útra!

(Fotó: tamarindojuice.com)

TRAVEL BLOG: A színes és szíves ország

Jamaica

Találós kérdéssel kezdjük: melyik ország zászlaját osztja egy napsütést szimbolizáló sárga színű andráskereszt négy részre, két fekete- és két zöld negyedre?

Jamaicában járva a nemzeti színek lépten-nyomon végigkísérnek, papucs, törülköző, strandkendő és még számtalan tárgy díszeként. Hogy többet ne mondjunk, a jamaicai dob- és raggie zenekarok is előszeretettel ragasztják tele dobszerkóikat lobogójuk matricaváltozatával (nemkülönben a magyarországi raggie-t játszó együttesek). A hamisítatlan karibi élet ritmusos, színes és vidám – igazán jó érzés elmerülni benne, na meg a türkizben csillogó Karib-tengerben.  

A jamaicai emberek igen vendégszeretők, a turistákkal nagyon kedvesek, mosolygósok, örülnek, ha kíváncsiak vagyunk hazájukra. Mindent elkövetnek, hogy megismerjük, hogyan folyik náluk a karibi élet. Leleményes kiszolgálással hidalják át az esetlegesen, a felszereltség hiányából adódó kisebb kényelmetlenségeket. Itt nem annyira a luxusérzés, mint inkább a közvetlenség a meghatározó, s ebben a vidám környezetben ezt cseppet sem bánjuk.

Világhírű az 1988-ban a téli olimpiára kijutott bobcsapatuk, soha előtte nem tudott részt venni egyetlen jamaicai sem a téli játékokon. A csapat érmet ugyan nem szerzett, de bobsportjukat azóta is töretlen nemzetközi népszerűség övezi.

(...)

Kattints, ha tovább olvasnád a cikket, vagy kedvet kaptál, hogy Jamaicába utazz!

(Fotó: Jamaica International Project)

TRAVEL BLOG: Srí Lanka oly gyönyörű!

Ha túl vagyunk a jet legen, csodás kikapcsolódás várhat ránk az Indiai-óceán északi részén, Indiától délre fekvő gyönyörű országban, Srí Lankán. Ha egy mondatban akarnánk jellemezni, mondhatnánk, hogy itt homokos a tengerpart, ragyogóan kék a víz, mindenütt pálmafák teremnek, simogat a kellemes széljárás és egy átlagos nyaralóhelyen megszokottnál kevesebb turista leselkedik ránk.

Az ország régi nevére a Ceylonra keresztelt éttermek, kávézók és pubok emlékeztetnek. Az egyik bizalomgerjesztő Ceylon Restaurantban kóstoljunk helyi ételspecialitásokat, például a tonhalból készült levest, az aambul thyialt vagy a karis rizst (fűszeres sárga rizs), és ne lepődjünk meg, ha csak nagy sokára kapjuk meg tányérjainkat, errefelé szokás, hogy hosszú ideig készítik az ételeket. Jobban járunk, ha előre leadjuk rendelésünket, s csak a megadott időben foglaljuk el helyünket. Az étkészlet hiánya viszont tényleg meghökkentő; a srí lankai emberek ugyanis kézzel esznek. Minden fogás után a tüsténkedő pincér elővarázsol egy citromos vízzel teli kézmosó tálkát.  

(...)

Kattints, ha tovább olvasnád a cikket, de akkor is, ha kedvet kaptál, hogy lobogó hajjal robogózz, tuk-tukozz vagy szörfölj Srí Lankán!

(Fotó: rhinocarhire.com)

Sokkolt és nyert A párnaember

A párnaember a MOST Feszten

parna-2.jpgÉrdekes szimbólum a disznó, a pozitív jelentéseit jól ismerjük: termékenységet jelképez, és ha „malacod van”, szerencsét hoz. De több negatív értelmezése is létezik: bujaságra utal, az Odüsszeiában harcost szimbolizál, a kereszténységben ördögi falánk lény, a halálhoz is erősen kapcsolódik (áldozati malac). Martin McDonagh A Párnaember című darabjának nyitó jelentében, a MOST Feszten (Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál), a csíkszeredai Csíki Játékszín előadásában krétával malacokat rajzolnak. A színdarabot először 2003-ban mutatták be a londoni National Theatre Cottesloe színpadán, több budapesti színház is műsorára tűzte, most pedig versenyprogramként szerepel a tatabányai színházfesztiválon.

parna-1.jpgNegativitás és pozitivitás kettőssége kíséri végig az előadást, a szereplők maguk is két pólusúak, és talán van is köztük igazi bipoláris személyiség. A jó rendőrről, Tupolskiról kiderül, hogy nem is jóságos, míg a rossz zsaru, Ariel (talán nem véletlenül hívják így) mégsem olyan szívtelen – neki köszönhetjük az enyhe katarzist (aminél azért nagyobbra lett volna szükség, hogy helyreálljon a lelki békénk). A vádlottak sem egyértelműek, hiába gyengeelméjű a báty, Michal, attól még rosszindulatú. Az öcs neve Katurian, azaz Katurian K. Katurian, ahol a K. szintén Katurian – ez az egyik vicces momentum az estén, bár a főhős szerint kicsit sem humoros, hogy szülei csúfot űztek vele. Később azt is megtudjuk, messze nem a kellemetlen névadás volt egyetlen bűnük. K. hiába nehéz sorsú, nem tekinthető áldozatnak, és a négy kulcsszereplő közül ő a legemberségesebb.

Mindenkit pozitív cél mozgat (…), mégis egy olyan történet bontakozik ki előttünk, melyben végeérhetetlen borzadályok sorozata veszi kezdetét. Elindul egy lavina, amelyet nem lehet kivédeni, megállítani, csak engedni lehet, hogy a tombolás után megnyugodjon

– olvasom a színlapon – és a színpadon.

parna-3.jpgA párnaember szól testvéri kapcsolatról, a totalitárius diktatúra rendőrségen keresztül gyakorolt nyomásáról és gyerekkorban elszenvedett traumák felnőttkori, véres végletekig fokozott következményeiről. Beszél a művészet hatalmáról: milyen morális határai vannak egy művész azon törekvésének, hogy értékelhető lenyomat maradjon utána. Mindezt rengeteg kísérteties hangulatú malacrajz kíséri.

 

parna-4.jpgVass Csaba Katuriánként hitelesen alakítja az önelégült írót és a gondos testvért. Hátrányos helyzetével alapjában elégedett, a hatalommal sincs igazán problémája, megérti és elfogadja a rendőrállam szabályait. A produkció legjobb alakítását tőle, valamint az Arielt megformáló Kozma Attilától kapjuk. A magát „rossz zsarunak” tituláló rendőr valójában érzékeny, kiderül backstory-jából. Negédesen megható munkahelyi emléke, hogy egy kislánytól cukorkákat kap hálából, mely – teret adva az abszurd humornak – ha lehet, még patetikusabban ismétlődik meg a szemünk láttára. Minden szereplőnek részletesen kidolgozott a háttértörténete, könnyen megismerjük jellemüket. A Tupolskit játszó Kányádi Szilárd szintén jó: minél gonoszabb, színészi játéka annál kiforrottabb. Kosztándi Zsolt a bolond Michalként gyerekesen viselkedik, beleborzongunk, ahogy ebből a gyerekesből időnként kikacsint érett énje. Anya (Márdirosz Ágnes) és apa (Bende Sándor) kevés lehetőséget kapnak a kibontakozásra, szerepeltetésükben főleg a jelmeztervező, Török Réka kreativitása érvényesül; a házaspár fején a csőrben végződő bikafejek félelmetes hatást keltenek. Ugyanígy eltalált, igencsak meghökkentő a kislány, Fekete Bernadetta iskoláslányosra vett, ám álszakállal torzított kinézete, mely a Jézus keresztre feszítését imitáló jelenet kelléke is. Egyébként ekkor érkezik az este legjobban sikerült abszurd poénja: a szülők egy INRI márkájú televíziót csomagolnak ki. A narrátor, Szabó Enikő pin-up jellegű, dominákat megszégyenítő szettje kiválóan illeszkedik az erőszakos környezetbe. Szabónak az énekhangja is remek, búgva, bárénekesnők andalító stílusában narrálja a történetet Veress Albert zeneszerzőnek az eleve komor darabot egészen baljóslatúvá festő, remek zenéjére.

(...)

A teljes cikk itt, a Prae-n jelent meg.

(Fotó: Sándor Levente)

"MIÉRT NE LEHETNE EGY NŐ STABIL ÉS ERŐS?"

Interjú Rabóczky Judit Rita szobrászművésszel

glam_lanyok27872_1.jpgRabóczky Judit Rita szobrászművészként már fiatalon elnyert számos díjat és elismerést, munkái izgalmasak, elgondolkodtatók. Sok más mellett kíváncsiak voltunk, miért ezt a tipikusan férfiak uralta művészeti ágat választotta hivatásának, és hogyan viszonyul a nemekkel kapcsolatos sztereotípiákhoz. Beszélgetésünk apropója a január 19-én, a Fuga Budapesti Építészeti Központban nyílt „A világ eredete” című kiállítás, ahol női alakokat ábrázoló szoborsora látható.

Mostani kiállításodon feminin szoborsort helyeztél a térbe, megrázó módon. A szobrok testbeszéde kiszolgáltatottságot, félelmet mutat, de ellenpontként a szenvedély és az életöröm is tetten érhetők. A tárlat információs oldalán olvasható versrészlet Kemény Dávidtól jól megragadja a hangulatot: „Magadat látod, ha engem nézel, csak az én szemeimen keresztül. Egyedül vagy a semmiségben, a középpontban, végtelenül.” Nehéznek tartod a nők mai helyzetét? Mi a véleményed a nemekkel kapcsolatos előítéletekről?

A nőkkel kapcsolatos általános, egyetemes gondolatokat személyes élményeim alapján, saját szűrőmön keresztül engedem át. Mintha a teremtőerő arra sarkallna, hogy mondanivalómat szobrokkal fogalmazzam meg. A mostani kiállításom címe az univerzálist fejezi ki: „A világ eredete.” Gustave Courbet híres, meztelen nőt ábrázoló festményének címét idéztük fel. A kép 1866-ban készült, a művész megelőzte vele korát. Párhuzamot érzek Courbet világa és az enyém között, ezért is örültem, mikor Parti Nagy Lajos figyelmembe ajánlotta a képet. Szobraimnak is van pornográf oldala a befogadói közeg véleménye szerint, de értelmezésemben a nő apoteózisát (felemelkedését a szerk.) szimbolizálják.

raboczky_judit_vilag_eredete.JPGEgy szobornak története, folyamata, sorsa van. Az utolsó szobor a kiállító térben a Tükör, egy kis balesetből jött; apró darabokra, hulladékra tört a kedvenc nagy műteremtükröm, és fel akartam használni a darabkáit, hogy értékben manifesztálódjanak. Az ebből készült női figura határozott mozdulatot mutat be; terpeszben áll, karba font kézzel. Anatómiailag én vagyok, de kicsit vaskosabb lett, hét éve készült Királynő drótszobromat idézi. Kilenc figurát állítottam ki, ezek együtt és külön is élnek. Nyolc földibb jellegű, magamutogató és kitárulkozó, kicsit vulgárisnak mondható, az említett Tükör lóg ki a sorból. Ledes izzókat tettem a nőies részekbe, amiket szakrális jelképeknek tekintek nevezhetjük szentségeknek , a villanyfény jól kifejezi a szimbólumot. Provokatív és szokatlan ábrázolások, de bevállaltam, mert fontosnak tartom az általuk közvetített üzenetet: nők, de igazából mégsem azok. Több évezer óta gyakorlatilag patriarchátus van, nőként nehéz az élet – persze bizonyos szempontból férfiként is az , de nőkkel kapcsolatban több az előítélet. Gender-kérdés lett, hogy egyes szerepeket a társadalom melyik nemnek tulajdonít, és a nemi szerepeknek milyen a társadalmi beágyazottságuk. Szerencsére már kezdünk kijönni az általánosításból – én is ezt a folyamatot szeretném erősíteni munkáimmal. Barátom egyik nap bejött a műterembe, és mondta, hogy szerinte a karba font kezű szobor én vagyok, férfias tulajdonságokkal felruházott nőként ábrázolva. Ő is általánosított. Idegesítő sztereotípia, hogy a stabil erő férfias. Miért ne lehetne egy nő is stabil és erős?

dscf3120_ma_solat_3.JPGAz is sztereotípia, hogy a szobrászat rendkívül férfias művészeti ág?

Mert kit képzelnek el szobrásznak? Egy hatvanéves, tógás, szakállas férfit, kőfaragó- és vésőkalapáccsal. Mikor bemutatkozom, tízből kilencen nem tudnak velem mit kezdeni. Csodálkoznak, hogy szobrász vagyok, ki sem néznék belőlem, hogy meg bírok fogni egy flexet. Felháborodottan megállapítják, hogy elnőiesedik a szakma. Aztán mikor látják, hogy „kicsi a bors, de erős”, meglepődnek.

Hogy jutott eszedbe, hogy szobrász szakra jelentkezz a Képzőművészeti Egyetemen annak idején?

Nem művészcsaládban, hanem egyszerű vidéki környezetben nőttem fel, szüleim nem nyitották fel a szemem a művészetekre. Véletlen adódott, hogy ebbe az irányba indultam, amolyan ősélményként megragadt bennem egy pillanat: a homokozóban homokból gyúrok állatfigurákat. Otthon rongybabákat is csináltam, általános iskolában kézműves szakkörökbe jártam. Talán hatással volt, hogy apám lakatosmesterként dolgozott, amíg nyugdíjba nem ment, műhelyét gyerekként jól ismertem, innen jöhet a kedv a vas megmunkálásához. A formaigény meg a térbeli alakítás korán megvolt nálam. Kisisten az ember, ha alkot.

raboczky_judit_gyerek.JPGRégebben portrékat, maszkokat, angyalokat, macskákat, cipőket ábrázoltak az alkotásaid, mostanában emberalakos szobor-installációid dominálnak. Hogyan jellemeznéd művészetedet?

Sok portrét, gyerekszobrot csináltam, van egy macskasorozat is – a munkafolyamat részei. A macskamozdulatok visszacsengenek a mostani szobraimon, de visszajönnek régebbi drótszobraim alakjai is, csak más indíttatásból. A drótalakoknál a mozdulat hangsúlyos, és az, hogyan operálok térben, itt meg a mondanivaló mélyebb. Nehezen beszélek az aktuális munkáimról, hiszen nemrég fejeztem be őket, még erősen hatnak rám. Ösztönös művésznek tartom magam, nem tüzök ki célokat következő feladatnak, úgyis másként sikerülne. Kísérletező vagyok, nem akarom magamat ismételni, technikailag sem. Nem kívánok kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Kedvelem a hegesztést, mert mindig másmilyen nyomot hagy az anyagban, nincsenek is sokszorosított szobraim.  Szeretek kockáztatni, kipróbálni és elrontani – aztán kijavítani. 

foto_spitzer_fruzsi_raboczky_szobor.JPGLáttam fotókat rólad alkotás közben, amin maszkban hegesztesz. Elsőre fiúsnak tűnhetsz, de valójában – talán az erős kontraszt miatt – kifejezetten nőies vagy. A Flashdance táncos karrierről álmodó hősnőjének ismert hegesztős jelenete ugrott be, ami ugyanígy szexi; a munkaruha takarásában is látszik a törékeny női alak.

Átlagos, nem túl nőies csajnak gondolom magam. Tüske hajat is hordtam – fú, akkor mondjuk úgy néztem ki, mint egy kisfiú! Jobban szeretem a gatyát, mint a szoknyát, praktikus. Vaskereskedésben, mikor veszem a dróthuzalokat, nem jönne jól, ha tűsarkúban tipegnék a rozsdás gerendák között. Inkább bakancs. Otthonosabban érzem magam fiús ruhákban. Flitteres tangában mégsem hegeszthetek!

Tangában hegesztve garantáltan rákerülnél a címlapokra.

Ezzel a fajta magamutogatással nem értek egyet. Kivéve, ha nem öncélú a kitárulkozás, mint például Nagy Kriszta Tereskovánál, akit tisztelek mint embert és mint művészt. Ő kifejezetten motivál a művészethez, az élethez való hozzáállásban. Tetszik a szemlélete, hogy gátlás nélkül, szabadon tud bátor lenni, ugyanakkor bevállalja, hogy esendő és szorongó. Sokat dumálunk, jólesett, hogy megjelent a kiállításmegnyitómon. A sorozat kiállítására elsősorban Jerger Krisztina inspirált, az esemény kurátor asszonya, aki másfél éve, a műteremben járva meglátta szobraimban a lehetőséget, hogy létrehozzunk egy projektet.

dscf5027_ma_solat_3.JPGFiatalon elismert szobrászművész lettél, számos díjat, köztük Barcsay- és Junior Prima Díjat kaptál, többször dolgoztál külföldön ösztöndíjasként. Melyik szakmai sikeredre vagy a legbüszkébb?

A 2008-as Junior Prima a legpopulárisabb díjam, a különdíjak is sokat jelentenek, de természetesen mindegyik elismerésemre büszke vagyok. Szakmai sikerek közül a mostani kiállításomat mondanám, mert aktuálisan a legközelebb érzem magamhoz. Azt is meg szokták kérdezni, melyik a kedvenc szobrom, de ahogy kedvenc díjam sincs, egyik munkámat sem szeretem kiemelni. Talán azt, amelyiket éppen csinálom.

Mit jelent egy szobrásznak a siker?

Örülök, hogy a megnyitó nagyon sok embert berántott. Viccesen mondtam is, hogy itt a fél város (nevet). Ráadásul a vendégeket láthatóan érdekelte a téma; másnap égett a telefonom, annyit hívtak. Gratulációdömping zúdult rám, de volt negatív előjelű vélemény is. Kiállítom a szobrot, útjára bocsátom, ami utána történik vele, arról már nem tehetek, nem tudom kontrollálni, hogy a befogadó számára mit jelentenek a szobraim, nincs is értelme, szélmalomharc lenne. Egy tudományos előadáson hallottam, hogy a kommunikáció raboczky_foto.JPGtartalmát körülbelül kilencven százalékban a befogadó határozza meg. Kíváncsi voltam, milyen lesz a szoborsor fogadtatása, de feszkó is volt bennem, hogyan fog lecsapódni, hiszen a szobrok messze túlmennek rajtam. Talán, ha nem véletlen, hogy amint befejeztem a sorozatot, lebetegedtem. Teljesen kiürültem.  Nem tennék különbséget, hogy valaki a doktoriját szerzi meg, vagy hogy műtárgyat állít ki. Nemrég egy víz-gáz szerelő bácsi jött hozzám szerelni, és az egyik kábelszobromhoz annyira jól tudott kapcsolódni a szakmájával: örömmel fedezte fel az alakokban a földkábelt és más, általam nem ismert kábeleket. Megrázott ez a fajta hatása a munkámnak. Megelégedéssel tölt el, ha az alkotásom nem közömbös az embereknek, pláne, ha meg is állítja őket, ha értik az üzenetet. Ám a tartalmat – mint mondtam – nem én határozom meg, az már a befogadó feladata. Nem azt kívánom kiváltani a nézőkből, hogy dőljenek hátra, és szórakozzanak, ellenkezőleg, vonódjanak be, rezegjenek együtt a szobrokkal. Remélem, hogy Parti Nagynak igaza van, amikor azt mondja a munkáimról, hogy nemcsak provokálnak vagy felzaklatnak, de egyúttal megnyugvást is hoznak. (www.raboczky.hu)

Az interjú eredetileg a Glamour magazin 2018. áprilisi számában jelent meg.

(Fotók: Zsólyomi Norbert - Glamour, Spitzer Fruzsina, Rabóczky Judit)

TRAVEL BLOG: A Dubai-i luxus megfizethető

Ha félévvel korábban elintézzük foglalásunkat egy Dubai-i ötcsillagos szállodába (pl. The Ritz-Carlton Dubai), olcsóbban megússzuk az utazást, mint gondolnánk. Persze, aki a világ első hétcsillagos hoteljében, a Burj al-Arabban kíván megszállni, annak tényleg borsos árat kell fizetni. Mi most ne rugaszkodjunk el ennyire a valóságtól.

Dubai-ban két évszak váltakozik; a novembertől áprilisig tartó tél és a májustól októberig nyúló nyár. Bátran válasszuk az előszezonnak számító áprilisi időszakot, hogy olcsóbban jöjjünk ki, azonban ne a Jumeira Pálmára menjünk, mert nemcsak drágábbak az ottani szállodák, de ilyenkor még a tenger kijjebb eső része jóval hidegebb is, mint a centrum partjainál.

Tengerre néző teraszon csili-vili koktéllal (az én kedvencem a Passion fruit mohito), a spában kényeztető masszázzsal és egy fényűző étteremben hatfogásos vacsorával fokozhatjuk a luxus életérzést. Ha gyerekkel vágunk neki az Arab Emirátusoknak, a legkülönfélébb tematikus kalandparkokban, színesebbnél színesebb gyerekprogramokon vehetünk részt. De nem kizárólag nyári kikapcsolódást választhatunk, a bevásárlóközpontokban még korcsolyapályára is lelünk, ha esetleg túlzottan melegünk lenne (mivel a legkisebb helyiségben is kifogástalanul működik a légkondi, ez nem túl valószínű).

(...)

Kattints, ha Te sem jössz zavarba a bőség zavarától!

(Fotó: The Ritz-Carlton Dubai)

TRAVEL BOLG: Hogyan fedezzük föl a várost?

Hasznos tippek #3

Íme néhány hasznos tipp, turistaként hogyan ismerhetjük meg minél jobban a helyet, amit először (másodszor, vagy épp sokadszor) látogatunk meg.

Közlekedés: Ha az időjárás megengedi, béreljünk biciklit, kismotort vagy szafaris dzsippet, tehát ha lehet, nyitott járművet, hogy szinte testközelből érezzük a táj hangulatát. Ha saját közlekedési eszközt használunk, a magunk urai vagyunk; bármerre mehetünk, bármikor megállhatunk és elindulhatunk, időbeosztásunk sokkal rugalmasabb. Előtte nem árt tanulmányozni a helyi közlekedési szabályokat, és persze ne vezessünk bódult állapotban.

Gondolkodásmód: Ha külföldön járunk, próbáljuk megérteni az ottani észjárást, pláne, ha a nyelvjárással amúgy is meggyűlt a bajunk. Kávézóban lapozgassunk újságokat, a szálláson nézzünk televíziót – nyelvismeret nélkül is jócskán kapunk benyomásokat. 

Étel-ital: Reggelizzünk szállodán kívül! Reggel a város ébredezik, s felfedi igazi arcát – pont ahogy velünk is történik. A piacokat se hagyjuk ki, pláne, ha szeretnénk elvegyülni a helyiek közt. És ha már élelmiszer vásárlás: a szokásos ételspecialitásokon kívül feltétlen kóstoljuk meg a tájék idénygyümölcseit. Egzotikus országokban a gyümölcsevés különösen érdekes csemege lehet.

(...)

Kattints, ha kedvet kaptál a turistáskodáshoz, vagy kíváncsi vagy a városfelfedező tanácsok másik felére!

Külföldi utazáshoz hasznos tippeket találsz még itt (Tíz dolog, amivel külföldre utazás előtt érdemes foglalkoznod) és itt (Hét cucc, amit érdemes bepakolnod külföldi utazáshoz).

(Fotó: Janni Deler)

TRAVEL BLOG: A nászutasok szeretik a Seychelle-szigeteket

Az Indiai-óceán szigeteinél nem is lehetne festőibb nászutas helyeket elképzelni. Seychelle a világ legnagyobb korall atollja. Gránit borítja, a lecsiszolódott szürke kőtömbök művészi kontrasztba hozzák a lenyűgöző tengerparti tájat – a képeslapokra kívánkozó fotók így cseppet sem hatnak giccsesen, űrbéli Édenkertben készült hatást keltenek.

És ha már a fényképezésnél tartunk, nászutasokként legyen legalább egy sorozatfelvételünk a szokásos romantikus, parton felállított, fehér függönyökkel borított nyitott sátorban, ahol egy franciaágy, a hozzá tartozó asztalkán bekészített afrodiziákumok, gyertyák és illatosítók gondoskodnak kényelmünkről – hogy ne csak a szellő simogatását érezzük…

A kristálytiszta víz fürdőzésre csábít, jólesik utána elnyúlni a hófehér homokban, például Anse Lazio Beach-en (Praslin-sziget), Giorgio Armani ajánlásával, szerinte ugyanis ez a világ legszebb strandja.

(...)

Kattints, ha kedved lett szerelmeddel a mézesheteket e mesés környezetben tölteni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: The Telegraph)

TRAVEL BLOG: Hét cucc, amit érdemes bepakolnod külföldi utazáshoz

Hasznos tippek #2

Felsorolunk néhány praktikus, utazótáskába való felszerelést, melyekre nem biztos, hogy gondol az ember, mikor a vágyott tengerparti álomképek mellett maximum a fürdőszerkóig és naptejig terjed a figyelme.

1. Kabát: Akkor is vigyünk magunkkal egy kiskabátot, ha napsütötte egzotikus nyaralóhelyre megyünk, a repülőn vagy légkondicionált helyiségekben jól jöhet.

2. Törülköző: Bármikor kellhet – akkor is, ha a szállodában adnak. Ha az új technológiával készült mikroszálasat választjuk, helyet spórolunk, ráadásul bízhatunk benne, hogy hamar megszárad.

3. Zsebkendő és nedves törlőkendő: Legalább papír zsebkendő legyen nálunk, sok helyzetben jól jöhet.

4. Füldugó: Például, ha a szállodában túl korán elkezdődik az élet, mi pedig délig aludnánk.

(...)

Kattints, ha további hasznos csomagolási tippre lenne szükséged, vagy kedvet kaptál, hogy mihamarabb becsomagolj, és a télből a nyárba utazz!

További hasznos tippeket találsz külföldi utazásodhoz itt (Tíz dolog, amivel külföldre utazásod előtt érdemes foglalkoznod), és itt is (Hogyan fedezzük föl a várost az utazás alatt?).

(Fotó: Louis Vuitton)

TRAVEL BLOG: Tíz dolog, amivel külföldre utazás előtt érdemes foglalkoznod

Hasznos tippek #1

Mielőtt külföldi vakációra indulnánk, nem ússzuk meg az általános előkészületeket – vegyük hát sorra a legfontosabbakat.

1. Utasbiztosítás: minden utazás alkalmával kössünk baleset biztosítást – ez a legfontosabb felkészülési szabály! Kis összeget kell befizetni, de annál nagyobb anyagi biztonságban tudhatjuk magunkat, ha netán orvosi ellátásra szorulnánk.

2. Kommunikáció: tájékozódjunk a roaming díjakról, a telefonálás, illetve az e-mail- és internethasználat lehetőségeiről, olvassunk össze minél több hasznos tudnivalót a témában.

3. Személyes iratok lemásolása: a biztonság kedvéért másoljuk le fontos úti okmányainkat (útlevél, személyi igazolvány stb.), és nem árt, ha az e-mailben kapott, utazásra vonatkozó visszaigazolásainkat, vouchereinket kinyomtatjuk.

4. Biztonsági mentés: ha magunkkal visszük a laptopunkat, táblagépünket (és nyilván a mobilunkat), készítsünk mentéseket, hogy egy nem kívánt, a gépeinket érintő probléma esetén ne veszítsünk el számunkra nélkülözhetetlen tartalmakat.

5. Bank és bankkártya: döntsük el, váltunk-e pénzt még itthon, ha igen, akkor mennyit, akarunk-e bankkártyát használni kint, és azt is, hogy egyáltalán dollárra vagy euróra lesz-e szükségünk.

(...)

Kattints, ha a további öt előkészületi tippre is kíváncsi vagy.

Itt pedig további hasznos tippeket találsz külföldi utazásodhoz (Hét cucc, amit érdemes bepakolni a bőröndbe külföldi utazáskor), és itt is (Hogyan fedezzük föl a várost az utazás alatt?).

(Fotó: Wanderlustvlog)

Edek, te bitangó!

Mrožek Tangója a Bethlen Téri Színházban

A nappaliban ülünk – és ebben nem is lenne semmi különös, ha nem egy színházi előadáson volnánk nézők. Az első sor székei a szoba szőnyegét érik, előttünk kártyáznak, ha előre hajolnék, az asztalon pihenő pakliból én is oszthatnék. De inkább hátradőlök, a lábamat minél jobban behúzom, és várom, hogy a Vendégváró Fesztiválon, a Bethlen Téri Színházban, a nagyváradi Szigligeti Színház előadásában Mrožek Tangója felkapjon és megpördítsen.

Ez Sławomir Mrožek leghíresebb műve, 1964-ben, egy történelmileg és szellemileg pezsgő időszakban született. A cselekményt nem árt átfutni, bár politikai beágyazottságára nem térek ki, az előadás is hanyagolja ezt az aspektust, és közvetetten bármelyik újkori évtizedre lehetne aktualitásokat találni benne. Artúr (Hunyadi István), mint a legtöbb ifjú, lázad, és forradalminak szánt kísérletét családján kezdi, ami kicsit belterjessé teszi a történetet. Célja, hogy visszahozza az általa eszményinek tartott, nagyszülei korabeli hagyományokat és rendet. Szó szerint rendre vágyik a káoszban, amit szülei teremtettek, élén édesapjával. Az apa ugyanis (Stomilt Kovács Levente játssza) folyton filozofál, pártolja az anarchiát, elméletei szemléltetéséhez kísérleteket csinál. Az egész házat belengi az alkimista hangulat, mely a nagypapa ravatalozójában csúcsosodik ki.

A következő párbeszéd jól érzékelteti apa és fia alapvető nézeteltérését:

„Artúr: (…) semmi sem működik, mert mindent szabad, sem elvek nincsenek, sem kihágások.

Stomil: Csak egyetlenegy elvünk van: senki se feszélyezze magát, és azt csinálja mindenki, amihez kedve van. Mindenkinek joga van a saját boldogságához.”

Stomil akkor érzi magát szabadnak, ha mackóalsóban, kigombolt ingben, hasát kibuggyantva, fennkölt gondolatok közt lófrálhat a lakásban. A szebb napokat látott nagymama, Eugénia (Fábián Enikő) és a lecsúszott nagybácsi, Eugéniusz (Dobos Imre) naphosszat kártyáznak. Artúr hiába esik szerelembe unokahúgával, Alával (Trabalka Cecília), a sikeres lánykérés után nem képes belefeledkezni boldogságába, továbbra is meg akarja reformálni a körülötte élőket, az étkezésben szó szerint is reformétrendet vezetne be. Hogy a családból választ társat magának, a belterjességre rímel – viselkedése, habitusa provinciálisabb nem is lehetne. A szülők szerelmi háromszögében a termetes családi barát, később szolga, Edek (Sebestyén Hunor) a harmadik szög, vele csalja meg férjét Eleonóra (Firtos Edit). Az utolsó felvonás csattanóit is tőle kapjuk; az igazi zsarnok nem Artúr, régies ideáival, hanem Edek, a nyers erőszak megtestesítője.

(...)

A teljes színikritika itt, a Prae-n jelent meg.

(Fotó: Vígh László Miklós)

TRAVEL BLOG: Bali az ínyencek Mekkája

A balinéz konyháról

bali_gyumolcs.jpgHa Balin nyaralunk, garantáltan megismerkedünk az indonéz konyha sava-borsával. Nem ússzuk meg az egészséges étkezést, szinte korlátlan a zöldség- és gyümölcskínálat – itt új értelmet nyer az „all you can eat”.

Trópusi gyümik közül jól ismerjük az ananászt, banánt, citrusféléket, mangót, papaját, sárga- és görögdinnyét, de még több olyat találni, amilyent még sosem láttunk – nemhogy a nevét tudjuk!

 

dragon_fruit.jpgIlyen a sárkánygyümölcs: érdes felületű és élénk ciklámen színű, utóbbi tulajdonsága miatt legalább olyan óvatosan bánjunk vele, mint a céklával, mert ez is mindent összefog. A salak íze nem hasonlít a homokéra – bocsánat a rossz szóviccért –, az ananászéra viszont nagyos is. Külsőre – hámozás után – a gesztenyét juttatja az eszünkbe. Hamis licsinek is hívják a szőrös-bozontos, hámozás után tényleg licsire emlékeztető rambutánt, zamata inkább a kiwi-alma-uborka kombóját idézi – ha valaki kóstolta ezt az egyveleget. A mangosztán a barackra hajaz, és a „ronda, de finom” kategóriában indulhat. Ha ez a gyümölcskosár nem volna eléggé egzotikus, ott van még a keserű dinnye: kicsi, keserű és ronda. De finom is?

bali_tavaszi_tekercs.jpgHúsos különlegességek közül a babi guling neve kelti fel a figyelmet. Nyárson sült szopós malacot jelent, rizst érdemes hozzá választani. Ez az étel nemcsak különleges fűszerezése miatt értékes, de azért is, mert Bali az egyetlen muszlim többségű ország, ahol nem tilos a disznóhús fogyasztás. Népszerű helyi eledel az aprópecsenye jellegű lawar rizzsel, ami készülhet disznóból, kacsából vagy marhából. A semur lidah rizses marhanyelv, szerecsendiós, cukros szószban. Sok helyen kínálják a megunhatatlan tavaszi tekercset.

 

(...)

Kattints, ha kíváncsi vagy a legnépszerűbb indonéz fogásra és tovább olvasnád a cikket, vagy ha elutaznál Balira!

(Fotók: Pelsőczi Andrea)

TRAVEL BLOG: Maldív halpiac

Male Fish Market

Ha van szerencsénk meglátogatni a Maldív-szigeteket, a fővárosban, Maléban (Északi Male-atoll) ne hagyjuk ki híres halpiacát. Hatalmas területen halféleségek, amerre a szem ellát – persze orrunk is megkapja a magáét. Sokan nem rajonganak a halszagért, én mondjuk kimondottan bírom – ha az itthoni, szerény méretű halas pultnál (kivéve kedvenc halbeszerző helyemet, a nagyobbacska Budaörsi Halpiacot) megcsap az illat, az egész évben hiányolt tengerparti élet jut az eszembe.

Ha megismernéd a világ egyik leghíresebb halárusító helyét, eggyel több ok, hogy a Maldív-szigetekre utazz.

(...)

Kattints a részletekért, vagy ha tovább olvasnád a cikket.

(Fotó: Park Hotel Group)

TRAVEL BLOG: Kihagyhatatlan desztinációk 2018-ban

Bemutatjuk, mely úti célok vannak a levegőben utazási irodai körökben mint 2018 várhatóan legnépszerűbb egzotikus desztinációi. Ön is vegyen egy nagy levegőt, és ne habozzon repülőre szállni, hogy a top öt ország valamelyikében megpihenjen. A szakértők ismerik az utazási trendeket, le ne maradjon; utazzon Ön is a legtrendibb helyekre! Bővebb információért forduljon irodánkhoz!

5.  Costa Rica

Costa Rica a Karib-térség gyöngyszeme, buja növényzete ámulatba ejt. A Csendes-óceán a partközelben zöldeskéken átlátszó, kristálytiszta, érdemes kipróbálni az éjszakai búvárkodást is. Esőerdők, krátertavak, gejzírek szabdalják e térséget – igazi Paradicsom.

4. Bali

Az Indonéziához tartozó Bali szigetén a vulkánok, teraszosan művelt mezőgazdasági földek és fantasztikus tengerpartok miatt ejt rabul a természet. A luxusvillák kényelmesek, szuperek, jól fog esni, ha bérlünk egy kismotort, bemegyünk a városba, és elvegyülünk a helyiek közt. Szállásunk környékén fedezzük fel a még érintetlen természeti tájakat, biztosan akad egy-két eldugott szurdok, lagúna vagy vízesés. Érdekesség, hogy a sziget bármely szegleténél járva az emberek társasága mellett számolnunk kell kissé elszemtelenedett majmokkal is.

(...)

Kattints, ha kedved támadt elutazni, vagy kíváncsi vagy az első három ajánlott úti célra!

(Fotó: Janni Deler)

 

TRAVEL BLOG: Top 10 egzotikus nászút

Íme az első tíz legnépszerűbb egzotikus országbeli nászutas desztináció 2017-ben, az Exkluzív Utazás a toplistát szubjektíven állította össze. Vajon lesz meglepetés a helyszínek közt, vagy mindegyik papírforma? A felsorolás inspirációs forrásként is szolgálhat, nem csak az épp esküvőt tervezők számára.

10. Thaiföld

Mert nem túl drága, ráadásul változatos programok közül válogathatunk. A magyarok legkedveltebb egzotikus célpontja, senki ne számítson arra, hogy odalátogatva a sztereotípiákat felülírja.

9. Malajzia

Mert az ultramodern, nagyvárosias hangulat tradicionális, keleti szubkultúrákkal keveredik, izgalmas elegyet hozva létre. Buja parkok, impozáns épületek, meghitt sétányok a hátterei andalgásainknak.

8. Costa Rica

Mert a Karib-térség háborítatlan szépségeiben gyönyörködhetünk; szervezett módon esőerdőkben túrázhatunk, dzsipes szafarin iguanákkal barátkozhatunk – százféle természetközeli élményben lehet részünk, ha párosunk a vadon szerelmese.    

7. Bora Bora (Francia Polinézia)

Mert gyönyörű kék az óceán, sok a luxusszálloda, és szállóige a sziget neve mint a „hova utaznál legszívesebben?” kérdés adekvát felelete.

6. Fidzsi (Melanézia, Óceánia)

Mert minden képzeletet felülmúló lagúnái felcsigáznak (nem véletlen forgatták itt a Kék Lagúnát), de csókolózni a káprázatos vízeséseknél sem semmi, az óceán fölé, cölöpökre épített overwater bungalóban pedig extra érzés lehet heverészni…

5. Dubaj (Egyesül Arab Emírségek)

Mert a város a luxus szinonimája. Ultramodern, érdekes, lüktető – nem kifejezetten pihentet, annál inkább izgalomba hoz, nem mintha élénkítésre amúgy szükség volna életünk egyik, ha nem a legjobban várt utazásán. Nem lehet kifogás, hogy a térségben magas az átlaghőmérséklet, a csúcsteljesítményű klímaberendezések mellett még fedett sípálya is hűsíthet minket, környezetvédelmi aggályainkat kicsit tegyük félre.

 

Ha házasodni készülsz, mézesheteidet tervezed, ha a házassági évfordulót szeretnéd méltó módon megünnepelni, vagy csak simán új úti célon töprengsz, esetleg passzióból érdekelnek a nászutas útirányok, kattints! A cikk befejező részét ITT találod.

(Fotó: Lydia Ellis Millen)

 

Csillagok peremén

Mikrokozmosz a Bartók Színházban

tokes_nikoletta_gasparik_gabor.jpgPöttöm világba csöppenek, egy igazi mikrokozmoszba, köröttem csak gyerekek, ráadásul mind engem néz – néző vagyok én is.  Négy kíváncsi ember végigszalad az élet fő állomásain, gonddal kiválogatott hazai kortárs gyerekversekkel és Bartók zenéjével kísérve – tartalmas, színvonalas, szórakoztató gyerekelőadás a Mikrokozmosz a fiatal színész, Csadi Zoltán rendezésében, a dunaújvárosi Bartók Színházban.

Rég nem láttam gyerekdarabot, nem tudom, mennyire lehet megszokott, hogy maga a rendező fogadja a bejáratnál barátságos mosollyal és rövid köszöntéssel – szinte egyesével – a gyerekvendégeket, s ők veszik is a lapot, kedves természetességgel. Én a sarokban olvadozom – mondták, várjam meg, míg az osztályok elfoglalják helyüket a nézőtéren, azután üljek csak le a fenntartott székre. A terem közepére irányítanak, ennél furábban nehezen érezhetném magam; kicsiny világba csöppenek, annak is a közepébe, körül vesznek a gyerekek, ráadásul az elején – mivel nem ismernek – mind engem néz. Több szinten süllyedek el a mikrokozmoszban.

kiss_attila_simenfalvy_agota_gasparik_gabor.jpgKezdésnél hárman vannak a színpadon, köztük egy összecsavart szőnyeg gyanúsan viselkedik: kígyózik, tornázik, ugrabugrál – talán nyöszörög is? Kilóg a lóláb, mikor kilátszik a görgetegből két láb, a gyerekek izgatottan be is kiabálják, hogy ember van a szőnyegben – és körülbelül ilyen formán végig narrálják az előadást. Bevonódnak, engem már észre sem vesznek, nem zavartatják magukat, hangosan félnek, nevetnek, meglepődnek, de el is csendesednek – mindent előírás szerint csinálnak. Pedig nincs semmi előírva. Ha nem érteném a kicsik nyelvét, a jelekből akkor is levenném, hogy kisiskolások számára jól megkoreografált a produkció.

csadi_zoltan.jpgAmi a szó szerinti koreográfiát illeti, a szépen kidolgozott mozgás- és táncelemek még érthetőbbé teszik a zenével és verssel elmondottakat. A különböző művészeti ágak felől egyszerre érkező ingerek nem hagyják elkalandozni az ingatag figyelmet. Tőkés Nikoletta kislányos mozdulatai bájosak és harmonikusak. Alaposan kizökkenünk, mikor egy kisfiú váratlanul bekiabálja, hogy a színésznőnek kilátszik a bugyija. Amolyan teniszező hölgyeknél használatos kisnadrág van rajta – felkészült ő a szó szerint nyakatekert jelenetekre és a kiskorúak szemfülességére.

(...)

A teljes cikk itt, a Prae-n jelent meg.

(Az első kettő a Bartók Színház fotója, a harmadik a sajátom.)

BARÁTI KÖR, KLUBOZÁS, FOGADÓÓRA?

Éljünk közösségi életet élőben!

julien_kave.JPGBaráti kör, klubozás, fogadóóra? – kérdezgették barátaim, mikor megosztottam új ötletemet egy Facebookon szívecskés üzikkel, nevető fejes kommentekkel, mezei smiley-kal és like-esővel töltött zsibbadt estén. Egyszerre minden ismerősömet találkozóra hívtam egy kávézóba.    

 

 

Időhiány miatt nem tudok találkozni sok ismerősömmel, pedig szeretnék, és keveslem a kapcsolattartást FB-n, ezért kitaláltam, hogy ha van kedvetek beszélgetni velem, gyertek el kávézni törzshelyemre, a Julienbe mondjuk december 13-án 16-tól (de 18 óráig bármikor). Témánk is lesz: a félelem. Én például most attól félek, hogy senki nem akar akkor és ott kávézni velem. Nagyon örülnék, ha minél többen eljönnétek, jó lenne személyesen is látni titeket. Nincs semmi ajándék, belépő, termék, beöltözés vagy tudom is én, mi. Tök kötetlen az egész.

Az invitálásra kaptam like-okat, szívecskéket, kedves elnézést kérést stb. Mondtak véleményeket is, hogy nem karácsony előtt és hétköznap délután kéne tartani a bulit. Abban bíztam, hogy a kevés ráérőből megképződhet a keménymag.

Ha rendszeressé teszed a fogadóórád, remélem, el is jutok egyszer.

bobe_nandi.jpgErzsi barátnőmnél pontosabbat el sem tudok képzelni, most is pontban 16-kor megérkezett tíz hónapos kisfiával, Nándival, pedig nem is volt kitűzve kötelező kezdési időpont – jólesőn nyugtáztam, hogy itt már nagy baj nem lehet. Andi akkor csatlakozott a beszélgetéshez, amikor ott tartottunk, mitől félhetnek egy éves kor alatt a kisbabák.

Jöttek barátnőim, papírforma módon, ez alól csak Kori volt kivétel: nem ígérte magát a gyerekek iskola utáni programjai miatt, valahogy mégis betévedt – s ez igen meghatott.

nanushka_kriszta.jpgBár a többség szégyenlősen megszavazta, hogy ne készüljön a jelenlévőkről fotó, nem állom meg, hogy Krisztinát cool Nanushka ruhájában ne szerepeltessem (a képet aznap készítettem következő közös programunkon, stílszerűen a Nanushka showroomban).  

Egy csésze kávé volt az ajándékom a megjelenteknek – éreztem, hogy ebbe tutira nem megyek tönkre. Kaptam sok kedvességet, érdekes gondolatokat a félelemről és hasznos tanácsokat a következő összejövetelről.

Nyakig a világhálóba gabalyodva egyenesen függve rajta, tőle stb. könnyen megfeledkezünk a triviális tételről, hogy barátokkal élményeket szerezni az egyik legjobb a világon. És legyen személyes találkozás! A virtuális teret kezeljük helyén – például intézhető rajta a programszervezés.  

andi_keze.jpgIzgalmas kísérlet volt egymás számára idegen embereket klubozni hívni, egyetlen közös pontnak magamat tenni, de persze kiderült, egynél több a közös többszörös – vagy mi. Remélem, ez a folytatásban is így lesz, és egyre többen kapnak kedvet a részvételhez. Szeretnék felkérni példaértékű hírességeket, hogy egy-egy alkalommal legyenek ők is részesei a beszélgetéseknek.

julien_vendegkonyv.jpgTehát a kérdésre a válasz: kicsit fogadóóra, inkább baráti kör és klubozás – közösségi élményszerzés, háló nélkül.

Két utólagos hozzászólás:

Ez a jó kis beszélgetés ismét csak azt bizonyította számomra, hogy igenis 1-1 órát kell szánni a barátokra, és nem csak a facebookon pötyögve tartalomszegény üzeneteket írogatva kontaktálni!!! Várom a következő lehetőséget szeretettel!!

Mi is nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt ismeretlenekkel is találkozni. :) És itt most nem a macaront értem. Puszi és legyen még ilyen!!

TRAVEL BLOG: Kalandtúra haladóknak

Omán

Arab-félsziget délkeleti pereme, szultanátus az államformája és a világon az egyetlen hely, ahol a lakosság ibádi muszlim többségű – aki ismeri, már tudja, ez Omán. Nézzük meg közelebbről!

Területének nagy része sivatag, az Arab-tengerrel sivár partszakasz köti össze, vad sziklás hegyek övezik, legmagasabb pontja a 3004 méteres Dzsebel-es-Sam („a Nap hegye”). Ellenpontként turistacsalogató oázisai mint megannyi paradicsomi „mikrokozmosz” ejtenek ámulatba. Wadi ash Shab („sziklák közötti kanyon”) az egyik legizgalmasabb ománi település, látványos viaduktja, kristálytiszta hegyi patakokat rejtő szurdokjai barangolásra és megmártózásra csábítanak. A datolyától roskadozó, buja oázisok mellett marsbéli tájra hasonlító kiszáradt folyóvölgyeket, vádikat is találni. Azonban a tenger felé szépen zöldellő vádik sorakoznak, ahol pálmafák, sások, banánültetvények, leánderek burjánzanak.

(...)

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Fotocommunity)

Az élet Grover's Corners-ben

A mi kis városunk a Karinthy Színházban

eskuvo_lovas_rozi_baronits_gabor.jpgA képzeletbeli New Hampshire-i falu, Grover’s Corners lakóinak átlagos napja olyan, mint mindannyiunké. A postás csenget, szomszédok beszélgetnek egymással kertészkedés közben, egy ismerős beköszön a biciklijéről, gyerekek iskolába mennek, a templomi énekkar éjszakába nyúlóan próbál és a többi. Látszólag semmiségek, lényegtelen események történnek A mi kis városunkban, mégis Thornton Wilder rádöbbent, hogy az élet a maga egyszerűségében csoda(szép). Rebecca Gibbs sajnos későn ébred rá, halála után bánja, hogy nem figyelt szeretteire eléggé, és nem élte tudatosabban az életét. Mi viszont hátra dőlhetünk, hogy bepillantsunk a Karinthy Színház három felvonásos előadásában – egy másik remek alkotás címét kölcsön véve a mások életébe (Ld. A mások élete című film – a szerk.).

lengyel_ferenc.jpgA felvonások a közösség egy-egy napját mesélik el, szó szerint egy mesélővel, Lengyel Ferenccel. Robosztus alakját földig érő kaftán húzza le, szépen csengő orgánumával végigvezet a történeten, leír, magyaráz és véleményt is mond. Habár játékát alárendeli mondanivalójához képest, Karinthy Márton rendező néhány játékos megoldással bevonja a sztoriba, ráadásul a darab szerint Lengyel nemcsak narrátor, hanem amolyan rendező is. Mókás ahogy egy nagy faliórán tekergeti a mutatókat, attól függően, hogy épp mikor csöppenünk a sztoriba, ám a kronologikus sorrendet megtartja – kívülről nézve élet-halál ura. 

(...)

A teljes cikk itt, a Librarius-on jelent meg.

Köszönöm a fotókat Gergely Beatrixnak.

TRAVEL BLOG: A Maldív-szigeteken mindenki mosolygós

Ha egzotikus utazásra vágyunk, exkluzív utat keresünk, ráadásul imádjuk a szörfözést, a Maldív-szigeteknél nem is választhatnánk jobbat. Hajóval kedvünkre felfedezhetjük a szigeteket. Thulusdhoo és Sultans lenyűgöző, édeni helyek – 100% Paradicsom – utóbbi helységnév eszünkbe juttatja, hogy tizenegy évig szultanátus volt az ország államformája, élén Mohammed Farid Didivel. Érdekesség, hogy habár jelenleg köztársaság, nincsenek politikai pártok, atollvezetők irányítanak (az atollok a helyi közigazgatási felosztást jelentik), őket az elnök választja. Kuda Huraa és Landaa Giraavaru is gyönyörűek, Four Seasons Resort szállodájukról híresek. Nádtetős bungalókban lakhatunk, hatalmasra nőtt pálmafák közt. Ne ijedjünk meg, de szigetelés híján – ami a nagy meleg miatt felesleges – többlábú vendégek simán meglátogathatnak minket. A hotel konyhája, wellness- és spa részlege kimagasló színvonalúak, viszont éjszakai életre, animációs programokra ne nagyon számítsunk.

A cápatámadásoktól nem kell tartani, számos cápafigyelő állomást helyeztek ki. A viharjelzés is profi szinten működik. Izgalmas tény: ha a Maldív-szigeteken nyaralunk, átmehetünk az Egyenlítő vonalán! De szerelkezzünk fel jócskán fényvédővel, mert a térségben süt legélesebb szögben a nap.

(...)

Kattints, ha elutaznál, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Robb Report)

TRAVEL BLOG: A part, ahol az "isteni Bardot" is nyaralt

Buzios

Brigitte Bardot filmes pályája csúcsán, 1964-ben fürdőruhában pózolt a kameráknak brazíliai nyaralásán, megalapozva Buzios, a halászfaluból lett fürdőváros hírnevét. A helyiek a tengerparton felállított bronzszoborral emlékeznek BB náluk eltöltött két hónapjára, amint egy bőröndön ül, és a távolba néz. Ha mindig is szerettünk volna fényképezkedni a francia színésznővel, szobra mellé ülve megtehetjük. Ezután jól fog esni egy cappuccino a stílszerűen Bardot nevét viselő, szomszédos kávézóban. De róla nevezték el az ottani mozit is: Gran Cine Bardot. Csarnokában világhírű színészek és színésznők dedikált arcképeit láthatjuk.

(...)

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

AZ ARTISTA ÚJRA DIVATBA HOZTA A DIVATOT

Interjú Imre Katival

Az első magyar divatkollektívát tizenhét éve alapították, azóta igazi legendának számít a hazai divatéletben. Az Artista márka állandó szereplője a bécsi divathétnek, a folyamatosan érkező ruhakollekciók mellett ma már a kiegészítők is meghódították a vásárlókat. Jelenleg Imre Kati, Stampf Katalin és Rácz Nóra alkotják a csapatot.

Az Artista mögött egy dizájnerközösséget találni. Kikből áll a csapat? Hogyan indult útjára a márka?  

1994 őszén, a főiskolai-, illetve mesterdiplomák megszerzése után hatan, divattervezők összeálltunk. Nem volt tőkénk, low budget divatbemutatóval kezdtünk. A modellek a körúton, az Örökmozgó mozi előtti zebrán mentek át mikor a lámpa zöldre váltott, és a következő zöldjelzésre jöttek vissza, a moziban öltöztek át. Felbuzdulva a sikeren, mindjárt csináltunk egy másik bemutatót a Gellért Fürdő aulájában. Nagyjából nyolcszázan jelentek meg, pedig csak plakáton hirdettünk, nem volt Facebook, sem internet vagy kereskedelmi csatorna. Artista márkanév alatt szerepeltünk, a közös lógó mellett a saját nevünk is rákerült a ruhákra. Mindegyikünk egyenként tíz-tizenöt öltözékkel készült, amiből összejött egy nyolcvan-kilencven darabos kollekciót. Hiába az elkülönülés, a hat kollekció összeforrott: egy műhelyben, egy inspirációs szál mentén folyt a munka. Ezt a felállást, ezt a fajta műhelymunkát ma már sehol nem látom.

Hol volt lehetőség divateseményen megjelenni? Hol lehetett kapni a márka ruháit?

Független lelkes szervezők (például Szigeti Szilvi) számos divatperformance-t rendeztek, többek közt a Műcsarnokban és az Iparművészeti Múzeumban. Megengedhettünk magunknak egy-egy szezonális, saját szervezésű bemutatót is. Akkori menedzserünk segítségével szponzorokat szereztünk, fizettük a modelleket. Csatlakozott egy angol befektető, támogatásával nemzetközi irányt vettünk. A márka brit piacon nem lett igazán sikeres, mert befektetőnk nem nagyon értett a nemzetközi márkaépítéshez, viszont Ausztriában már a 90-es években megvetettük a lábunkat, és azóta szezonálisan részt veszünk a bécsi divateseményeken. Van már egy divatüzletünk is ott. Itthon 1994-ben nyitottuk meg első üzletünket a Petőfi Sándor utca egyik kapualjában. 1995-től egy Párizsi utcai udvarban kávézó és ruhaüzlet viselte a nevünket. Hatalmas helyiség volt: százötven négyzetméteres üzlet alul, fölötte ugyanekkora kávézó. A két szint között lyukat vágtunk a födémbe, hogy át lehessen járni a „különböző művészeti ágak” között. A kávézót csendes, szolid kulturális térnek képzeltük, ahol irodalmi esteket tartunk, de annyira népszerű lett, hogy hamarosan a főváros egyik elhíresült éjszakai szórakozóhelyévé változott. Nem tudtunk bezárni, hajnali kettőig-háromig nyitva volt a ruhaüzlet is. Érdekes színfolt volt, a kávézókról szóló budapesti kalauzban is feltüntetik. Két év után végleg be kellett zárni, mert a lakók panaszkodtak a zajra, de sokan szívesen emlegetik.

Az Artistát a klasszikus stílus újragondolása, a meglepő részletek, a különleges anyaghasználat, a fekete-szürke színek dominálása jellemezi. Annak idején leginkább az „alternatív” jelzővel illették. Hogyan változott a dizájn az idők során?

Eleinte a sokszínűség és egyediség mentén haladtunk. Boldogok és fiatalok voltunk, az értékesítés nem volt elsődleges szempont. Persze örültünk a befolyt pénzeknek, de szinte az egészet visszaforgattuk. Az volt fontos, hogy minél több produktumot hozzunk létre, minél több kreativitást szórjunk ki magunkból a világba. Mindez sokáig megfelelt, de mikor jött az angol befektető, más irányba mentünk – az egyedi artista műalkotásokra általában nem voltak vevők a befektetők. Felmerült az igény, hogy csináljunk közös kollekciót, ne egyesével tervezzünk – Artista Classic néven hoztuk létre – a meglévő mellé – az új vonalat. Ez egy tanulási folyamatot indított el. Elkezdtünk különböző méreteket is gyártani. Sokszor kellett változtatni a dizájnon, mert nagy méretben nem mindig mutattak jól a számunkra kedves darabok. Az anyagvásárlás is változott. Itthoni anyagcégektől vásároltunk, később azonban – mivel megrendelésre kezdtünk dolgozni, és utángyárthatónak kellett lenni – nagy európai textilgyáraktól rendeltünk. Egy évre előre dolgozunk a mai napig. Az Artistára még mindig jellemzők a korábbi stílusjegyek, az alternatív jelző most is megállja a helyét, csak letisztultabb lett a dizájn. Önmagunkból nem vetkőztünk ki, de kicsit lenyugodtunk. És jobban odafigyelünk a minőségre. Fontos lett, hogy az Artista ruha ne csak kreativitást, individualitást és extravaganciát jelentsen, nyugodt eleganciát is nyújtson viselőjének a mindennapokban. Tiszteljük a klasszikus, tradicionális szabásvonalakat, melyeket gyakran elvonatkoztatunk és párosítunk egyszerű, olykor távol-keleti vonalakkal, létrehozva a városban élő, független nő ruhatárát.

Mi inspirálta akkor, és mi motiválja ma a társaságot?

A képzőművészet, a festészet fő inspirációs forrás. Például táskáink illusztrációi mind képzőművészek alkotásai. Nem akarunk a tömegtermelés irányába elmenni, a Non growth! (Ne növekedj!) szellemiségünk része. Igyekszünk megtalálni az egyensúlyt a növekedésben. Alapvető számunkra a környezettudatosság: valamennyien – a varrónőket is beleértve – szelektíven gyűjtjük a szemetet, sőt, a direkt újrahasznosítás elvét valljuk, és vidékre hordjuk a komposztot. Jelenleg hárman képviseljük a márkát, mindnyájan jógázunk, közel áll hozzánk a keleti gondolkodás, a kertészkedés, a vidéki élet. Érdekel minket, hogy mi lesz a Földünkkel, hová tart a világ. Filozófiánk a kezdetektől beépült a kollekciókba.

Az interjú eredetileg a Glamour 2017. októberi számában jelent meg.

(Fotó: Imre Kati, a fotón középen)

TRAVEL BLOG: Földünk két felének találkozásánál

Panamai Köztársaság

Izgalmas úti cél a két óceán, a Csendes és az Atlanti találkozási pontja – ez (is) Panama. Van abban valami természetfeletti – ha élhetek ezzel a képzavarral –, hogy Földünk két legnagyobb természeti képződménye ember alkotta helyen egyesül.

Hogy áthajózhassunk a Panama-csatornán, speciális csatornahajózási adót kell fizetnünk, vízi járművünknek motorral is rendelkeznie kell, és az átkelést külső parancsnoki utasítás szerint tehetjük csak meg. Ha romantikus kiránduláson vagyunk, ne felejtsük a szóbeszédet: a csatorna felett átívelő híd, a Bridge of the Americas alatt csókkal ünneplő párok kapcsolata tartós lesz.

De Közép-Amerika legdélibb államába, a Panamai Köztársaságba nem csak a csatorna miatt érdemes ellátogatni, lenyűgöző szigetvilága és fővárosa, Panamaváros is turistacsalogató. Mindkettő a maga módján színes; a szigetek bujaságát el tudjuk képzelni, Panama City-ben a modern felhőkarcolók keverednek a spanyolok építette falakkal és a francia csatornaépítők XIX. századi házaival.

(...)

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Anthony John Coletti)

HELLÓ, KENGURU!

Interjú Mayer Balázs Kenguruval

Polgári neve talán keveseknek mond bármit, pedig Mayer Balázs igazi budapesti legenda. A kilencvenes évek éjszakai életének lexikonában külön fejezetet érdemelne az alakja, ahogy a modern divat történetében is.

A Kenguru-kreációk nemcsak a hazai partik sztárjai voltak, a tervező nemzetközi szinten is ismertnek számít, a legendás Fashion TV több alkalommal bemutatta kollekcióit.

A rendszerváltozás utáni időszak meghatározó divattervezőjeként hogy emlékszel vissza a hazai divatélet felpezsdülésére? Hogyan indultál el a pályán?

A szakmát 1994-ben, pólók tervezésével kezdtem. Fekete alapszínre ezüstmintákat találtam ki. Ez a kombináció éppen trend volt Nyugaton, segített, hogy felfigyeljenek a munkámra. Exkluzív felkérést kaptam, hogy csináljak a pólókból kollekciót, és mutassam be a Fortunában. A klub kifutóján péntekenként híres külföldi márkákat – Chevignon, Kookai stb. – lehetett látni, olyan extra programokkal, mint a Hajas- és Zsidró haj-show. Az első bemutatókat baráti segítséggel rendeztük meg, hihetetlen csapat jött össze! Marlon Ungaro Extravaganca New Yorkban élt, cirkuszban dolgozott, transzvesztitaként performance-okat adott elő, Angéla rendszeresen fiúruhában indult el otthonról, a Nyugati Pályaudvaron öltözött be lánynak. De megemlíthetem Maróy Krisztina és Mándy Zsófia modelleket is. Zsófi a barátnőm volt, jó sok modellt ismert. Barátnőjének, Krisztának a barátja, Richweisz Péter tehetséges fotós, ő készítette az első komolyabb képeket a kollekciómról, különleges látásmódja iránymutatónak számított. Jelentős underground-élet folyt, partiszervezők bontogatták szárnyaikat. Acid-partikkal kezdődött, de akkor jött be szinte az összes ma létező zenei irányzat: techno, drum and bass, rave, jungle. A számomra meghatározó goa szintén kezdett terjedni – goapartik szervezésébe fogtam.

Volt akkoriban a divattervezők közt együttműködés? Figyeltétek egymás projektjeit? Kik voltak rád hatással?

Király Tamás nagy hatással volt, korán hallottam róla, ráadásul, 1992 környékén együtt dolgozhattam vele több projektben. A divattervezők nem voltak ismertek, csak páran, fiatalok tudtunk egymásról. Körünkben volt többek közt az Artista csapata, Zoób Kati. Náray Tamást mint divatbemutatók szervezőjét ismertük, önálló kollekcióval 1997 körül jelentkezett. A 80-as évektől alkotó generációról fogalmunk sem volt – fiatalok és idősebbek között nem volt átjárás. Nagy nemzetközi – főleg francia és olasz – tervezőket tekintettem példaképnek: Jean-Paul Gauthier-t, Yves-Saint Laurent-t, Pierre Cardin-t. 1994 januárjában néhány hetet New York-i barátomnál töltöttem. Olyan erősen hatott rám a hangulat, a rengeteg üzlet és divatirányzat, hogy ott és akkor megrajzoltam a Kenguru-logót.

Elejétől fogva kreációid a Kenguru márkanév alatt szerepelnek, téged is így becéznek.

A 87-es szilveszteri bulin egyik barátomtól kaptam a becenevet. Szerinte úgy táncoltam, ahogy egy filmben a Kenguru néven szőnyegre lépő bokszoló, akinek annyi a jelenete, hogy bemegy a ringbe, és kiütik. Azokban az években ismerkedtem meg rengeteg haverral, a Vörösmarty téren és a Felszabadulás téren (ma Ferenciek tere) bandáztunk minden nap. Megláttak, és jött a „helló, Kenguru!” – hamar rám ragadt, ezzel a névvel azonosítanak.

Az avantgard és underground jelzőket használják a munkáidra legtöbbször, de militaris elemeket is találni nálad – elnézve a mai divatot, megelőzted vele a korodat –, a 90-es években készült divatfotóid futurisztikus, sci-fibe illő formákról is tanúskodnak. Nekem a Balde Runner ugrott be az egyik szettről, amit egy ázsiai modell viselt. Hogyan jellemeznéd a stílusod?

Folyamatosan változott, volt heavy metalos, indiai ihletésű stb. – próbáltam egy-egy korszakra vagy témára felfűzni a bemutatót. Meghökkentést keltettek lakk-és műszőrme kreációim. Filmezni kellett volna 1994. december 16-án a Fortunában a közönség döbbent arcát – mondjuk erről van is tévés felvétel (nevet). Kedvelem a terepanyagot. New Yorkban már terepben jártak, bevásároltam hat-nyolc színben, a következő divatbemutatóra abból készültek a ruhák. Nálunk főleg sötétzöld-barna-fekete árnyalatút lehetett látni, nekem volt belőle kék, piros, zöld, sárga – amilyen színt csak el lehet képzelni. Rendszeresen jártam New Yorkba, Londonba, figyeltem az ottani tervezőket, dizájnerüzleteket, később lehetőségem nyílt kollekciómmal részt venni kinti divateseményeken. Utazásaim inspiráltak, segítettek egyedi arculatot találni. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a 90-es évek közepén sikk és kuriózum volt Kenguru-ruhában megjelenni a partikon.

Annak idején hordtál egy ikonikussá vált kétszarvú, amolyan „ördögös” sísapkát.

Gaulthier egyik sapkája ihlette. Hasonlóan ördögsapka volt, másmilyen kivitelben. „Kétszarvúm” az első darabokkal jött ki – és micsoda döbbenetet keltett! Rasztafrizurámat is állandóan megbámulták. Izgalmas volt kvázi úttörőként részt venni a hazai divatéletben!

Mikor térsz vissza tervezőként?

Mostanában nem volt időm foglalkozni ezzel, minden energiámat a Budapest Fashion Week szervezése köti le. Tervezni csak szívvel-lélekkel, maximális odafigyeléssel lehet. Célom, hogy kijöjjek új kollekcióval, szeretném eljuttatni a márkát a húszévesekhez, miközben korábbi vásárlóimról sem feledkezem meg.

Az interjú eredetileg a Glamour 2017. októberi számában jelent meg.

(Fotó: Recorder)

TRAVEL BLOG: Aktív pihenés Thaiföldön

Ha Thaiföld kerül szóba, általában thai masszázsra, finom ételek kóstolására és más kényelmes időtöltésre gondolunk. De mit csináljunk, ha ott is aktív pihenésre vágyunk?

Vitorlázzunk a kristálytiszta Thai-öbölben vagy az Andamán-tengeren. A sziklamászás talán keveseknek jutna az eszébe, pedig Krabi mészkősziklái a kezdő mászóktól a profikig, mindenki számára tartogatnak kalandot. Az oktatók segítenek kiválasztani a szintünknek megfelelő mászóútvonalat, köteles biztosítás mellett tanítanak meg a fortélyokra. Ne hagyjuk ki a dzsungel túrát sem! Ha Phuketen nyaralunk, a Mangrove vízesés kötelező kirándulóhely.

Izgalmas vállalkozás elrepülni a dzsungel felett: Chiang Maitól egyórányi autóútra, nagyjából ezer méter magasan, a hegyek között él a Khamu törzs. Nomádok, rizst, kávét és teát termelnek, vadásznak és gyűjtögetnek. Ha kötélen elrepülünk falujuk felett, időutazásban lesz részünk; visszapillantunk a mezőgazdasági forradalom időszakára, kb. 10.000 évvel korábbra. Angol nyelven beszélő idegenvezetőnk két égi hídon is átvezet minket.

(...)

Kattints, ha kedvet lett Thaiföldön nagyon elfáradni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Janni Deler)

ANYA-LÁNYA DIVATBIRODALOM

Interjú S. Hegyi Luciával és Sümeghy Claudiával

Ki mondta, hogy a magánélet nem keverhető a munkával? Mindenesetre vannak üdítő kivételek. Például, ha harmonikus, inspiráló élettér alakul az otthon és munkahely egybeeséséből. Esetünkben anya és lánya szomszédok, egy épületben, együtt vezetik a lassan harminc éves, töretlen sikerű divatházat, a Luan by Luciát. Életük nemcsak jó példa a kivételes helyzetre, hanem példaértékű anya-lánya munkakapcsolat is – S. Hegyi Luciával és Sümeghy Claudiával beszélgettünk.     

Claudia, törvényszerű volt, hogy édesanyád nyomdokába lépj?

sumeghy_claudia.jpgClaudia: Kezdetben nem akartam divattal foglalkozni. Kiskoromtól a szervezés és a pénzügyek érdekeltek, közgazdásznak tanultam, nemzetközi kapcsolatok szakon, az egyetem mellett gazdasági vonalon dolgoztam különböző cégeknél. Öt év után specializálódni akartam, beiratkoztam a Mod’Artra. Addigra már bevontak a vállalkozásunk pénzügyeibe és szervezési folyamataiba. Szerettem volna jobban megismerni a divatipart, de világos volt, hogy a marketingkommunikáció, a PR, a közösségi média, illetve a stratégiai márkaépítés lesz az én asztalom, ezeken a területeken amúgy is erősíteni kellett a divatházat.

Lucia, jelenleg milyen munkamegosztás szerint dolgoztok Claudiával?

Lucia: Claudia a brandmanager, ő határozza meg az üzletágak stratégiáját. Én foglalkozom az egyéni ügyfelekkel és a szakmai gyakorlatos diákjainkkal. Nemcsak a szakmát tanítom nekik, odafigyelek a lelki fejlődésükre is. Kapcsolatot ápolok a partnerekkel, személyes konzultációkat tartok, stílustanácsadással foglalkozom, és viszem az haute couture részleget. Az elmúlt huszonöt évben kreatív káoszban dolgoztam, Claudia öt év alatt segített kialakítani egy átlátható rendszer.

Mi számodra a legfontosabb, amit a lányodtól tanultál meg a közös munka során?

Lucia: Hit, alázat, ősbizalom. Hitet abban, hogy a gyereked valamiben bölcsebb lehet, nagyobb tudással bírhat, mint te. Amikor Claudia az egyetem mellett dolgozott, láttam, hogy kialakult az értékrendje, maximálisan megbízhatok benne. Munkáján érződött az alázat és a türelem. A tudatos, felelősségteljes felnőtté válásban segíthette, hogy kicsi korában is egyenragú partnerként kezeltem. Nyári szünetekben dolgozott; fodrászkodott, takarított, hoszteszkedett, a varrodánkban is besegített. Nem derogált neki a munka, mindig szerette magát kipróbálni valami újban. Én is ilyen voltam. Tizennyolcéves koromtól sokféle feladattal próbálkoztam, míg rájöttem, alkalmatlan vagyok alkalmazottnak, vezetőtípus vagyok. Erre Claudia is rájött. Két dudás egy csárdában nem férne meg, ha nincs bennük szeretet és bizalom egymás iránt – ez lehet az eredményes munkánk titka.

Mit tartotok a legjobbnak és mi a legnehezebb a közös munkahelyen?

s_hegyi_lucia_ferjevel.jpgLucia: Nincs igazán nehézség, mert amit elhatározunk, azt következetesen végig visszük, a másik tiszteletben tartásával. Kommunikációban fordul elő fennakadás, mert családi vállalkozásoknál nem mindig lehet jól időzíteni. A fontos információkat szeretném gyorsan átadni, Claudia nem biztos, hogy épp befogadó rá, ha valami más foglalkoztatja. Megértő próbálok lenni, de nem mindig megy könnyen. Idősebb vagyok, vehemens és impulzív. Ő türelmesebb, strukturáltabb, üzleties gondolkodásának köszönhetően jobban látja, mi az, ami ráér, mi az, ami valóban fontos.

Claudia: Sokban hasonlítunk és jól ismerjük egymást – szerintem ezért nincs igazi konfliktus köztünk. Mindig meggyőzhetők vagyunk, tudjuk a másikról, hogy a maximumot nyújtja, egyikünk sem ellenőrizgeti a másikat. Anya nem feltétlen csak a szakértelmet tiszteli, a munkához való hozzáállást is. Ő gyakran a megérzéseire hallgat, én inkább analitikus fajta vagyok. Szerintem azért vagyunk kölcsönösen könnyen meggyőzhetők, mert nekem is vannak intuícióim, és neki is van elemző, objektív oldala – jól kiegészítjük egymást. Elmondja a megérzéseit, én pedig hiszek bennük, annak ellenére, hogy kutatok, olvasok, utánanézek. Mind ehhez összhangban, szinte szimbiózisban kell lennünk.

Lucia, mi az, amiben lányod a legnagyobb segítséged?

Lucia: Kreatív, intuitív, a természet feletti síkokat figyelembe vevő személyiségnek tartom magam. Sokaknak nem vagyok mindig érthető. Claudia le tud „fordítani”. Érzékelek valamit, kezdem mondani, és ő azonnal veszi a lapot. Ha egy másik munkatársamnak mondanám a jövőre vonatkozó elképzeléseimet, nem értené, miről beszélek, hiszen a jelenben annak még nyomát sem látni.

Claudia: Sok mindenben igyekszem segíteni: összefoglalom a főként angolul elérhető szakmai anyagokban szereplő információkat, vagy intézem a közösségi médiával kapcsolatos teendőket. Erre a feladatra van egy munkatársunk is, de eleinte én csináltam. Nálunk minden úgy épült föl, hogy az elején magunk csináltuk, csak akkor delegáltuk, ha a legapróbb részleteket is ismertük. Az alkalmazottak sem állnak úgy hozzám, hogy „na, ő a főnök gyereke”. Magabiztossá tesz, hogy mindazt meg tudom csinálni, amit elvárok másoktól. Az akadémiát én indítottam el, ezzel bővítettük a gyakornokképzést, ami anya vezetésével már évtizedek óta működik. Kialakítottunk egy kurzuspalettát, igyekeztünk minél koherensebb brand-et építeni az oktatási üzletágból.

Közismerten nem a divatvilágban megszokott szellemben dolgoztok. Mesélnétek erről?

Claudia: Sokan furcsának találják a holisztikus hozzáállásunkat, van, hogy össze is keverik az ezoterikussal. Holott ez annyit jelent, hogy az emberrel egészében foglalkozunk. Nem is gondolnák, hány vezérigazgató, hány racionális, materialista ember jár jósnőhöz, pránanadizni vagy thetahealingre. Az emberek keresik önmagukat, igényelik, hogy a kérdéseikre válaszokat kapjanak, kötődni szeretnének valakihez, akiben hisznek. Mi ezzel évtizedek óta foglalkozunk. Létrehoztuk a Luan Lélek-Forma Stúdiót, ahol például csoportos jógaórákat- és olyan egyéni foglalkozásokat kínálunk, mint a kineziológia, masszázs vagy pszichotréning.

s_hegyi_lucia.jpegLucia: Folyamatosan dolgozunk magunkon és környezetünkön, mi is járunk foglalkozásokra. Mert először magunkon kell kezdeni a személyiségformálást. A soul branding megvalósítására törekszünk, ami annyit tesz, hogy a legjobb personal brand az önazonos, boldog ember. A diákokat is ebben a szellemben oktatjuk. Néhányan önbizalomhiánnyal, önértékelési problémákkal érkeznek, de két-három hónap alatt megváltozik az egész személyiségük. A divat érdekes, kreatív nyelvén könnyebben meg lehet oldani a személyiséggel kapcsolatos problémákat. Aki verbálisan nem jól kommunikál, az alkotáson keresztül megnyílik. Az akadémia ars poeticája, hogy nem erőltetjük a divattervezést vagy, hogy valaki mondjuk styliste legyen. Hosszútávon nem lesz boldog, aki olyan szakmában dolgozik, ami nem neki való. Mielőtt bárki vehemensen beiratkozna egyéni kurzusra vagy haute couture képzésre, egyhetes orientációs, szintfelmérő héten vesz részt, és irányított feladatok mellett kielemezzük, való-e neki a választott divatszakma.

Energikus, dinamikus, mindig megújulni kész a márka, és ez nemcsak a kollekciókra igaz. Beszéltetek a Lucia Divatakadémiáról, a Luan Lélek-Forma Stúdióról, de van kozmetikátok, szerveztek nyaranta gyerekeknek divattábort is. Mivel folytatjátok a sort?

Claudia: Van egy újfajta energia a családban: tavaly megszületett Elin Inez, férjemmel közös kislányunk. Anya meg édesapám nagyszülői szerepbe léptek, egészen átformálja őket. A levegőben van a babaenergia, a gyerekekkel való foglalkozás igénye. A ház legutóbbi divateseményén a második vonalunkat, az LBL legújabb kollekcióját mutattuk be – az LBL élére minden évben másik iskolában végzett divattervező párost kérünk föl, hogy gyakorlati tapasztalatszerzésként tervezzenek két kollekciót a fiatalabb generáció számára –, az idei anyák napja és gyereknap közé esett, amire anya-lánya rendezvényt találtunk ki. Mindenkit az édesanyával együtt hívtunk meg. Az egyik szobát berendeztük játszóháznak egy-két éves körüli babáknak. Egészen más energiákat lehetett érezni, mint ami fashion event-en megszokott. Családias, önfeledt, gondtalan együttlét volt. Nagymamák, anyukák és a babáik – együtt, szép ruhák közt.

Az interjú eredetileg a Glamour 2017. októberi számában jelent meg.

(Fotók: OVB Vermögensberatung, designhet.hu, Luan by Lucia)

 

Meccset játszva

Ivan Viripajev Illúziók című darabja a Rózsavölgyi Szalonban

Ezt a tavasszal a Prae-n megjelent színházi ajánlót főleg kedves barátnőm, Gergely Beatrix kiváló fotói miatt osztom meg a blogon.

toth_ildiko_debreczeny_csaba_varga_maria.jpgIvan Viripajevtől a Részegek című darab a Nemzeti Színházban több mint furcsa. Profizmus, tehetség, de mintha valamiféle trendi szektás találkozón vettem volna részt, ahol suba alatt a lelkemre pályáznak. Még a nézők is csupa egyformán hitgyülisnek kinéző, jól fésült fiatalok voltak: ha a kifigurázás volt a cél, miért nem vette a lapot a közönség? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek után nem előítélettel ültem be az író egy másik darabjára, az Illúziókra a Rózsavölgyi Szalonba, a székesfehérvári Vörösmarty Színház vendégszereplésére. Nem voltak illúzióim. És jól megkaptam újra: ne légy előítéletes!

Elsőre a díszlet lep meg: méteres teniszpálya illúzióját kelti az optikai csalódásnak köszönhetően, valójában minigolfozásra lenne alkalmas. Tíz perc után egyre jobban csodálkozom, hogy hiába a pálya, a sportolójelmezek, tenyeresek, fonákok és szervaröpték, izzadás és lihegés, az egésznek semmi köze a teniszhez. Ez is jó! Aztán van maga a történet, amiből kiderül, semmi és senki sem az, aminek és akinek látszik. Meg vagyok vezetve – már megint! Másik optikán át nézem az előadást.

varga_maria_toth_ildiko.jpgMeccset játszva, mímelve két ismerős házaspár tagjai emlékeznek vissza monológokkal elmúlt ötven évükre. A férj vagy a feleség halálos ágyán házastársaik végre őszinték lehetnek egymáshoz. Egymás után halnak meg, „a végén csak egy maradhat” – mintha a Tíz kicsi néger groteszk változatát látnám. Tóth Ildikó Sandraként erősen (és kimelegedve) kezd, felidézi beszélgetését férjével, Dannyvel, aki őt látszólag nagyon szerette, aztán azt, mikor férje halála előtt megvallja, hogy legjobb barátjába, Albertba volt igazából szerelmes. A legjobb barát is odavolt a nőért, de leplezte – nem tudtak egymás vonzalmáról –, ám Albert is bevallja haldokló feleségének, Margarite-nek, hogy kit szeretett. Lehet követni? Most jön az, hogy a másik feleség pedig férjének barátjába, Dannybe volt szerelmes. Páros teniszmeccs, itt az a játszma, hogy légvárakat építenek.

debreczeny_csaba.jpgEgymás szomszédjai, sok időt töltenek együtt, mégis mindnyájuk egyedül van az érzéseivel. Magányosak, boldogságuk látszat. Albert gyerekként is zárkózott volt: ufót látva nem merte elmondani, senki nem hitt volna neki, csak felnőttfejjel, avatja be Sandrát a titkába. Danny egy ausztráliai nyaraláson érzi magát elszigeteltnek: egy tengerparti sziklán (óriás teniszlabdán) megtalálja tökéletes helyét a világban, ám Sandra nem érti meg: ő közben egy rózsaszín csíkot kémlel az égen. Az ehhez hasonlóan játékos jeleneteknek és a szerelemmel kapcsolatos optimista közhelyeknek köszönhetően reményteli az üzenet: a mindennapi drámák és az elkerülhetetlen elmúlás ellenére sem elviselhetetlen az élet.

hirtling_istvan.jpgA szerelem bonyolult ugye, a szeretet is az lehet, és ezek keveredhetnek. Mikor s hol megy át egyik a másikba, ilyesmi kérdések merülnek föl, miközben – túlzottan is – szabad folyást engednek az érzelmeknek. Egyre csöpögősebb szövegek követik egymást, egyre jobban folyik a játékosokról az izzadtság. Ahogy a jó teniszező menti meg a vonalon belül a labdát, a rendező Hargitai Ivánnak sikerül azért megmentenie a drámát. Angolszász területeken egy love-val elintéznék a témát: itt és most az előadás terjengősen érzelgős, a már-már erőltetett lelkizés miatt került át a „nagyon jók” kosárból a „jók” közé. Ha nem látom az említett Részegek lelki manipulációját, a jobbak közé sorolom ezt a produkciót. (Előbbit a Katona József Színház is műsorára tűzte, ráadásul a Nemzetivel majdnem egy időben, kíváncsi lennék arra az interpretációra, ahogy arra is, miért kaptak rá ennyire Viripajev munkáira.)

(...)

A teljes ajánló a Prea oldalán olvasható.

(Fotó: Gergely Beatrix)

Az előadás november 10-én tekinthető meg utoljára a Rózsavölgyi Szalonban.

TRAVEL BLOG: A többarcú Kuala Lumpur

Malajzia

Malajzia fővárosa a Távol-Kelet olvasztótégelye: összemosódnak régi civilizációk, a gyarmatosítók kultúrái és a modernség elemei, keverednek benne a különböző származású emberek, a különféle zenék, ízek, imák – és igen, szerelmek is. Rengeteg a vegyes házasság, az utcán sokféle nyelvet hallani. Mindez színes, egzotikus, különleges hangulatot ad Kuala Lumpurnak.  

Kezdésnek a jelképnek számító Petronas iker felhőkarcolókat érdemes megnézni. 450 méteres magasságból jogosan mondhatjuk, hogy a városra van „némi rálátásunk”. A két egyforma építmény emlékeztet, hogy a lakosság többsége kétféle vallású; mohamedán vagy buddhista. A tornyok a Briliáns csapda című filmből is ismerősek: a két főszereplő, Sean Connery és Catherine Zeta-Jones az egyik itteni kitalált vállalat szerveréről akar több milliárd dollárt leemelni, majd izgalmas menekülést hajtanak végre az összekötőhídon.

Az iszlám kultúra hangsúlyosságát mutatja az Iszlám Művészetek Múzeuma is. Ultramodern épületében található az első és legnagyobb mohamedán művészeteket bemutató kollekció: textilek, fémtárgyak, festmények, kerámiák, kézírásos tekercsek és könyvek garmadája. Ráadásul itt kapott helyet el a világ legnagyobb Korán-gyűjteménye is.

(...)

Kattints, ha elutaznál, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Travel Blog)

Bemutató Ráhel-napon

József és testvérei az Örkényben

Azzal, hogy az Örkény Színház Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezte József és testvérei című előadása megéri az ötórát, ráadásul indokolt a hosszúság, szinte mindent elmondok. Persze nem marad el a hosszabb vélemény, melyet szívesen írtam meg a Prae számára – véletlenül Valentin-napon. A bemutató idejét mindenesetre nem bízták a véletlenre: Ráhel napját írtuk.
***

A bibliai színek sorban – ha nem is időrendben – következnek, és egyre színesebbek, kidolgozottabbak, ahogy a történet megy előre. A nyitószínben a fiatal József (Patkós Márton) kút szélén ül félmeztelenül, és apja, az öregedő Jákob (Gálffi László) aggódva inti őt. A szereplők életkora folyamatosan játékba van hozva: látjuk őket fiatalon, középkorúan és öregen is. Több generáció keveredik: színre lép majd az érett József, Polgár Csaba és a fiatalabb Jákob – szintén Polgár Csaba. Olykor valamelyiküknek két énje van jelen egyszerre. Az elején az idős Jákob fiatal önmagát figyeli a tetőről, ami elég misztikus. Hogy a misztikum a koncepció része, azt már a figyelemre méltó plakát (Nagy Gergő grafikája) és színlap is igazolja: József a félbevágott Földgolyó peremén egyensúlyoz, körülötte a kozmosz fekete háttere. A motívum az előadáson visszaköszön, József a kútkévén balanszíroz, később egy aranylabdával zsonglőrködik. Jellemző az arany és a minimáldizájn. Izsák Lili díszlettervező a forgószínpadra egy jászolhoz hasonló, fából készült, elől nyitott, sátortetős, félszobánál kisebb (sok jó ember kis jászolban is elfér) puritán díszletet tervezett, a fölötte kifeszített vásznon különböző égi jelenségek és galaktikus ködök, víziók váltakoznak. A faház az egész előadás centruma, külsőre nem változik, a környezetét viszont kiszínezik. A harmadik felvonásra már minden sejtelmes kék derengés. Egy-egy rész végén a házacska megfordul, takarásba kerül, a következő jelenetre a szereplők más felállásban, más helyzetben kerülnek a nézők szeme elé – a mutatvány a gyerekkor varázslatos átváltozásait idézi.

A darab Thomas Mann négykötetes regényét követi. A dramatizálás Gáspár Ildikó munkája. Az első felvonás (az első két könyv) amolyan bibliaórai gyorstalpaló, a színek szinte jelzésértékűek. Fölelevenítik a főbb cselekményt. Jákob becsapja ikertestvérét, Ézsaut, hogy apjától, Izsáktól megkapja az elsőszülöttség jogát és az atyai áldást. A haragos testvér elől Háránba, nagybátyjához, Lábánhoz menekül, aki meg őt csapja be: ahelyett, hogy Jákob a hétéves munkájáért megkapná szerelmét, Ráhelt, mit sem sejtve Lábán idősebb lányával, a lefátyolozott Leával hálja el a nászt a sötét fülkében. Jákobnak újabb hét évet kell dolgoznia, hogy a húgot is feleségül vehesse. Lea fiúkat szül Jákobnak, Ráhel nehezen esik teherbe, közös gyermekük lesz József, a kedvenc, az igaz szerelem gyümölcse. Ráhel belehal második gyermeke, Benjámin szülésébe. A második könyv a fiatal József életéről szól. Benjámin, az édestestvér az egyetlen, akivel jóban van, terveibe is beavatja, bátyjaival azonban ­– akik irigyek, hogy apjuk kivételez vele ­–, viszonya elmérgesedik: mély kútba vetik őt. A regény klasszikus nyitósora – és egyben az előadásé – előre vetíti mindezt, ahogy Jákob a kút szélén ülő ifjú Józsefnek mondja: „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?”

(...) A teljes cikk a Prae-n jelent meg, tavasszal.

(Fotó: Horváth Judit – a képen Patkós Márton, a fiatal József szerepében)

TRAVEL BLOG: Amit tudni akartál a sushiról, de sosem merted megkérdezni

Ismered a mondást: valaki vagy imádja a sushit, vagy nem bírja, középút nincs. De győztek a japán konyha kedvelői, mert ők vannak többen. Ha csak most szántad rá magad, hogy elindulj a sushi tekercsekkel és nigri költeményekkel kirakott úton, ez a kisokos biztosan segíteni fog.  

Hogyan egyél pálcikával?

Egyik pálcikát a gyűrűsujjra helyezd, szorítsd a hüvelykujj tövéhez, másikat a középső ujj hegyéhez támaszd, miközben a mutatóujjad és a hüvelyked közrefogja – a két fadarab máris pálcikaemberke módjára táncol kezedben.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: „Most akkor a wasabit bele kell keverni a szójaszószba, vagy külön kell rákenni a falatra?”

Sokáig hittem tévesen, hogy az erejéről híres zöld vizitormát – leánykori nevén: wasabit – a szójaszószba mártott sushira szokás kenni, de nemrég japán fanok felvilágosítottak, hogy étkezés előtt, miután tálkába öntöttem a szójaszószt, fél teáskanálnyi pasztát fel kell benne oldani. Mi több, a gyömbért sem kell külön kezelni, az is mehet a lecsóba – micsoda képzavar! –, vagyis a szószba. Ám ha túl sósnak érzed a makit, ráteszed a gyömbért, így veszít sósságából.

Az egyik tálban lévő gyömbér miért piros, a másikban meg miért sárga? Hogyan csinálják ezeket?

A gyömbérgumókat meghámozzák, vékonyra reszelik, egy percre forróvízbe dobják, majd cukros ecetben pácolják. Sárga a természetes színe, rózsaszín akkor lesz, ha bébi gyömbért használnak, vagy ételfestékbe mártják (de ettől ne kenődj el).

Milyen rizsből készülnek a fogások, és miből van a haragoszöld, ehető „csomagolás”?

Ne a nálunk gyakran használatos „rizsát” képzeld el, hanem rövid szemű speciális japán szusirizst, ami rizsecettel, cukorral és sóval kombinálva, főzés során áll össze, szó szerint, hisz a japán rizs legfőbb ismertetőjegye ragadóssága – a noriból, azaz tengeri növényekből, főleg vörös algából készült zöld lap is jól rátapad.

Milyen sorrendben fogyaszd a sushit?

A gurmanok tojásossal kezdenek, ez az egyszerű feltét mutatja meg leginkább a séf hozzáértését. Ha a kóstolás meggyőző, jöhetnek a kockázatosabb halas ételek. A tofus édeskés, desszertnek is beillik, de nekem nem helyettesíti az igazit, a mochit (ami viszont nem sushi).

(...)

Kattints, ha tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: iStock)

Amitől Lenin kiugrik a koporsójából

A Gulag virágai a Nemzetiben

hobo.jpegTragikus eseményektől gyakorta nem áll távol a keserédes hangulat – a lágerélettől sem. Ez innen nézve rejtélyes. Rejtői. Bohókásnak nem mondható. Hobósnak viszont igen. Legalább itt és most: helyszín a Gulág, szovjet munkatábor, ahol a virágok – ez esetben szimbolikusan kordokumentumokon alapuló történetek – Hobo stílusában nyílnak ki és száradnak el. A Nemzeti Színház A Gulag virágai című egyfelvonásos előadása fontos és megrendítő.
***

„Létező, érdekes és divatos színházi megszólalási mód a dokumentum-dráma”, mondja egy interjúban Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője. Ráadásul történeti szempontból tanulságos. Vidnyánszky szerint a Nemzeti feladata az is, hogy a magyarokat érintő történelem nagy eseményei kapcsán, akár évfordulókhoz köthetően, folyamatosan szülessenek előadások.

Hobo és a dramaturg, Kozma András pár éve elutaztak anyagot gyűjteni a darab helyszínére, a Perm-36-os táborba. Megtalált levelek, feljegyzések, jelentések, naplók illusztrálják az embertelen körülmények közepette is reménykedő rabok mindennapjait, gondolataik, céljaik alakulását, de a sorok közt fogva tartóik jelleme és a totalitárius diktatúra működési elve is kirajzolódik.

gulag.jpgVersek, balladák, dalok részletei történetekbe ágyazva sorjáznak, Földes László Hobo vezényletével, a harmonikázó Pál Lajos és a több szerepben kiválóan „muzsikáló” Rácz József előadásában. Hobónak személyes indíttatása is van:

A téma elhanyagoltsága miatt is fogtam neki, hogy a Gulagról írjak, meg azért is, mert kommunista családból származom, így van némi érintettségem.

Az ezredforduló környékén a Ghymes zenekarral együttműködve megírta a Bakaballadát a Don-kanyarban életüket vesztett magyar katonák emlékére, de hallható tőle egy hangulatában a szomorú végkifejlethez igazodó ballada Viszockijtól is.

A nyomasztó légkört aláhúzza a korabeli díszlet és jelmez, de a játékosság itt szintén kikacsint. Pál bódéja, ahol szinte megállás nélkül harmonikázik, kissé kuckós jellegű. A barakk elhúzható falai lehetőséget adnak a dinamikus, többfunkciós használatra: ide-oda tologatják a fal(l)apokat, a réseken kitekintenek, vagy füst jön be rajtuk, jelezve, hogy egy-egy rabszállító vonat épp be- vagy kifut.

(...)

A teljes cikk idén februárban jelent meg a Prae-n, itt olvasható.

Az előadás most is műsoron van a Nemzetiben.

(Fotó: Népszava, Nemzeti Színház)

Pokoli tánc

Orfeusz és Eurüdiké Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix koreográfiájában

Nem feltétlen kell a Dirty Dancing című filmen felnőni, hogy tudjuk, az igazán jó tánc piszkosul szenvedélyes. A szerelmet kihívó és izgalmas eltáncolni, profiktól esztétikus is. Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix Orfeusz és Eurüdiké szerelmes drámáját olyan intenzíven mutatták be saját koreográfiájukban, hogy akaratlanul is foglalkoztatni kezdett: ők igazából egy pár? Szerintem számukra ez lehet a legnagyobb dicséret.

Az előadás Jean Anouilh Eurüdiké című darabját veszi alapul. Ezzel együtt a témával kapcsolatban könnyen eszünkbe juthat a tánc mint előadói lehetőség, hiszen már Christoph Willibald Gluck operájának az Orfeusz-feldolgozásában is fontos szerepe van a táncnak. Ott az alvilágban játszódó jelenetek felerősödnek a tánckar nem eviláginak ható, hátborzongató testmozgásával. Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán előadásában viszont „csak” táncolnak, és ketten szerepelnek, egymásra vannak utalva, hogy elérjék a drámai csúcsokat – mint általában a szerelmespárok.

Megismerkedéstől látjuk őket, minden nagyon lassan történik, ők maguk is lassú lépésekkel közelítenek egymás felé, szemük sem rebben, faarccal elnéznek a másik mellett. Összeérnek, és ez felgyorsítja az eseményeket. Végigmegyünk az udvarlási fázisokon, gyorsulunk, mélyebbre jutunk. A mozgás egyre tüzesebb, de a tekintetek még mindig üresek. Nagy az összhang, érzéki a tánc. Boldogság. Ám nem tart soká, Eurüdikét (Gluck operájának kezdetén már halott, majd az alvilágba kerül, most a táncban azonban a halált nem látom bekövetkezni) a Pokolba száműzik, ami itt a mi modern, abnormálisan felgyorsult világunkat jelenti. Orfeusz – az operában egy angyallal kötött egyezségnek köszönhetően, itt nem egyértelmű, hogyan – követi.

(...)

A teljes szöveg a Prae-n jelent meg, tavaly tavasszal.

A táncelőadás jelenleg is műsoron van a Vígszínházban.

(Fotó: Dömölky Dániel)

A YOUTUBER, AKI ORSZÁGOKAT KÖT ÖSSZE

Interjú Dragos Karinnal

karinn_dragos.jpgDragos Karin idén elnyerte Az év közösségi média sztárja díjat a Glamour of the Yearen, nem is váratlanul, hiszen beauty-videóit már milliók látták a YouTube-on.

Körülbelül négy éve tetted föl első videódat a Youtube csatornádra, mára az egyik legnépszerűbb magyar női vlogger lettél, munkádat pár hete Glamour-díjjal jutalmazták. Mi motivált, hogy elkezd a videózást? Mennyire ment könnyen az indulás?

Hobbinak indult: szeretek sminkelni, gondoltam, megmutatom másoknak is, hogyan csinálom. A kíváncsiság is motivált, hogy kipróbáljam magam valami újban. Hosszú ideig gondolkoztam, elkezdjem-e, sok idő telt el az ötlettől a megvalósításig.

karin_nagykaroly.jpgRomániában élsz, a magyar határhoz közeli Nagykárolyban. Talán a többnyelvűséged magyarázza, hogy kezdetben angolul készítetted a videókat. Miért váltottál egy idő után magyarra?

Magyar az anyanyelvem, ezen a nyelven kezdtem el először beszélni, otthon is magyarul beszélünk. Viszont román iskolába jártam, az óvodától kezdve, románul is érettségiztem. Mivel beszélem az angolt, logikusnak tűnt, hogy ezen a nyelven kezdem – az internetről van szó, több emberhez lehet eljutni. Ugyanakkor az angol nyelvű piacon nehéz „kitörni”. Pár év múlva rájöttem, érdemesebb lenne románul vagy magyarul folytatni, és kisebb célcsoportot megcélozni, cserébe esetleg nagyobb lenne az igény a videóimra. A magyar mellett döntöttem, ezen a nyelven érzem magam leginkább természetesnek. Debrecenben szereztem közgazdász diplomát, az ottani barátaim, akik közt vannak bloggerek, szintén javasolták, hogy magyarul próbálkozzam, mert szerintük lenne rá kereslet. Mixeltem a két nyelvet, de mostanában szinte csak magyarul videózom.

kari_dragis_sminkverseny.jpgMosolyogva fogadod, hogy sok követőd hiszi, hosszú ideig éltél Amerikában. A hiedelemnek oka lehet a jó angolságod mellett a NYX Awards sminkversenyen megnyert, első helyezettnek járó Los Angeles-i út, amit egyébként be is mutatsz, de épp úgy magyarázza videóid színvonala. Honnan merítesz ötleteket? Kik inspirálnak?

Nincsenek konkrét forrásaim. Ha hiszed, ha nem, nem szoktam magazinokat vásárolni, pedig sokan mondják, hogy onnan szerezik az inspirációkat. A közösségi médiából szoktam ötleteket meríteni, például a Pineterestről. Általában nincs előre megtervezve a videók témája, spontán jön, ahogy hozza az élet vagy az aktuális trend.

Milyen témájú munkáidat nézik legszívesebben?

Nehéz meghatározni, sokrétű a követőim tábora. Egyesek az outfites, mások a sminkes videóimat nézik szívesebben, sokan kedvelik a személyesebb hangvételű videókat is. Leginkább talán a vlog típusúak népszerűek. Ezekben megmutatom egy napomat, nem előre meghatározott témákról beszélek, természetes közegben történik a filmezés. Ráadásul ekkor érzem magam legközelebb a követőkhöz: úgy beszélek a kamerába, mintha velük beszélnék – akármilyen furán hangzik is.

karin_unboxing.jpgMennyire lehet a youtuberkedésből megélni?

Szerintem bevételi forrás is lehet a Youtube videók készítése, de nehéz elérni ezt a szintet. A nagyobb cégek rájöttek, hogy érdemes velünk, youtuberekkel együtt dolgozni, mert sokkal könnyebben eljut az üzenet a célközönséghez, gyakran vesznek rólunk példát a követőink. Persze oda kell figyelni, hogy ne vállaljunk el bármit, az nem lenne hiteles. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy őszinték maradhassunk. 

karin_ecsetek.jpgMit szeretnél elérni a közösségi médiában? Mik a terveid a közeljövőre? Esetleg a nézőszám növelése érdekében visszatérsz az angol nyelvhez?

Imádok videózni, ha rajtam múlna, soha nem hagynám abba. Lehetnek körülmények, amikor háttérbe szorulna, mondjuk gyerekvállalás miatt, de egyelőre így folytatom. Olyanfajta kitűzött célom, mint például az, hogy érjük el az egymilliós feliratkozószámot, nincs. Csinálom a dolgomat, és várom, mit hoz a jövő. Már eddig is sok olyan lehetőséget kaptam, amire soha nem gondoltam volna. Jelenleg ez a munkám, és ennél jobbat el sem tudok képzelni!

Karin csatornája: https://www.youtube.com/user/KarinDragos

(A fotók Karin tulajdonában vannak.)

Az interjú megjelent a Glamour 2017. július-augusztusi számában.

TRAVEL BLOG: Zen hangulatban Balin

Eldugott paradicsomi tengerpartok, naplemente az óceán mellett – ezek önmagukban is elég vonzók. Bali ráadásul háborítatlan természeti tájaiba észrevétlen és lágyan olvasztotta be a luxust: a természet ölén vagyunk, de közben a kényelemről sem kell lemondanunk. Kezdjük azzal, hogy szállásnak modern, indusztriális-dzsungeles stílusú villát választunk.

Felső kategóriás szálláshelyeken (például Chandra Villa), a kertben saját úszómedencénk lehet. A két fürdőszobából az egyik biztosan szabadtéri, a további ellazulásról sok kisebb-nagyobb művészin kialakított szobai csobogó és vízesés, na meg a helyi épületek legfőbb dísze, a Buddha szobor gondoskodik.

Hakuna matata! :)

(...)

Kattints, ha kedved lett elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Tripadvisor)

Ahogy nekem tetszik

Ahogy tetszik a Kamrában

Tetszik a frissesség, a szlenges szöveg, az egymásba érő poénok, a laza és üde színészi játék, a pimaszra vett hagyománytisztelet. És a kitömött szarvas. Nem csoda, annyira viccesen megkoreografált a jelenete. Tetszik a kísérletező kedv. Hogy van kedv! A Katona József Színház Kamrájában bemutatott Shakespeare Ahogy tetszik című darabját lájkolom. Megindokolom, hogy miért.

Tehát: rögtön levesz a lábamról a szöveg. Humoros, keveredik benne régi és új, tele van kulturális utalásokkal – ha észreveszed, jólesőn beindul az önjutalmazási reflex –, ráadásul elegáns a stílus és a nyelvezet, nincs izzadságcsepp. Csöppet nehéz követni az agymenéseket, minden második poén esik le, de így is jó, ha akarom: újranézhető. „És bár komoly jóindulattal sem nevezhető mozgalmasnak itt az élet, nekünk így is megfelel, barátunk a bokor, könyvünk a kő, tanárunk itt e táj. Nem tudhatom, másnak mit jelent.” Nádasdy Ádám fordításából Závada Péter írt szövegkönyvet, Radnai Annamária dramaturg közreműködésével. Nádasdy precíz, könnyed Shakespeare-fordításai eleve bejönnek nekem, Závadáék pedig ezt a változatot úgy csűrik-csavarják, szedik szét és rakják össze, ropogtatják, „slamesítik”, aktualizálják, hogy az eredmény móka és kacagás, eleget téve a mai romantikus vígjátéki követelményeknek.

Helyszín az Ardeni-erdő, ahol a szereplők számkivetettként élnek afféle hippi-életet. Ehhez hozzátesz a zene – amolyan örömzenélés az eleje meg a vége, egyébként az előadásban szereplő Keresztes Tamásnak köszönhetően. Love Is in the Air – mondjuk ez a szám pont nincs, van viszont prózában angolul a cím: As You Like It. Négy szerelmes (?) járja az erdőt, hogy próbára tegye magát, s megtalálja – minden értelemben – párját. A darab első számú párja, Rosalinda és Orlando (Borbély Alexandra és Tasnádi Bence). A jóképű, jókötésű fiút gonosz bátyja, Olivér (Dankó István) apjuk halálát követően egy militáns hajlamú, tar-copfos-harcművész frizurájú fickóval, Charlesszal (Hegymegi Máté) meg akarja öletni: ez ugyan nem sikerül, de a báty kiutasítja öccsét a családi birtokról. Irány az erdő, hűséges öreg szolgálójával, Ádámmal (Ujlaki Dénes). Olivér is beveti magát a rengetegbe, útközben összetalálkozik a szintén száműzött Herceggel (Kocsis Gergely), aki – némi skizofrén beütéssel kettős szerepben, ugyanis a másik herceg ugyanő – saját magát űzi el, amúgy hihetően. Rosalinda az ő lánya, Célia (Pálos Hanna) pedig a gonosz Frigyes hercegé. A két lány mégis legjobb barátnők, kissé túl is teljesítenek. Célia: „Hát te nem érzed, itt mélyen, hogy mi egyek vagyunk? Mint Juno két hattyúja. You know? Bonnie és Clyde, Jules és Jim (…). Heiner és Müller. H&M, C&A?”. Végignézik a látványos birkózást, később, az egyik ötletes „filmes” visszajátszásnál (a szereplők úgy mozognak, mintha a filmet visszafelé pörgetnék) derül ki, hogy Rosalinda akkor és ott szeret bele a hősként küzdő Orlandóba („Szívemmel csak ő tudna megbirkózni.”) A lány férfinak öltözik, inkognitóban követi szerelmét, Célia és Penge (Keresztes Tamás) kíséretében. Találkozik Orlandóval, aki nem ismeri fel, és mint férfi a férfinak beszéli el szerelmi bánatát. Rozalinda cselhez folyamodva próbálja kigyógyítani – le sem tagadhatná női praktikáit.

(...)

A teljes cikk a Prae-n jelent meg, tavaly tavasszal. Az előadás még mindig műsoron van a Katona Kamrájában.

(Fotó: Dömölky Dániel)

Pintér Béla tizenkilencre lapot húzott

A bajnok a Katonában

Ha korábban megkérdeznek, egyetértek-e, hogy aktív politikus szerelmi konfliktusát színpadra vigyék, habozás nélkül válaszoltam volna, dehogy! Azonosítható emberek privát életét közönség elé citálni minimum érzéketlenség. Miután viszont megnéztem Pintér Béla A bajnok című előadását a Katona József Színházban, azt gondolom, igen, helye van a témának, a darab mérföldkő lehet a hazai színjátszásban. Már attól jó, hogy idővel rutinná merevedett erkölcsi normáim felülvizsgálatára késztetett – de többről van szó! A polgárpukkasztó performansz napjaink közéleti morállal kapcsolatos égig érő ingerküszöbét zsigerekre ható színházlélektani módszerrel veszi célba. Ráadásul az egész Puccini operájára játszik, vérprofi előadásban. Még mindig tapsolok.

A köpeny című opera eredetileg egy, a Szajna parton horgonyzó halászbárkán játszódik a huszadik században, a hajóskapitány rájön, hogy egyik rakodómunkása a felesége szeretője. Pintér változatában alig felismerhető az alapcselekmény, meghökkentő és mai a szöveg, az eredetiből egyetlen mondatot sem tartott meg.

"Mivel a karaktereket, a helyszínt és a kort is gyökeresen megváltoztattam, a nyelvezet is ennek megfelelően alakult"– mondja koncepciójáról. Botrány a javából: a kitalált Verőcsény polgármesterének mellőzött felesége összejön az olimpiai bajnok kick-bokszolónővel, új életet akarnak kezdeni, a dráma csúcspontján pedig, amikor a férj, rájőve a viszonyra, majdnem megöli a bajnoknőt, végül a gyereküket felhasználva, maradásra bírja az asszonyt. A két nő kapcsolata kifejezetten megható, a politikus szánalmasan gyenge, romlott és korrupt. A kampányfőnök a nem mindennapi szerelmi háromszöget minden igyekezetével leplezni próbálja, de a pletyka már szárnyra kelt – tudhatjuk a sajtóból. Ugyan el van mondva, hogy a valósággal való bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve, de nyilván nem igaz.

(...)

A teljes cikk a Librarius-on jelent meg, tavaly tavasszal. A darabot most, a 2017. őszi-téli évadban is játsszák.

Ezen a bemutatón találkoztam utoljára Esterházy Péterrel, itt írtam meg.

(Fotó: Horváth Judit)

TRAVEL BLOG: Ki tudja, hol van Antigua?

Antigua egy parányi sziget az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál. Kolumbusz Kristóf fedezte fel, a Brit Nemzetállam tagja. Korallzátonyok szabdalják, kiválóan alkalmas búvárkodásra. Nemcsak a búvárok, de búvárszemüvegben mi is alámerülhetünk a kristálytiszta, áttetszőn kék vízben. A felszínhez közel is egész mélyre lehet látni, ha tehetjük, vigyünk magunkkal vízálló fényképezőt.

(...)

Kattints, ha kedvet kaptál elutazni, vagy tovább olvasnád a cikket!

(Fotó: Xtreme Spots)

A LÁNY, AKI VIDEÓIBAN A VALÓDI ÉLETÉT MUTATJA

Interjú Hédinkével, alias Szabó Hédivel

hedinke.jpgLust for Luster by Hédinke néven divatblogot vezetsz több, mint két éve. Innen egyenes az út a youtuberkedéshez, vagy nem volt olyan egyszerű belevágni a videók készítésébe? Szerepe lehet, hogy jelenleg a BME kommunikáció- és médiatudomány szakán tanulsz?

A blog eredeti neve Lust for Luster, a by Hédinkét azért tettem hozzá, hogy felismerhető legyen, később mindenem Hédinke név alatt fut majd. Nem törtem sokat a fejem, elkezdjem-e a videók készítését, a megvalósítás tartott több időbe, beszerezni a technikai eszközöket. Nem vagyok lámpalázas, jártam drámatanfolyamra, élvezem a szereplést, főleg, ha magam gyártom hozzá a tartalmat. Hogy a BME-n tanulok, hasznos, de nem sokban járul hozzá.

Meg mered mutatni magad kevésbé előnyös helyzetekben is, például otthoni cuccban, smink nélkül vagy éppen elkenődött sminkkel.

Lejárt már, hogy mindent szépnek és tökéletesnek mutatunk, úgysem hiszi el senki. Mivel mi, youtuberek az életünk nagy részét – amit szeretnénk – megosztjuk a közönséggel, várható, hogy nem minden fenékig tejfel. Néha hülyén nézünk ki, néha viccesek vagyunk.

hedi_digital_hungary.jpgHovatovább: kamera előtt leborotváltad a szemöldököd!

Annyira nem is tartottam bevállalósnak a szemöldökborotválást, mint amennyire felkapták. Kicsit azért gondolkoztam, hogy – basszus, mi van, ha most két hétig hülye fejjel kell kinéznem? –, de csak két hét, na bumm, nem történik semmi. Motivált, hogy egy általam kedvelt amerikai youtuber, Jenna Marbles ezt már korábban megtette: gondolta, milyen vicces lenne, ha minden nap más szemöldököt rajzolna magának, és leborotválta. Néhány hónap múlva a videóiban már ugyanúgy nézett ki, mint előtte. Sosem titkoltam, hogy Jenna példával jár előttem a videóival. Nem beauty youtuber, beauty blogger, ő csak egy lány, aki szereti megosztani a hülyeségeit a Youtube-on. Nekem ez sokkal szimpatikusabb vonal, mint a szimpla beauty-s. Nem azt csinálom, amit ő, engem érdekel a sminkelés és a divat, csak nem ennyiben merül ki a személyiségem – szeretném, ha ez kiderülne a nézők számára.   

hedi_youtube.jpgA social media hobbi, vagy meg is tudsz belőle élni? Mi a módja, hogy bevételed legyen a videókból?

Monetizáljuk a videókat, vagyis a benne lévő reklámokból, melyek a videók előtt vagy alattuk futnak, pénzt kapunk. Ez Magyarországon elenyésző, szerintem itthon ebből senki nem él meg. Leginkább a szponzorok segítségével lehet megélni belőle, találni kell megfelelő támogatókat. Egyelőre dolgozom és suliba járok, de félév után nem is számítottam rá, hogy a youtuberség pénzt hoz – nem ez az elsődleges szempontom, de nem mellékes.

hedi_hedinke.jpgMit jelent neked a youtuberség?

Általában nem tudják, hogy ha valaki youtuber, az nem jelenti, hogy minden részletet megoszt az életéből. Mi döntjük el, hogy mit akarunk megmutatni. Leggyakrabban a boldog, vidám élményeinket vesszük videóra, de ez nem egyenlő azzal, hogy tökéletes az életünk. És az, hogy videózunk, azt sem jelenti, hogy nem csinálunk mellette mást. Én például 30 órában dolgozom, és suliba is járok, nehéz összeegyeztetni, de valahogy megcsinálom, és szerintem a legtöbb youtuber így van ezzel. Nem a lábunkat lógatjuk és kamerázgatunk egész nap. Szeretnék mást is mutatni a beauty-n és a fashion-ön kívül, hogy kiderüljön, én nem egy kistükörben magát nézegető emberke vagyok, hanem lehetek vicces, szomorú, vagy amikor éppen rossz napom van a munkában, teljesen átlagos is. Furcsa még a hozzáállás a youtuberekhez, de szerintem hamarosan változni fog, mert egyre többen vagyunk és egyre jobb minőséget állítunk elő. Hamar sikereket értem el a videózással, hobbi mellett referenciává is vált. Például a social médiás munkáim alapján kaptam állást egy kreatív ügynökségen, ahol szintén közösségi oldalakkal foglalkozhatom. A hobbi és a referencia mellett – nem ezzel tervezem a jövőmet, szeretek több lábon állni –, jó lenne, ha pénzt is kereshetnék vele. Akkor az lenne a munkám, amit legjobban szeretek csinálni!

Hédinke YouTube csatornája: https://www.youtube.com/user/szhedi

Az interjú megjelent a Glamour 2017. július-augusztusi számában.

(A fotók tulajdonosa Szabó Hédi.)

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #9 – Ifjúsági, irodalom, avagy az ifjúság olvasson kortárs magyar íróktól!

Tallér Edina: Holnaptól minden rendben

taller_edina_dedikal.jpgTallér Edina iskolásként arról álmodozott, hogy egyszer gyerekekkel foglalkozhat, vagy táncdalénekesnő lehet. Mindenképpen olyan felnőtt életet akart, ami tele van bohóckodással és nevetéssel. Férje naponta legalább háromszor megnevetteti, két gyerekével sokat bohóckodnak. Ráadásul író lett, így ha akarja, lehet táncdalénekesnő is. Edina mindezt a regény bemutatkozó fülszövegében meséli el.

Meggyőződésem, hogy a fiataloknak olvasniuk kell kortárs magyar szerzők könyveit. A lányoknak különösképp női írók szövegeit ajánlom – a művészi érzékenységgel megírt történet segít eligazodni majdani, felnőttkori életükben. Nem kifejezetten nőiséggel kapcsolatos témájú olvasmányokra gondolok, sőt, ha lehet, inkább nem azokra: ha túl direkt, csak elmegy a kedvük az egésztől. Bármilyen izgalmas szöveg jöhet, a lényeg, hogy itt és most élő, hiteles nő szóljon hozzájuk. Hasonlóképp létezik számos, fiúknak való hazai kortárs regény. Fontos lenne, ha ezekről beszélnének az iskolákban. Nem látok komoly szándékot erre. Igaz, a vegyes kínálatból nem könnyű megtalálni a megfelelőt, ezért örültem Tallér Edina Holnaptól minden rendben című könyvének

holnaptol_minden_rendben.jpgEgy sorozat második kötete, a tavaly előtt megjelent Most akkor járunk? folytatása, de önállóan is teljes értékű, nem feltétlen szükséges tudni az előzményt. Általánosban végzős, átlagosnak mondható fiúról, Beniről, szerelméről, családjáról, barátairól szól. Főként arról, miként kavarog benne két ellentétes érzés – a félelem és nyugalom –, ahogy hátra hagyva egyre feszültebb gyerekkori énjét, várja az ismeretlen középiskolát, a felnőtté válás következő állomásának kezdetét. Mindennapi, pont ezért lényeges korosztályos problémák vetődnek fel, humoros, megmosolyogtató helyzetek keverednek a tinédzserek kesernyés tapasztalásaival. Ahhoz már elég nagyok, hogy értsék a felnőtt világot, viszont még kicsik, hogy azt csinálhassák, mint a szüleik.  

"Én sem kérem a felnőttektől, mondjuk apától, hogy figyu már, fogalmazd meg légyszi 10-15 mondatban, hogy a te korosztályod miért mondja mindig, mikor beállítja a telón az ébresztést, hogy 'felhúzom az órát'?

(...)

A teljes cikk a Librarius-on jelent meg, tavaly nyáron.

Tallér Edina: Holnaptól minden rendben, Tilos az Á Könyvek, 2015.

(Edináról a fotót én csináltam, mikor dedikálta nekem a könyvet.)