Kiss Annamária

MY LITTLE WALHALLA


KIS KÖNYVAJÁNLÓ #9 – Ifjúsági, irodalom, avagy az ifjúság olvasson kortárs magyar íróktól!

Tallér Edina: Holnaptól minden rendben

2017. augusztus 27. - Kissancsa

taller_edina_dedikal.jpgTallér Edina iskolásként arról álmodozott, hogy egyszer gyerekekkel foglalkozhat, vagy táncdalénekesnő lehet. Mindenképpen olyan felnőtt életet akart, ami tele van bohóckodással és nevetéssel. Férje naponta legalább háromszor megnevetteti, két gyerekével sokat bohóckodnak. Ráadásul író lett, így ha akarja, lehet táncdalénekesnő is. Edina mindezt a regény bemutatkozó fülszövegében meséli el.

Meggyőződésem, hogy a fiataloknak olvasniuk kell kortárs magyar szerzők könyveit. A lányoknak különösképp női írók szövegeit ajánlom – a művészi érzékenységgel megírt történet segít eligazodni majdani, felnőttkori életükben. Nem kifejezetten nőiséggel kapcsolatos témájú olvasmányokra gondolok, sőt, ha lehet, inkább nem azokra: ha túl direkt, csak elmegy a kedvük az egésztől. Bármilyen izgalmas szöveg jöhet, a lényeg, hogy itt és most élő, hiteles nő szóljon hozzájuk. Hasonlóképp létezik számos, fiúknak való hazai kortárs regény. Fontos lenne, ha ezekről beszélnének az iskolákban. Nem látok komoly szándékot erre. Igaz, a vegyes kínálatból nem könnyű megtalálni a megfelelőt, ezért örültem Tallér Edina Holnaptól minden rendben című könyvének

holnaptol_minden_rendben.jpgEgy sorozat második kötete, a tavaly előtt megjelent Most akkor járunk? folytatása, de önállóan is teljes értékű, nem feltétlen szükséges tudni az előzményt. Általánosban végzős, átlagosnak mondható fiúról, Beniről, szerelméről, családjáról, barátairól szól. Főként arról, miként kavarog benne két ellentétes érzés – a félelem és nyugalom –, ahogy hátra hagyva egyre feszültebb gyerekkori énjét, várja az ismeretlen középiskolát, a felnőtté válás következő állomásának kezdetét. Mindennapi, pont ezért lényeges korosztályos problémák vetődnek fel, humoros, megmosolyogtató helyzetek keverednek a tinédzserek kesernyés tapasztalásaival. Ahhoz már elég nagyok, hogy értsék a felnőtt világot, viszont még kicsik, hogy azt csinálhassák, mint a szüleik.  

"Én sem kérem a felnőttektől, mondjuk apától, hogy figyu már, fogalmazd meg légyszi 10-15 mondatban, hogy a te korosztályod miért mondja mindig, mikor beállítja a telón az ébresztést, hogy 'felhúzom az órát'?

(...)

A teljes cikk a Librarius-on jelent meg, tavaly nyáron.

Tallér Edina: Holnaptól minden rendben, Tilos az Á Könyvek, 2015.

(Edináról a fotót én csináltam, mikor dedikálta nekem a könyvet.)

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #8 – Egy könyv, amin mindenki szeme megakad

Hamath Artemisz: Esküdj!

Kedves barátnőm, Harmath Artemisz házassági kisokosát jó szívvel ajánlom. Lányos napló báját idéző zsebkönyv, tanácsaival segédeszköz lehet menyasszonyoknak vagy bármikor (is) férjhez menni vágyók számára. Nemrégiben adtam kölcsön a könyvet volt osztálytársnőmnek, az akkor házasság előtt álló Juditnak, aki lelkesen mesélte el, mely átvett tipp bizonyult életmentőnek a nagy eseményen.

"Kedves Nőtestvérem az Úrban! Csajszi! Drága Kolléganőm! Honnővérem! Édes Barátnőm! Asszonytársam! Te Lyány a női mosdóból! Egyszóval: Kedves Olvasó!"

– Artemisz ezzel a menyasszonyi csokorral megszólításcsokorral indítja el útmutatásait a lánykéréstől kezdve a nászajándék bontogatásáig. Humoros, játékos, érdekes, informatív, élmények, tuti tippek, két barátnője kalandjai, régen élt mátkák, asszonyok néphagyománnyá vált tapasztalatai. Ez utóbbi blokk, a Tudtad, hogy anno? különösen izgalmas – szerző, irodalomtörténész lévén, otthonosan mozog a házasság kultúrtörténetében. Volt olyan is, hogy a rokonság, a barátok meglazították az ágydeszkákat a nászéjszaka előtt, és várták, mikor reccsen a fiatalok alatt a fekhely. Meglepő, hogy a meglepetés-lánykérések kilencven százaléka az Eiffel-toronyban zajlik, 90 km/órás széllökések közepette. Szól arról, kik legyenek a tanúk, a koszorúslányok, hogy milyen a jó jegygyűrű és a világraszóló menyasszonyi ruha, hogy ne az épület homlokzata alapján válasszunk templomot, és ötleteket ad a lánybúcsú helyszínére-kivitelezésére. Arra is felhívja a figyelmet, hogy egy menyasszony a készülődés közben a végsőkig kitart, szakadjon rá akár a mennyezet is. És még számos körülmény szerepel, amit egy arának feltétlenül tudnia kell. Mindez stílusosan és szellemesen illusztrálva, Horváth Ildi rajzaival.

(...)

Harmath Artemisz: Esküdj! Amit egy nőnek feltétlenül tudni kell, Libri Kiadó, 2015.

A teljes cikk két éve a Librarius-on jelent meg.

(Fotómon Juhász Anna beszélget a könyvről Harmath Artemisszel a Hadik Szalonban.)

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #7 – A tökéletes (s)mink

Tari Annamária - Horváth Gergely: Rád találni

horvath_gergely_tari_annamaria.jpgBoldogtalanság? Bánat? Erőszak? Félelem? Elhagyatottság? Bizonytalanság? Szex? Házasság? Gyerek? Boldogság?

Akarsz róla beszélni?

Az ország legismertebb női pszichoterapeutája, Tari Annamária, és a Petőfi Rádió Kultúrfitnesz magazinjának műsorvezetője, Horváth Gergely most megjelent kötetükben alapvető párkapcsolati kérdésekről írnak, szinkronban, egy-egy téma női és férfi oldalát megvilágítva.

(saját fotó)

 

rad_talalni.jpgNem szerelemszótár, inkább „fejlövések” gyűjteménye, igazít el minket Gergely. És nem az elcsépelt „hogyan fogd meg” kalauz, hanem múlt századi módon szól a nőkhöz, teszi hozzá Annamária. A férfiakat is megszólítja, hiszen a kulcskérdések, melyek belső félelmeinkkel függnek össze, mindkét nemet egyaránt érintik. Az „erősebbik nemet” is – de hát, egyáltalán, erősebbek a pasik? A fogyasztói társadalomban nem egyszerű eltartani egy családot, a férfi is könnyen félőssé, szorongóvá válik. Vagy elválik. Nem könnyű férfinak lenni vlágunkban, ahol nehéz rendes mintát találni rá. De nőnek lenni sem leányálom: a tökéletes külső, ruha és smink mindennél fontosabb, a lemaradás miatti kudarc folyamatos megélése borítékolható. Futunk, le ne maradjunk a legújabb iPhone-ról, próbáljuk utolérni a divatot Manolo Blahnik cipőben, megannyi kényszer hajt bennünket, nem csoda, hogy kifulladunk (rossz esetben kitörjük a lábunkat a tűsarkakon). Nem érné meg lassítani?

Első lépésként házi papucsban helyezzük magunkat kényelembe kedvenc fotelünkben, egy csésze zöld tea, dőljünk hátra, lazítsunk, és lapozzuk fel a Rád találni című könyvet.

(...)

Tari Annamária – Horváth Gergely: Rád találni (2 x 33 gondolat a párkapcsolatról), Athenaeum, 2015.

A teljes cikket itt, a Librarius-on találod.

Tari Annamáriával interjút is készítettem (nem a könyv kapcsán).

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #6 – Mennyi pénz kell a jó élethez?

A Skidelsky-testvérek Mennyi az elég? című könyve Felcsuti Péter tolmácsolásában

Jegyzettömbömet kikészítve ülök a Rózsavölgyi Szalon múltszázadelőt idéző kávézójának kis asztalkájánál, pogácsát csipegetek a bekészített tálkáról, és meglepetten kapom rajta magam, ugyanolyan izgatott várakozást érzek, mint mielőtt a színházban felgördül a függöny (már ahol van). Pedig egy pénzügyi könyv bemutatóját várom, tőlem meg – be kell, hogy valljam – mi sem áll távolabb, mint a „piszkos" vagy "tiszta" anyagiak. Izgalmam oka, hogy előkészülésemkor megtudtam, ez nem OLYAN. Hanem érthető. Ráadásul arról szól, hogyan élhetném jól az életemet, csak mellékes és elégséges szerep van osztva a pénzre. Na, ha egyáltalán érdekelhet gazdasági téma, ez az!

Prominens szakemberek karéjban a pódiumon: Farkas Zoltán, a HVG újságírója moderátorként, György Péter esztéta, Bod Péter Ákos ex MNB elnök és Felcsuti Péter, a Bankszövetség volt elnöke. Utóbbi fordította a könyvet, de nem kis része van a Corvina Kiadónak sem. Az igazgató, Kúnos László felkonferáló beszédében elmondja, gazdasági témájú könyvcsaládjuk most ezzel az érdekes, élvezhető művel bővült, amit még ő is megért.

Farkas Zoltán egy közkeletű macsós mondást idéz nyitómondatában, megragadva a pénzköltés/ pénzkeresés dilemmájának lényegét: „Ha van időm, nincs pénzem csajozni, ha van pénzem, nincs időm csajozni.” A könyv ezt a csapdahelyzetet járja körbe, erre kínál megoldásokat, azonban mindvégig szem előtt tartja, hogy ne tengjen túl a szakmát amúgy is uraló tesztoszteron – ez, az érthetőséggel kombinálva alapos ok, hogy ne csak közgazdászok lapozzák. Ha hozzávesszük, hogy tele van szórakoztató eszmetörténeti futamokkal arról, hogyan éljünk jó életet, a pénz véget nem érő, mókuskerék-szerű hajhászása nélkül, biztosan rohanunk a könyvesboltba – vásárolni.

Robert Skidelsky – Edward Skidelsky: Mennyi az elég? A pénz imádata – Érvek a jó élet mellett, Corvina Kiadó, 2014 – 320 olda, kartonált borító – fordító: Felcsuti Péter

(A fotó az én pénzemből, akarom mondani, pénzemről készült. :)

A teljes cikket itt, a Librarius-on találod.

KIS KÖNYVAJÁNLÓ 6 – Ez a történet elég szokatlan ahhoz, hogy érdekeljen téged

Erle Stanley Gardner Edgar-díjas amerikai krimiíró (az) esete(m)

Végy egy acélos tekintetű védőügyvédet, adj hozzá egy odaadó, csinos titkárnőt, keverj bele egy nyakigláb, mogorva detektívet, törj borsot egy Hamilton Burger (összeolvasva: hamburger) nevű helyettes államügyész orra alá, fűszerezd paprikás hangulatú tárgyalótermi szócsatákkal, süss ki megszámlálhatatlan „esetet” és tégy mellé egy Guinness-rekordot – kész is van Erle Stanley Gardner sikerének receptje. Egy-egy krimije kitűnő limonádé lehet a nyárra.

Gardner javában büntető ügyvédként praktizált a 30-as évek elején, amikor bűnügyi sztorikat kezdett publikálni amerikai magazinokban. A korabeli lájkokon meg persze a gazdasági válság ellenére is tetemes honoráriumán felbuzdulva (állítólag évi húszezer dollárt keresett), nemsokára kirukkolt első könyvével, A bársony karmok esetével (The Case of the Velvet Claws). Aztán írt még vagy 120 regényt. Legtöbbjük főhőse, egyben legnépszerűbb hőse, Perry Mason, a sármos, jóképű, keményöklű Los Angeles-i ügyvéd, aki csavaros logikával és alkalomadtán egy jól irányzott balhoroggal oldja meg ügyeit, angolul kínosan alliteráló „eset” címet viselő regényeiben (pl. The Case of Lucky Legs, The Case of the Caretaker’s Cat, The Case of the Shoplifter’s Shoe stb.). Gardner munkakedvének és bestsellereinek köszönhetően, eladott könyveinek számával Guinness-rekordot döntött, Magyarországon mégsem lett annyira ismert, manapság meg pláne nem tudják hova tenni – a kiadások régiek, nyelvezetük poros, nincs is minden regénye lefordítva. Nekem mégis az esetem valamennyi Perry Mason-történet, könyvespolcomon szép számmal sorakoznak a sárga Albatrosz-sorozatban és a Fekete Könyvek kiadásaiban (ld. fotó). (...)

Hogy melyik regényét ajánlom kezdésnek? A félszemű tanú esete jó lesz.

A teljes cikk három éve jelent meg itt, a Librarius-on. Ez volt életem első kulturális portálon publikált írása!

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #5 – Sára Júlia: Mamiko nappalai

Mamiko szomorúszemű gyermekei

Sára Júlia filmrendező első kötetét ajándékba kaptam, de bevallom, hamar a könyvespolc mélyére süllyesztettem nem tetszett a borító. Nemrég újra a kezembe került, átfutottam a fülszövegét, és csodálkozva olvastam, hogy magyar női kortárs szerző létére nem ígéri a szokásos sanyarú nősorsok feletti szenvelgést – ez tetszett.

Mintha legalábbis szentségtörés volna egy hazai írónőtől, hogy nőiségétől elvonatkoztasson, és hősei ne reménytelen párkapcsolatokban vergődjenek, kiszolgáltatottan. Mamiko nappalai megtörik a sztereotípiát ahogy megtörik a magányt is egy-egy lelkileg sérült, álmatlanságban szenvedő férfinál. "Mamiko hivatásos alvó, profi virrasztó, fizetett társ az éjszakában." Pontosan 22.00-kor becsönget, átöltözik hálóingbe, és befekszik a vetett ágyba, a delikvens mellé. Ha kell, meghallgatja a problémáit, ha kell, átöleli, miután az kisírta magát, ha kell, együtt nevetnek, ám alig beszél. Vigyáz az álmokra, hajnalban csendesen távozik. A szexualitás fel sem merül, a nyugdíjas hölgy terebélyes és csúnyácska, Sára megvezeti olvasóit: a végén a csúcspontot pont a "nem rendeltetésszerű használat" élezi ki. Ugyanis az egyik törzsmegrendelő váratlanul megerőszakolja Mamikót. Ez s még más is sokkol, nem várt események adnak némi pszicho thriller-hangulatot a regénynek.

Mamiko óvónőként ment nyugdíjba a mesebeli hangzású Cseppkő Óvodából. Pályafutása alatt megszokta, hogy puha, barátságos kisugárzásával félős-sírós gyerekeket ringat álomba a délutáni alváskor, ezúttal sem csinál mást, kivéve, hogy felnőttekhez megy és éjszakára. Elsuttogott, egymástól idegen történetek kapcsolódnak össze logikus láncolattá, mintha e mikrokozmosznak, mely Mamikót körülveszi, ő lenne teremtője, irányítója, alfája-ómegája, élet-halál úrnője – egy pufi, meki-rajongó istennő. Minden mindennel összefügg, amit az elején inkább csak érezni a sutaság palást , de a végére szörnyű bizonyossággá válik.

A történetek Budapesten, napjainkban játszódnak: tüdőgyógyász halott zsarnokoskodó anyja szellemét próbálja elűzni, fotóművész beleszeret egy fényképen látott férfikézbe, modell az önsanyargató robotüzemmódból magára talál, öntelt kritikus unalmas, lilaködös, önmegvalósítástól mentes, önpusztító életet él, melegférfi feladja bárokban tengődő, flitterekben gazdag, csillogó primadonna-életét. "Varázsütésre az egykoron elmesélt hangok és mozdulatok úgy álltak össze a szeme előtt, mint a mozaik. Egy röpke másodpercre összeállt a kép, felragyogott a nagy egész, aztán huss, a hétköznap folytatódott tovább, a közös képviselő ordibált tovább a gangon, a forint elértéktelenedett, a József Attila-szobornál tüntettek és verseket szavaltak az emberek, valahol egy kutya vonyított szakadatlan, a teáskannában felforrt a víz, jött a következő villamos, s a titok újra darabokra hullt."

A jelenetek ugyanúgy váltakoznak a lapokon, mintha filmen peregnének. Izgalmas, olvasmányos, pörgős a regény. Sára le sem tagadhatná rendezői múltját. Nem is akarja, hisz még egyik filmes hitvallását is megosztja: "Az élet valahogy mindig ugyanazt a lapot dobja ki, valahogy mindig ugyanazt a forgatókönyvet ismétli. Bárhogyan is nézzük, néha a sors meglehetősen rideg és makacs rendező." A hangulat alapjáraton valóban rideg és sötét, kifejezetten jót tesz, hogy időnként megtöri a lágy, melengető, reggeli napfény. Sok helyen szerepelnek az álom, az éjszaka és a nappal szinonimái – a kelleténél eggyel többször is –, helyenként erőltetett a szójaték. A fogalmazás végig manírmentes és szabatos. Jó a háttérben folyamatosan felsejlő, kissé a Gaia-elméletre emlékeztető világszemélet (Gaia, a Földanya lehetne Mamiko, de mire nevének japános hangzása?), minden adott ritmus szerint mozog és egymással szorosan összefügg, a lényeg a nagy egész, csak látszat az önálló akarat.

Minőséget nyújtó, kortárs magyar művészek munkáira hálás feladat felhívni a figyelmet. Sára Júlia jól megírt könyve ráadásul itt és most játszódik, és üdítően mellőzi a női létkereső dagonyázást.

Sára Júlia: Mamiko nappalai, Noran Libro Kiadó, 2014.

(Fotó forrása: Facebook)

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #4 - Giulia Enders: Bélügyek

Szögezzük le, bélről fogunk beszélni, de egy szó sem esik sem a színész Bale-ről, sem a focista Bale-ről, csakis a saját belünkről. "A bél legfeljebb a vécéig jut el, gondolják a legtöbben. Máskülönben csak hanyagul teng-leng a hasunkban. (...) Különleges adottságot senki sem feltételez róla." A fiatal német kutatóorvos, Giulia Enders (képen) ezen a sztereotípián változtatna nemrégiben megjelent könyvével, bizonyítva azt, hogy "a bél igenis menő". Gyakran bizonytalankodunk emésztési kérdésekben, csodák csodájára a neten sem találunk teljes körű eligazítást, az orvostól meg ciki megkérdezni, amúgy is kicsiség (pedig nem), minek felhánytorgatni. Most viszont belebotlottam egy könyvajánlóba, megfogott a cím  Bélügyek és a szerző arcképe csinos, mosolygós lány annyira ellentmondásosnak, bizalomgerjesztőnek találtam. Ez a könyv must have!

A borítón figyelemfelkeltő a muffinra éhes bélcsatornáról készült vicces rajz. Miközben követjük a süti útját, mindent megtudunk legnagyobb szervünkről, erről a kábé hét méteres csőről, a sejtek és mikrobák világától kezdve addig, hogyan kell helyesen ülni a vécén. Közérthető és aranyos-szellemes stílusban előadva, Giulia nővére, Jill vidám illusztrációival.

Szól arról, hogy nem véletlenül ferde a gyomrunk, hogy igazából mit jelent, amikor morog, korog a hasunk, mit csinál a gyomorszáj, hogy nagyon is lát a vakbelünk, mit rövidít az IBS, mi fán terem a laktózérzékenység (plusz a táplálékallergia). Tudjátok, hogy állkapcsunk nyolcvan kilónak megfelelő nyomást is képes gyakorolni az őrlőfogakra, hogy mit eszünk valójában, hogy milyen a, khm, jó állag meg szín, és hogyan érhetjük el, hogy a belünkkel is gondolkodunk ergo sum. Hogy miért jobb az aranymetszés, mint a császármetszés, hogy miért nem szülnek a nők az Északi-sarkon, miért egyen a kisgyerek elegendő koszt/ kosztot, milyen a tuti bélflóra, hogy milyenek a béllakó társaink, hogyan zajlik a jók és rosszak csatája bélbaktériuméknál, hogy szuperhősök-e az antibiotikumok, hogy nem csak probiotikum létezik, hanem prebiotikum is, és hogy az egész bélmozgásunk istenien van megkoreografálva? Mindez meglepően szórakoztató!

"Immunsejtjeink nagyjából 80 százaléka a bélrendszerben található. Ennek jó oka van: itt áll ugyanis a bakteriális Woodstock főszínpada, ezt pedig az immunrendszernek feltétlenül néznie kell."

Komolyan mondom, tátott szájjal olvastam végig a végbélig. De nem lehetek ezzel egyedül, csak Németországban egymillió példányt adtak el belőle. Mindenkinek ajánlom, aki emberből van: eszik, iszik stb. Jöhet a muffin? "Száj kinyit, villa be, kezdődik a balett!"

Giulia Enders: Bélügyek (A belek csodálatos világa és a jó emésztés), Park Könyvkiadó, 2015. Fordította: Blandl Borbála

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #3 - E. Kovács Péter: Zsigmond király Sienában

zsigmond_kiraly.jpgLeszámítva az évszámokat, Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437) nagy kedvvel tanultam a történelem órákon. Magyarország nyugati színvonalú, királyunk Európa legtekintélyesebb uralkodója, Budát és Visegrádot felvirágoztatta (ebben az időben fővárosunk a kontinens központja), előremutató gazdasági-társadalmi reformokat vitt véghez, nem beszélve a végek megerősítéséről a török fenyegetettség közepette. Ráadásul jóképű férfi (kivéve szakáll, mert az nem jön be nekem) – látszik legismertebb, törikönyvekben szereplő képén (balra). Ezt a festményt használta E. Kovács Péter is új kötetének borítóján, meg egy portrérajzot, amire – mint mondja – egy, a királyról szóló kódexben lehet rábukkanni, ugyanis az ismeretlen kódexmásoló, feltehetően unalmában, a margóra skiccelte a megénekelt arc vázlatát. Egyébként poénos, hogy az író egy olyan ingben ül a színpadon, amire mintaként kicsiben ezt a skiccet nyomták, kifejezetten az alkalomra (képen az ingben). De őfelsége tekint ránk a kivetített, óriási méretűre nagyított könyvborítóról is.

e_kovacs_peter_az_alkalomra_keszult_zsigmond_kiraly_portrajaval_diszitett_ingben.jpgA sok Zsigmond között foglal helyet az est két felkért szereplője, Presser Gábor és Parti Nagy Lajos. Utóbbi töri meg a csendet egy „jó fél estét!” köszöntéssel, tekintettel a kora délutáni kezdésre. Ahogy mondja, tudás, forrásismeret mellet életszeretetről és pofátlanságról árulkodik a mű. Kicsit mint egy posztmodern regény:

Életgépe most Bázelt dobta ki, de Itáliát azért csak belekeverte valahogy.

Maga a téma, mondhatni, lényegtelen, lényeg, ahogy el van adva. Parti-Nagynak a Háború és Béke rész tetszett legjobban. Szerinte Szerb Antalhoz hasonlóan, E. Kovács Péter ugyancsak fikció és tények határain mozgatja a szálakat, ám nem kamuzik. Valóban nem száraz szakmunka, nézőpontja a szubjektív objektivizmus, avagy az objektív szubjektivizmus – szerzőnek gyakorlatilag sikerült beleszőnie a teljes önéletrajzát.

ajandekozas_masolata.JPGPresser veszi át a szót a „jó napot, jó délutánt!” fordulattal, majd mentegetőzésbe kezd: őt általában zongorázni hívják, esetleg még énekelni, beszélni nem – pláne nem történelemről, amihez nem ért. Ugyan beleolvasott a könyvbe, de miután az első kilenc oldalon nyolcvan különböző ismeretlen nevet talált, letette, feladta, magas. (Megjegyzi, biztos barátja sem ismerte őket személyesen, viszont alaposan utánanézett mindenkinek.) Azért meghívott, mert E. Kováccsal jó ismerősök, sokat ettek-ittak együtt itt meg ott. Sienában mondjuk nem, Rómában viszont sokszor, kedvenc éttermük a Mario’s. Péter bőbeszédű, úgy beszél, mint egy fúvós, alig vesz levegőt, ezért enni kell neki adni, hogy elhallgasson. Erre E. Kovács sértődés helyett egy adekvát adatot közöl, miszerint Zsigmond egyszer tutira petrezselymes zsályalevest evett Sienában. És elmeséli, első sorban azért írta meg a könyvet, hogy sok időt tölthessen a szívének oly kedves városban. (Fotó: a szerző megajándékozza a szereplésért Presser Gábort és Parti Nagy Lajost.)

konyvbemutato_a_rozsavolgyi_szalonban.jpgRendkívül igényes kiadvány, a külcsín csinos, teli szebbnél szebb képpel (balra: Zsigmond király a Rózsavölgyi Szalonban, a könyvbemutatón). Kódexek, látképek, térképek, festmények fotói, megakad szemem a félelmetes ábrázatú, félszemű költő és diplomata, Oswald von Wolkenstein portréján. A belbecs is becses. A téma egy belátható kilenc hónap (1432. július 12. és 1433. április 25. között) részletekbe menő története, mialatt Zsigmond itáliai utazása során Sienában állomásozott.

Azt gondolom, boldogabbá tenné mindenki életét egy olyan utazás, amikor Toszkánában végiglátogatná azokat a helyeket, ahol a király és katonái megfordultak.

Boldog olvasást!

E. Kovács Péter: Zsigmond király Sienában, Corvina Kiadó, 2015.

Szeretném megemlíteni kedves barátnőm, Gspann Veronika kiemelt felelős szerkesztői munkáját. 

NEM KEVÉS KÖNYV JUTOTT A HÉTRE

libri_show.jpg(06.10.) Kedd este, a kitartó kánikulában tartotta a Libri Kiadó éves könyvbemutató show-ját a kellemesen hűs Katonában. Kint a Petőfi Sándor utca két szemközti erkélyét szárítókötél köti össze, fehér alsóneműk száradnak egy előadás díszleteként, bent az irodalmi élet képviselői állnak sorban a büfé előtt hűsítő koktélért. Én majd a végén iszom egyet. Egyáltalán nem megszokott, hogy magyarországi kiadó nagyszabású gálán mutassa be könyvtermését, ráadásul nagyágyúk közreműködésével, ahogy azt sem gondolom mindennapinak, hogy egy kőszínház nagyszínpadán kereskedelmi célú irodalmi rendezvényt tűzzenek műsorra. Az est házigazdája, a Nemzeti Színház kipenderített igazgatója kezdetben lazának tetsző félszeg, később humorosra oldódott délceg, de kétség kívül felkészült, az egymást követő, színvonalas és szórakoztató mini beszélgetésekből lejön, mindegyik, valamilyen közös nevező miatt összeállított írópáros új munkáját minimum áttanulmányozta. Az átkötésekhez a Kispál frontembere szolgáltatja a zenét, hol profi előadással, hol profi, szerethető bakizással (nem mellesleg, az ő életrajzi könyve szintén téma lesz, lásd a képen, a zenész, a műsorvezető, a könyv írója valamint a legfelkapottabb és mint kiderült a 2. legmagasabb hazai slammer mellett: balról jobbra Lovasi András, Simon Márton, Lévai Balázs, Alföldi Róbert). Egy-egy terefere elején és végén a társulat színésznői részleteket olvasnak fel a művekből, a háttérben vetítés illusztrálja az elhangzottakat. Ezt nevezem én szórakoztató, színes, korszerű irodalmi workshopnak! A Libri tulajdonosainak fiatalos lendülete és lelkesedése a hazai kortárs irodalmat a napos oldalra varázsolták - engem is elvarázsoltak. 

Néhány jónak ígérkező kötet az este bemutatottak közül: 

Lévai Balázs: Lovasi - Idáig tudom a történetet (zenés irodalmi revü)

Bartók Imre: A nyúl éve (A patkány éve után újabb kozmikus látomás)

Térey János: Átkelés Budapesten (hozzá alternatív térképes kalauz a Google Maps-en)

Kukorelly Endre: Országházi divatok (egy választás Magyarországon, Mikszáth után szabadon)

konyvhet.jpgCsütörtökön nyitott a Könyvhét a Vörösmarty téren, már az első nap nagy a sokadalom. Különösen az egyik könyves standnál dedikáló írónál, a sor a Hard Rock Cafe-ig kígyózik. Többségében fiatalok, sötét szerkóikból jól kiolvasható darkos beütéssel. Olyan is akad, aki hosszú fekete köpenyben ácsorog a hőségben, üdvözült arccal. Kíváncsian nyomulok a sor elejére, hogy lássam, kiért rajonganak a népek. Darren Shan olvasom egy szürke ruhába öltözött pasas névtábláján. Sose hallottam róla ez az én hibám? (A képen a lányok és a néni nyilván nem annál a sátornál állnak.) 

Pár újdonság, amiket beszereztem a vásárban:

Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok

Zirkuli Péter: Noktürn

Mautner Zsófia: Főzőiskola középfokon

Tallér Edina: Most akkor járunk?

image_1.jpgSzombaton a Margó Irodalmi Fesztivál felolvasó rendezvényén vagyok, amit a Kossuth Lajos utcai Wagner-ház felújított, a firenzei polgárság pompás házainak udvarát idéző körfolyosós gangján rendeznek. (A képen látható. A bal oldali rész az irodalmi program helyszíne - egyelőre üres, később számos székkel kiegészül a rengeteg érdeklődő miatt.) Minden órában egy-egy író olvassa fel egyik művének részletét vagy egy rövid novellát, amit aztán 20 percenként megismétel a következő turnus közönségének. Örömmel látom én is így vagyok vele , egyesek kétszer végigülik ugyanazt. Nem csoda, hisz hűs van, időtlen a környezet és egy másik világba röpítenek a szövegek. Sokan jöttek, ki tudja, hol hallottak a Paloma kortárs kreatív projektről, hallottak-e róla egyáltalán, esetleg csak a fesztre voltak kíváncsiak, vagy egyszerűen bevonzotta őket a modern fémvázas lépcső, mely a patinás, mégis friss, boltíves szintekre visz? Bárhogy is, a fiatal képzőművészek ráadás műsorral várták vendégeiket az emeleten. Római barátnőmmel, Beatricével, aki kis időre hazalátogatott és most tobzódik a magyar művészetekben, végigjárva az épületet megállapítottuk, az iparművész projekt szintén szimpatikus kezdeményezés, ajánlatos ellátogatni ide a fesztivál nélkül is. Nem "olasz dizájn", magyar! (Cím: V. kerület, Kossuth Lajos utca 14-16. Az utcafronton van az Auguszt pesti cukrászdája, ahova nem tudtunk nem betérni egy kis oroszkrém tortára.)

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #2 - Tallér Edina: Lehetek én is

"Le kéne túrni ott szemben a paneleket, vicceskedik az ügynököm, akkor ötmillióval többet érne a ház. Tízemeletes panelsor van szemben, soronként nyolc erkély és harminc ablak, mindenhol fehér nejlon, mögöttük emberek, ha felkapcsolják a villanyt, belátni a függönyökön át. (...) Ismerem itt az összes embert, félig, deréktól felfelé, a többit eltakarják a falak. Tudok mindent róluk, amit nem, azt kitalálom."

Az én lakásom erkélye is tízemeletes panelházra néz, stílusosan ott olvastam a regényt. (Le is fényképeztem.) A főhősnő panelban lakik férjével és gyerekeivel, innen a könyv alcíme: Panelregény. Két szálon fut a cselekmény: egy nő családjáról mesél, középpontban párkapcsolati nehézségei és anyjához fűződő ambivalens viszonya, a másik szálon egy tizenhat éves vidéken élő látó lány misztikus története bontakozik ki. Két ellentétes és ellentmondásos lét, egy banális lakótelepi és egy furcsa vidéki élet, ahol bármi megtörténhet, pedig pont fordítva várnánk, a nagyváros szokott izgalmas lehetőségekkel kecsegtetni. A lány állandóan mesebeli furcsaságokról álmodozik, amik mintha megtörténnének vele, a nő viszont gyakorlatias, a gondjait próbálja megoldani, kevés szabadidejében kukkolva azt találgatja, mi történhet a szomszédban. Egy azonban közös bennük, mind a kettőjük anya-lánya kapcsolata nyomasztó, tele kibeszéletlen problémákkal, ami annyira fájdalmas, hogy a kétféle életút egyszer csak összetalálkozik, átfedésbe kerül, a határok elmosódnak a lány jelenbeli kapcsolatát a nő átemeli a múltba, hogy édesanyját felidézhesse. 

Kedvenc részem, mikor a nő imádott sorozatairól beszél, nem nevezi meg, de kitaláltam, hogy az egyik a Mad Men, a másik a 24 lehet, nekem is tetszenek. Utóbbi úgy jön elő, hogy meghatódott, mikor a főhős, akinek rendes foglalkozása időnként megmenteni a világot egy nap alatt, éppen haldoklik, és egy pap imádkozik érte, hogy bűneit meg tudja bocsátani magának, de ő semmit nem akar megbánni, csak szeretné tudni, a világ jobb lett-e attól, amiket tett, még ha a harcok sok áldozattal jártak is. A nő nagyon meg volt hatva rajta, sírt volna, ha nem fél, hogy épített műszempillái lepotyognak.

A mű alapvetően napló, melyben nem csak naplószerű elemek, mint például az önismeret, de a fikció és a dráma is helyet kapnak, utóbbi szemléletes, dramatizált párbeszédekben. További erőssége a visszatérő motívumok sokasága, amitől játékossá és könnyeddé válik. Ilyen például a jóslás, ami ugyan a lány "szakmája", de egyszer felbukkan a nő életében is, amikor jósnőt keresnek egy reklámfilmhez. A tartalmat viszont nehéz felidézni, inkább kis novellák vannak összefűzve, találó átkötésekkel. A könyvet magányban és, ha lehet, panelben ajánlom olvasgatni, papír és toll mellett: garantáltan naplóírásra inspirál.

"Naplót írok, már többször elterveztem, de mindig abbamaradt valamiért. Először tízéves koromban. Ment egy darabig, aztán nem volt időm, vagy hetekig eszembe sem jutott. Visszamenőleg nem emlékszik az ember mindenre, a fehér foltokat kitalált eseményekkel pótoltam, ennek meg az lett a vége, hogy beleuntam az egészbe, mi értelme, ha nem is a saját történetemet írom, hanem kamuzok össze-vissza?"

Tallér Edina: Lehetek én is, Kalligram, 2013. 

(Korábban megjelent kötete: A húsevő, Kalligram, 2010.)

NAGY ÍRÓ KICSI FELESÉGGEL

Ferdinandy György és María Teresa Reyes

"A Paradicsomban sem adják ingyen a paradicsomot." (Ferdinandy György)

Magyar író. Az 56-os forradalom leverése után elhagyta az országot, attól kezdve bejárta a fél világot. Franciaországban kőműves szabad elhatározásból, ugyanitt egyetemi hallgató, Németországban, majd Puerto Rico-ban egyetemi oktató, az USA-ba költözött, jelenleg Miamiban és újra Budapesten lakik. Kedvezménnyel ingázik. Sok mindennel foglalkozott, írt, tanított, lapot indított Szomorú vasárnap címmel és a Szabad Európa Rádió külső munkatársaként dolgozott.

Esszéi, versei, elbeszélései és regénye jelentek meg franciául, többsége melankolikus a címek is mutatják. Kedvencem a L'île sous l'eau (A vízalatti sziget). Egy-két elbeszéléskötetét spanyolul írta, legtöbb műve mégis magyarul született, pedig alig alkotott itthon. Díjait szintén három nemzettől kapta: Del Duca, Saint-Exupéry, József Attila. Egy nagy magyar elismerés még várat magára.

A Kérdések Istenkéhez (Magyar Napló, 2011) a 2008 és 2010 között írt novelláit tartalmazza. A kötetcímadón kívül többek közt: A Paradiso, Tengeri durbincs, Akinek minden film hosszú, A madárhanggyűjtő magánya, Bluebird of hapiness, Mielőtt a semmibe hullunk. Írásaiban visszatérően megjelennek távoli tájak ábrándos képei, az éneklő indiánok, a hajózás gőzösön, a trópusi időjárás, a cukornád leve, a sűrű orgonaillat, az álomszerű Újvilág és a szép szigetvilág magánya de a honvágy is. Ahogy az író anyjának piros lábasáról, az otthoni hokedlijükről mesél vagy amikor budai házukban harmonikázó, zongorázó apja emlékét idézi fel. Az örök téma, a szerelem, a nők, szeretők pedig végigkísérik, végigkísértik messzi utazásain.

"Öt országban, három kontinensen éltem, nem lett sehol maradásom, hogy miért, azt talán még ma sem tudom (...). A nap lement, hosszan, fájdalmasan tülköl a komp. A trópusi éj már elnyelte a Szigetet, és a látóhatáron nincsen kontinens. Visszatérni? Hová? Minek? (...) Mert hát erről szól az én történetem. Arról, hogy a szeretetlenség ezen a világon a legnagyobb borzalom."

Ülünk a budai lakás apró étkezőjében, a felesége főztjét esszük. Kubai rizses csirke madársalátával, amire céklás-gyömbéres chutney-t locsolunk nagyon egzotikus, mint maga a háziasszony. María kis filigrán, temperamentumos kubai nő, kitűnően beszél magyarul, tájékozott az itteni politikában, lelkesen beszél róla.  Gyurkával húzzák egymást, viccelődnek, nagyokat nevetnek (a képen egy ilyen pillanatot kaptam el). Jó látni őket, két különböző kultúra beszédes harmóniáját. Hogy ne lenne maradása? nem hiszem. Hogy nincs hová és nincs minek visszatérni? azt sem hiszem. Hogy szeretetlenségben lenne? na nem!

Visszaemlékezései között helyet kap még az örök téma, a másik nem. Feleségek, szeretők, szerelmek, ábrándok vonulnak végig a novellákon. - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1453/kerdesek-istenkehez-valaszok-ferdinandytol#sthash.PHANRzrh.dpuf
A kötet vissza-visszatérő szereplői az éneklő indiánok, a hajózás, de emellett meghitt, mégis friss, lendületes hangú írásokban tűnik fel az író apja is, ahogy budai házukban zongorázott, harmonikázott. Visszaemlékezései között helyet kap még az örök téma, a másik nem. Feleségek, szeretők, szerelmek, ábrándok vonulnak végig a novellákon. - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1453/kerdesek-istenkehez-valaszok-ferdinandytol#sthash.1h1T7klI.dpuf
A kötet vissza-visszatérő szereplői az éneklő indiánok, a hajózás, de emellett meghitt, mégis friss, lendületes hangú írásokban tűnik fel az író apja is, ahogy budai házukban zongorázott, harmonikázott. Visszaemlékezései között helyet kap még az örök téma, a másik nem. Feleségek, szeretők, szerelmek, ábrándok vonulnak végig a novellákon. - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1453/kerdesek-istenkehez-valaszok-ferdinandytol#sthash.1h1T7klI.dpuf
A kötet vissza-visszatérő szereplői az éneklő indiánok, a hajózás, de emellett meghitt, mégis friss, lendületes hangú írásokban tűnik fel az író apja is, ahogy budai házukban zongorázott, harmonikázott. Visszaemlékezései között helyet kap még az örök téma, a másik nem. Feleségek, szeretők, szerelmek, ábrándok vonulnak végig a novellákon. - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1453/kerdesek-istenkehez-valaszok-ferdinandytol#sthash.1h1T7klI.dpuf

KIS KÖNYVAJÁNLÓ #1 - Janne Teller: Semmi

semmi_1391778331.jpg_600x341

"Eddig Pierre Anthon semmi jelét nem mutatta, hogy ő lenne a legokosabb közülünk, de ez hirtelen mindannyiunk számára világossá vált. Mert volt abban valami, amit mondott. Még akkor is, ha ezt nem mertük bevallani. Se a szüleinknek, se a tanárainknak, se egymásnak. Sőt még magunknak sem. Nem akartunk olyan világban élni, amilyenről Pierre Anthon beszélt. Mi igenis el akartunk érni valamit az életben, vinni akartuk valamire."

Mondja egy osztálytárs a fiúról, aki teljesen megváltoztatja osztálya életét, miután egy nap váratlanul otthagyja az iskolát, mert rájön, semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer úgysincs értelme semminek. Ettől kezdve napjai nagy részét otthona kertjében, egy szilvafán tölti, ahonnan szilvamagokat köpdösve, a lét elviselhetetlen semmiségéről kiabál az arra elhaladó osztálytársainak. Habár a gyerekek mindent elkövetnek, hogy Pierre Anthont lekergessék a fáról, nem járnak eredménnyel. Végül azt találják ki, bármi áron meggyőzik, mégis vannak dolgok, amik számítanak. Mindenkinek egymás után, az előző kiválasztott kérése alapján egy elhagyatott pajtába be kell szolgáltatnia egy olyan dolgot, amiről tudni, a másiknak annyira kedves, hogy semmi pénzért nem válna meg tőle. Ahogy növekszik a halom, úgy nő a tét is...

Tovább nem folytatom, hogy ne legyen spoiler, elég annyi, hogy rendhagyó, erőteljes és felkavaró ez a Dániában korábban betiltott, később kötelező olvasmánnyá tett, számos elismerést és botrányt kiváltó, szerintem nem kifejezetten ifjúsági könyv, ráadásul nagyon jót tesz neki a skandinávoktól megszokott letisztult és igényes stílus. Megérdemli az olvasást, korhatárok nélkül. (Ha olvastad, írd meg a hozzászólásokban, hogy tetszett.)

Janne Teller: Semmi, Scolar Kiadó, 2011. (fordította: Weyer Szilvia)

(A könyvből azonos címmel magyar bábelőadás is készült, amit a Budapest Bábszínházban játszanak. Fenti képen az előadás egyik jelenete.)